Egy ideje már szerettem volna róla értékelést írni, de nem igazán jött össze. Talán majd most. Hogy mi volt az első film amit láttam tőle azt nem tudnám megmondani, ugyanis rengetegszer futok bele olyanba, hogy évekkel később jövök rá, hogy Úristen, már láttam ezt a filmet csak még nem tudatosult bennem kik a szereplők. Vagy azért mert túl fiatal voltam, vagy csak szimplán mert egyáltalán nem is érdekelt.
Na de akkor úgy fogalmazok, hogy az első film amit tudatosan néztem meg miatta, az a Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték (2011) volt. Akkor éltem a nyomozós, rendőrös, kémes korszakomat. Minden ami csak a csövön kifért, Mentalista, Castle, James Bond… És ez a film. Hát nagyon nem nyerte el a tetszésem.
Aztán jóval később olyan 2016-ban a Doctor Strange miatt el kezdtem foglalkozni a Marvel univerzummal (csak a filmekkel, képregényekkel nem) és ekkor, talán 2017-ben szerettem meg igazán Robertet. Nagyon tetszett, ahogy alakítja Tony Starkot, szóval újra néztem a Sherlock filmjeit is és hivatalosan is fan lettem. Ezt követően kezdtem el foglalkozni a régebbi munkáival (már amennyire időm engedte és amit egyáltalán megtaláltam). Vannak kifejezetten nagyon gyenge és/vagy gagyi filmjei, de ez nem az ő tehetségét rontja le. Sőt! Pont, hogy olyan nagy tehetség, hogy nem tudom kikapcsolni a filmet és akár még újra is fogom nézni. Miatta. A játéka miatt.
Egy szó, mint száz, hatalmas tehetség és remélem, a nyugdíja előtt azért még jó sok filmben meg fog fordulni. And I…. am…. Iron Man! ♥
Így vissza gondolva egyébként, talán, sőt biztos, hogy az első RDJ-s filmes élményem nem más volt, mint általános iskolában, médián vagy művészet töri vagy mit tudom én mi volt a neve órán a tanár által levetített Chaplin (1992).