1953-at írunk, amikor a televíziózás még gyerekcipőben jár és amikor a neves tévés hírszerkesztő, Edward R. Murrow, egy népszerű ismeretterjesztő hírműsort vezet a CBS csatornán. Emellett Fred Friendly producerrel karöltve egy napi híreket közlő műsort is irányít. A CBS TV szerkesztőségében… [tovább]
Jó estét, jó szerencsét! (2005) 48★
Képek 5
Szereposztás
Gyártó
Warner Independent Pictures
2929 Productions
Participant Media
Davis-Films
Redbus Pictures
További gyártók
Kedvencelte 3
Várólistára tette 38
Kiemelt értékelések
Történelmi szempontból jelentős film, ajánlott megtekinteni, vagy legalább utánaolvasva ismerni a feldolgozott témát. Én most csak egy dolgot emelek ki, ami a film nézése közben feltűnt. A játékidő jelentős részét tévéműsorok, híradások teszik ki, mialatt a riporter kifejezetten választékos szókinccsel, összetett mondatokban fogalmaz. Elképesztő belegondolni, hogy 70 éve olyan műsorokat adtak és néztek tömegek, amik megértéséhez valóban szükséges az aktív figyelem. Ha fel kellene idéznem egy hasonló példát, amikor én is ilyen előadást láttam a tévében, valószínűleg nem jutna eszembe semmi, nem erre vagyunk már szocializálva, (és bizony, már ebben a korszakban is megjelenik a szórakoztató és az informatív műsorok közti versengés a nézettségszámok alapján) így érthető, hogy ennyien unták a filmet, pedig értékes és fontos.
Hát nekem ez most nem nagyon jött be. Nem igazán tudtam követni, ki kicsoda, mi is történik pontosan, pedig előtte óránm még beszéltünk is róla. Hamar elvesztettem az érdeklődésem. Pozitívum viszont az eredeti felvételek használata, és a színészekkel sem volt bajom. Összességében viszont nálam nem talált be.
Nem egy akciódús filmről van szó, itt inkább a feszültség határozza meg a történet bemutatását. A történelmi, politikai környezet hat a szereplőkre, és ezáltal a nézőre is. Nem kis bátorság kell szembemenni az aktuális hatalom aktuális pribékjével. Már akkor sem.
Lassan csordogáló film volt, és valamiért a feszültséget sem adagolta olyan keményen, inkább mértékkel, kimérten. Azt is mondhatnám, hogy a film be volt nyugtatózva.
Színészileg nem tartottam annyira kiemelkedőnek. Elswit-nek ugyan volt pár jó beállítása és a fekete-fehér képi megjelenítés is jóféle hangulatot kölcsönzött neki.
Mindig meg tudom lepni magamat valamivel. Például, amikor azt hiszem, hogy nem tudok jobban unni egy filmet, akkor mindig sikerült egy olyat választanom, amit még az előzőnél is jobban untat.
Kész vicc egyáltalán nézettnek jelölnöm, mert főként csak hallgattam, már ha felfogtam abból bármit is, vagy a látottakból. Egyáltalán nem értettem, hogy mi történik, és az a baj, fogalmam sincs, ez az én hibám, vagy a filmé…
És mindezek után, valaki ezt több kategóriáiban is Oscarra jelölte. Váó. Kezdem elveszíteni a hitem…