Őrangyallal, védtelenül (2006) 66% 18★

Először is kezdeném azzal, hogy mégis mi az a csattanó a végén? Mellesleg nem is igaz, hiszen spoiler… Jesszus.

Amúgy meg… Nem volt ez rossz film, de jónak sem mondanám. RDJ piszok dögös, de kb ennyi a film előnye.

Hát nem lettem lenyűgözve, az is biztos. Egy csapat kölyök nagyarcoskodik egy sort, ennek következtében pedig szarabbnál szarabb dolgok történnek velük. Valahogy egyiküket sem tudtam sajnálni igazán, megérteni meg főleg nem.

Marha nagy dráma volt, hatalmas színészi játékkal, de… ööö… a karakterek egytől egyig retardáltak voltak, már elnézést. Szóval az, hogy bármelyiket is sajnáljam, fel se merült bennem.
A metrós jelenet a retinámba égett és még millió egy ilyen mozzanata volt a filmnek, de mégis ez a rakás hülyegyerek kiakasztott. Tökéletes volt Antonio önjellemzése: ’I’m a fucking piece of shit. And that’s who I am.’ Hát ja.

Fura egy film. Igazi „DRÁMA”.
Vontatott, unalmas.
De sokszor nem értettem hogy most „miiivan”. Egyszerre üvöltött mindenki mindenkivel a nagy semmiről.
Olyan se füle-se farka volt leginkább.

Lélektani része erős, de a körítés borzalmas.

Nem kell újra néznem.

Az elején nem tetszett, túl hangos volt mindenki, nem éreztem a két idősík közti váltások ritmusát, egyáltalán nem kötött le. De a második részére meg tudott fogni, szinte már sajnáltam, hogy nem tettek hozzá még 10-15 percet.