A Gucci-ház (2021) 16

House of Gucci
157' · amerikai, kanadai · dráma, életrajzi, krimi, rejtély 16

Maurizio Gucci exfelesége Patrizia Reggiani, akit a híres divattervező 12 év házasság után hagyott el egy fiatalabb nőért 1985-ben. Később az asszonyt gyanúsították a gyilkosság megtervezésével, büntetőpere során kezdték el őt Fekete Özvegynek nevezni. Reggianit 1995-ben végül elítélte a… [tovább]

angol
magyar
angol

Képek 10

Szereposztás

Adam DriverMaurizio Gucci
Lady GagaPatrizia Reggiani
Jeremy IronsRodolfo Gucci
Al PacinoAldo Gucci
Jared LetoPaolo Gucci
Jack HustonDomenico de Sole
Salma HayekPina Auriemma
Camille CottinPaola Franchi
Reeve CarneyTom Ford

Várólistára tette 309


Kiemelt értékelések

Ascyra 

Ha toporogva vártam filmet az évben, akkor az ez volt. Meg is lett az eredménye: csalódás. Ilyen szimplán és vállvonogatósan. Most kezdjem el sorolni, hogy Ridley Scott és ilyen színészgárda mellett milyen filmet vártam? Jó.
– Sokkal több divatot vártam. Lehet, hogy hülyén hangzik, főleg annak tükrében, hogy én pont nem a Guccit szeretem feltétlenül. De egy Gucci házról elnevezett film nem volt képes bevezetni az avatatlan és esetleg olyan nézők szemeit a Gucci divat világába, akik pl. nem tudnak semmit róluk vagy az általuk anno képviselt divatirányzatról. Guccinak felismerhető stílusa volt régen (amit mondjuk én utálok, és nagyon örülök Tom Ford keze munkájának), de az egész filmben néhány nem hangsúlyozott darabon és egy sálon kívül semmi egyebet nem kapunk. Pedig erőlködtek. Gaga kezébe csak beleerőszakolták a fekete táskát… Mégse jön át.
– Nekem túl hosszú volt az film, ilyet sem szoktam mondani. Azonban úgy vélem, hogy a cselekmény egy olasz házról készített filmben sokkal pattogósabb, energikusabb, láván táncolósabb kellene legyen, főként a sztori végkifejletét és az elszabaduló poklot tekintve, ami a családdal történt. Ez a film túl amerikai a Guccihoz. Ez is hülyén hangzik, de nagyon helyénvalónak érzem.
– Ilyen szereplőgárda megérdemelt volna sokkal mélyebb párbeszédeket, monológokat, önigazoló és őrült cselekményeket. Ehhez képest Mr. Ironshoz volt a legkevésbé méltó a szerep. Imádtam, gyönyörű korosodó férfi, úriember szerepben és ha nincs a tartása, nincs a személye, akkor sajnos Rodolfo Gucci jelentéktelen alak marad a történetben. Még leírni is szörnyű. Ha valaki, neki nagyon fontos szerepe volt ebben a sztoriban, erre csinálnak belőle egy majdnem komikus karaktert. A kertben játszódó jelenet párbeszédét meghallgatva éreztem úgy, hogy itt van ez a két hatalmas jelentőségű ember, a két Gucci, az a két férfi, akik miatt a Gucci valóban korának legfontosabb márkája volt (La Dolce Vita), itt ez a két csodálatos férfi Al Pacino és Mr. Irons személyében, akik mindent megtesznek, hogy átütővé váljék a beszélgetés, de a beszélgetésük tartalmatlan, kidolgozatlan és nem hogy nyomot nem hagy, de nyomatéka sincs. Rettenetesen szomorú ilyen csillagokkal nem lehozatni az eget a mozivászonra.
– Paolo Gucci és Jared Leto esete is meglehetősen érdekes. Leto minden létező tehetségmorzsáját felhasználják, kiszipkázzák azon hajlandóságát, hogy: vegyétek a testem, vegyétek a mozdulataim, az eszem, az arcom, az atomjaim, mindent beáldozok és minden a tiétek, mert nagyon jelentős filmet akartok csinálni, nagyon drágán. Végül Leton bukik el számomra a film és ez is, akármennyire furcsa: nem Leto hibája! Paolo Gucci a történetben valóban fontos, de nem azt az olasz Paolo Guccit kapjuk, amilyennek lennie illett volna a filmben, hanem egy végtelenül kifigurázott, komikus és rohadt béna stand upost, amely sem Leto tehetségéhez, sem pedig Ridley Scotthoz nem méltó. Ha nagyon beleásnám magam, lehet azt is írnám, hogy Paolo Gucci emlékéhez sem, még akkor sem, ha egyébként roppant középszerű és iszonyú béna stílusa volt… de idáig nem mennék el.
– A történet lassan csorog, a vége viszont elkapkodott és összecsapott. Az volt az érzésem, hogy még egy órát rá kellene tolni, hogy helyére billenjen a mérleg nyelve.
– A sztori lényeges elemei nem lettek kiemelve, lényegelen elemekből pedig bőven akad a játékidő alatt. Elaprózták, ezer dologra koncentráltak. Az elején el kellett volna dönteni, hogy ez egy krimi, egy dráma, egy doku vagy a Gucci reklmámfilmje. Mindenből markolt és egy ilyen katyvasz lett az eredménye.
– A film legnagyobb baja a fentieken kívül, ha még nem említettem volna, akkor az az, hogy amerikai. Nem tud leszakadni a kliséhalmazról, nem tud elszakadni attól, hogy populárisnak kell lenni, nem mer európai lenni és főként, semmi köze az európai olaszokhoz. Ingerszegény, hűvös, steril, tenyérbemászó, centizgető, nem intelligens, csillivilli külcsín, csekély beltartalom – ez jellemzi sajnos.
Hogy jót is mondjak: Al Pacino igazán élte a szerepét, megtette, amit más nem: mert olasz lenni és nagyon örülök, hogy castingolták. Ha nem is ő vitte el a filmet, Letoval rettenetesen jól kiegészítették egymást: két zseni egy süllyedő hajón. Méltósággal viselték a Gucci ház hányattatásait, le a kalappal előttük. Irons gyönyörű itt is, szintén nem az ő sara, hogy a szerepe egyszerűen, dühítően és pökhendi módon nem lett kidolgozva. Driver pedig annyira professzionális, hogy talán nem is jött volna át, hogy mennyire nem neki való ez a szerep, ha nem nagyítóval vizsgálnám. Lefogadom, hogy gyűlölte ezt az egészet. Sőt, szerintem utált Gagával dolgozni. Ami szintén nem a színésznő hibája (mert színésznek sokkal, de sokkal jobb, mint énekesnek). Nem volt közöttük semmiféle kohézió, semmiféle tűz, lángolás. Én azt sem tudom elképzelni, hogy egy kávét megittak együtt a forgatási szünetben. Teljesen, totálisan más individumok, és ez pedig a casting hibája. Az ok, hogy mindkettő mesterien játszik, csak épp egymáshoz nincs semmi közük. Driver méltósága Gaga akarásához képest nagyon szembetűnő és ez nem tett jót a párosnak, de a filnek sem. Hayeken meg felröhögtünk hangosan a moziban, (ahogy mindenki), meglepetés volt, üdítő, és mint mindig: imádnivaló :).
– A zenék összeválogatására csillagos ötöst adnék: ha ez nincs a filmben, akkor még az öt csillagot se ütötte volna meg. Annyira jó, igen.
Összefoglalva: vérszegény, amerikai, steril és egyáltalán nem jó film. Sajnos. Az év legnagyobb csalódása nekem. Sokkal, de sokkal többet vártam. És sokkal többet is kellett volna hoznia.

8 hozzászólás
BlueDeath

Már a szereposztás is rendkívül impozánsra sikerül, tele a film Oscar díjasokkal és jelöltekkel.
A film Patrizia Reggiani és Maurizio Gucci találkozásával indít és kb utóbbi haláláig tart. Kissé nagyvonalakban ismerjük meg a közös életüket, de ez pont elég volt ahhoz, hogy belelássunk valamelyest a Gucci-ház működésébe.
Igaz történeten alapul a film, szóval a sztori… hát na, az élet írta.
Lady Gaga zseniálisan játszotta Patrizia szerepét, tippre kijár neki egy újabb Oscar jelölés. De amúgy, senkire nem lehet panasz, mindenki hozta, amit vár tőle az ember.
A maszkmestereknek szintén adnék egy Oscart, amit Jared Leto-val műveltek, az valami fantasztikus, ha nem tudnám, hogy ő Paolo, nem ismerem fel.
Ridley Scott ismét megmutatta, hogy remek rendező, jó érzékkel nyúlt a történethez.
Részemről, csak ajánlani tudom, szerintem remek film lett (azt nem tudom, hogy történelmileg mennyire hiteles…de nem is érdekel).


Népszerű idézetek


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján