A Király (2022–2023) 83% 147★

Az utóbbi évek talán legzseniálisabb magyar sorozata – én, akit Zámbó Jimmy legfeljebb alpári remix verzióban érdekelt (úgy is csak a szórakozóhely zárásakor), türelmetlenül vártam a szerdákat, hogy megnézhessem az új részt. Ez kérem szépen A korona – alpári remix, avagy egy „tényleges” királyi család élete, de a legprolibb, amit el tudsz képzelni.

A színészek többsége kiváló, vannak húzónevek is, de a számomra ismeretlen „újoncok” is remekeltek. Persze sokakban benne van a magyar színészes túljátszás, de Schell Juditot, illetve Georgita Máté Dezsőt (Zámbó Krisztián, sajnálható, időnként szerethető verzió) mindenképp kiemelném. Amúgy a képeket nézve a gyerekek castingja ott volt a szeren rendesen, sikerült tényleg hasonló színészeket találniuk. Nekem pont Nagy Ervinnel volt bajom, nagyon nehéz volt megszoknom Jimmyként. Olasz Renátó – talán mert „ő volt előbb” – egy kicsit más típusú, nyilván fiatal, visszafogottabb Jimmyt hozott, nagyon jól.

A korrajz, díszletek tökéletesek. A zenék – ideillőek. Milyen jó, hogy felfedezték ezt a Sramek srácot. :) Összességében van egy nagyon erős nosztalgikus hangulata, és bár kétségtelenül vannak komikus felhangjai az egyes szereplőkkel kapcsolatban, teljesen helyénvalónak éreztem. Megnéznék még ilyesmiket hazai gyártásban.

Bocsánat,hogy ezt mondom, mert a sorozat tetszett, de, talán jobb, hogy így lett vége Jimmynek, mert ebből az élethelyzetből Királyként már nem állt volna fel. Így viszont legenda volt és maradt. Néztem versként is a dalszövegeket, hát, azt énekelte meg, ami amúgy mindenkinek fájdalom, legfeljebb tőle nem fogadták el.Báááánatomat daalban mondom el… Egész életében tulajdonképpen a bukásait, a veszteségeit, a halálát énekelte meg. Azt gondolom, volt egy olyan hangja, hogy aki éppen helyzetben volt, abba belemarhatott. Mint egy vers, csak ki hol keresi a keserűségét. Ja, és szerintem nem ciki egy ilyen sorozatot nézni. Cserháti Zsuzsa szintén áldozata volt a kiemelkedő hangjának és annak, hogy nem fogadta be a szakma, ezt nem Jimmyvel párhuzamba mondom, hanem látunk valakit, egy részletet belőle, de többet nem. Én akkor szoktam így érezni magam, amikor megkérdezik, hogy vagy. Elmondjam? Tényleg elmondjam? Vagy elég, hogy köszi jól vagyunk. Hát, sokszor elég ennyi.

Nehéz. Nem azért nehéz ítéletet mondani a sorozatról, mert annyira szerettem volna Jimmyt, – nem az én világom volt – hanem, mert nem tudom eldönteni, hogy mi volt a készítők célja. Egy biztos, mi minden részét imádtuk.
Mivel anyukám nagyon szerette Jimmyt, valamennyire képben vagyok a munkásságával és a halálával kapcsolatban is, ezért, amikor láttam, hogy készült egy sorozat a „király” életéről, kíváncsi lettem, hogy vajon mit hoztak ki belőle. Sok bizodalmam nem volt, úgy voltam vele megnézek egy részt, aztán úgyse érdekel tovább. Azt azonban álmomban sem gondoltam, hogy annyira be fog szippantani, hogy minden héten várni fogom, hogy kijöjjön a legújabb rész.
Ambivalens érzéseim vannak, mert nem tudom eldönteni, hogy a készítők közröhej tárgyává szerették volna tenni a Zámbó családot vagy emléket szerettek volna állítani Jimmynek, de míg az előbbi tökéletesen sikerült, addig az utóbbi kevésbé. Annak ellenére, hogy a sorozat nincs híján a humornak, valahogy mégis megpróbálja azt is bemutatni, hogy Jimmy milyen belső démonokkal küzdött, de az érzelmi része valahogy mégsem kap elég hangsúlyt. A legutolsó epizód utolsó képsoraiban valós képeket látunk Jimmyről, a fiúkról, a koncertekről, és megítélésem szerint a végefőcím alatt szóló dal is megható, olyan mintha kárpótlás lenne mindazért, amilyennek a sorozat beállította. Hozzáteszem fogalmam sincs, hogy mennyire festettek reális képet róla, de azért ennyire nem hiszem, hogy negatív figura lett volna, mint amilyennek tűnt az epizódok során.
Először kicsit fura volt, hogy nem az eredeti előadó hangján szólaltak meg a dalok, de ezen gyorsan túltettük magunkat, ahogyan a két főszereplőt is nehéz volt először megszokni, de utána teljesen mértékig el tudtuk fogadni őket, kihozták a szerepből mind a ketten a maximumot. Azt gondolom, hogy mindenki kifogástalan alakítást nyújt a filmben és mindenki kellett a sorozat sikeréhez, úgy Schell Judit, Edit szerepében, vagy Georgita Máté Dezső, Krisztián szerepében.
Összességében azt mondom, hogy tényleg mindenki tegye félre az ellenérzéseit és adjon egy esélyt ennek a sorozatnak, mert szerintem megéri.

Ez jobban visszarepített az időben, mint a Stranger things.

Aki azt mondja, elvből nem néz magyar sorozatokat, mert gagyi, az nagyon gyorsan felejtse el ezt a jellemvonását, ugyanis a Jimmy kívül-belül egy odafigyeléssel készült, életrajzi és dramaturg elemeket gazdagon felhasználó, ízig-vérig magyar valóságot bemutató sorozat, annak minden pozitív és negatívumával együtt. A színészek és a díszlet telitalálat, a sorozat dinamikája szintén, ahogyan a korszak bemutatása is megjelenik, még ha kissé felszínesen is. Meglehetősen fura döntés az RTL részéről, hogy ezt nem a csatornáján mutatja be, bár valahol a döntés érthető: ez valóban egy limitált sorozat, ami a nézőközönségre is értendő, semmint egy olyan napi szappanopera, ami mindenkit egyformán szórakoztatna. Mert a Király inkább dráma, mintsem vígjáték, s ki akarna amúgy is drámázni még a TV-ben is Magyarországon, mikor az egész élet egy dráma?

Értékelés: 8.5/10

Minden hibája ellenére ez a sorozat szerintem egészen rendben van, több mint korrekt a végeredmény.

Akit kiver a víz Jimmytől, az is nézze meg, aki a magyar sorozatokat nem bírja, szerintem az is megpróbálhatja… nyilván nem egy baromi magasröptű alkotás, nem is célja az lenni, de bőven-bőven akadnak jó és élvezhető pillanatai (meg persze néhány kínos lassítás, ostoba monológ, hatásvadász jelenet stb.).

Nagy Ervin nem tudom, mit játszik, hogy nem Jimmyt, az biztos (elvétve törekszik a sorozat arra, hogy árnyalja ezt a karaktert, az ősbunkó lelketlen erőszakos pszichopatát mutatja be — én túl sokat nem tudok Jimmyről, de elég csak egy tévéinterjút megnézni vele és világos, hogy nem minden pillanatában volt egy állat ez a fickó — és A Király még a tévéinterjúk megfilmesítésénél se akarna valami “valósághűbb” ábrázolást. Jimmy a pillanatok többségében egy önző, egoista, haját igazgató suttyó). Ezzel együtt persze le a kalappal az alakítása előtt, gyakorlatilag egy hajszál választja el folyamatosan a ripacskodástól, és mégis működik. Sokszor viszi a hátán az egészet.

Mellette nagyon kiemelem Georgita Máté Dezsőt, aki Krisztiánt alakítja és szerintem kb. hibátlanul hozza a karaktert. A többiek se rosszak, talán Borsányi Dániel gyengébb a nyomozó szerepében, meg Staub Viktória, a fiatal Edit… de mondjuk abban a karakterben nem is volt sok kakaó.

Hogy mennyire alapos a korszellem megidézésében, jó kérdés… fogalmam sincs, ki milyen ruhákat hordott a 80-as és 90-es években, de őszintén szólva nem is izgat.

Nézze mindenki, sokszor szomorú, bunkó, tróger sorozat, sokszor szórakoztató, olyan kínosan röhögős. És néha egészen megható is tud lenni. Én nem bánnám, ha ilyesmik gyakrabban futnának a tévében.

(Ha a leforgatására pedig a Zámbó-klán áldását adta, magukra vessenek.)

https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

Közismert, hogy úgy kezdődik az Irigy Hónaljmirigy Jimmy paródiája, hogy megcsörren Ganxsta Zolee telefonja és énekelve megkérdezi a vonal túlsó végén Jimmy:
– Na ki vagyoooook?
– Hu, Király!
Utóbbi címet adták ennek a sorozatnak is, ki tudja, az életben is tudatosan királynak nevezte-e magát, de a sorozat nagyon arra hajaz, hogy igen. Kicsit kusza ugyan, de nagyon jól bemutatja azt, hogy a szocializmusban elkezd zenélni és kisebb klubokban lép fel, Erdős Péter meg látni sem akarja. Azt nem láthatjuk, hogy a rendszerváltozás első éveiben hogyan emelkedik fel, nagyon nagy időugrás van benne, már lényegében a kereskedelmi tévék időszakában kapcsolódunk be újra. Itt Pataky Attilát meghökkenti, ahogy fegyvert fog rá, ki tudja Attis akkor fordult-e az ufókhoz rémületében? Láthatjuk hogyan bánt a környezetével, sikeres emberként egy nagyon beképzelt ember érzetét kelti, aki még a rajongójának is siránkozik, hogy hallgasson inkább LGT-t. A sikerek mellett nagy nőcsábász volt, annak ellenére, hogy nem volt egy adonisz. A feleségével nagyon rosszul bánt, a legnagyobb rajongóját viszont szinte családtagként kezelte. Eléggé megdöbbentő volt, ahogy a többi zenész szinte kiközösítette Demjén szülinapi buliján.
Furcsa volt úgy nézni egy énekesről egy sorozatot, hogy lényegében csak egy dalnak a keletkezését ismerhettük meg. Kicsit több 90-es évek is jó lett volna bele, bár amiért csinálták ezt a sorozatot, azt nagyon jól bemutatták, meg lehet belőle ismerni magát az embert, aki „otthon is trónra került” és „nem hallja többé már a kakaskukorékolást”: Végezetül hoztam két dalt, amit érdemes meghallgatni, ha valaki megnézi a sorozatot.

Előzetesen nem voltam kíváncsi a sorozatra, de aztán a sok pozitív kritika hatására rászántam magam. Összességében pozitív csalódás, de azért van bőven hibája. Amik pozitívumként említendők, az elsősorban a színészi játékok, a hangulat és többségében a rendezés. De sajnos a 10 rész sok volt ehhez és már a fiatal Jimmy részekben is voltak üres járatok, de az idősebb korszakhoz totál felesleges volt az 5 rész. Mintha csak azért akarták volna, hogy meglegyen a 10 rész, hogy az RTL+-ra minimum 2 és fél hónapig fizessen elő, aki hetente nézte.
Illetve én sosem kedveltem Jimmyt, se a zenéje nem az én világom, se a karakter sosem volt szimpatikus és az akkori elmondások, hírek alapján is egy egomániás, pökhendi és agresszív ember volt. De nem érzem korrektnek, hogy kizárólag ezt az oldalát mutatja be a sorozat.

A két Jimmy nagyon jó, meg akadnak remek jelenetek, de többnyire hozza a magyar filmek fátumát, hogy nehezen születik meg egy-egy tisztességes jelenet, s ha mégis, hát azt is elrontják a vágószobában… Mindenesetre a 7. résztől kezdve meg tud gyomrozni rendesen. (A magyar filmek fátuma, hogy képtelenek befejezni, ezúttal nem jellemző, az utolsó kép is odab@sz rendesen.)

Ha valakik azt mondják, hogy ez minden idők legjobb magyar sorozata (gondolom ’90 után), azoknak lehet valami igazuk, bár nem kellett túl magas hegyet megmászni ehhez a csúcshoz.
Bár nem annyira életrajznak, mint jellem- és korrajznak mondanám. Jó, tudom, nem lehet egy sorozatba sem belezsúfolni mindent, meg itt-ott dramaturgiailag is tömöríteni kell. De ezek az amerikai évek nagyon el lettek kenve, végig azt a látszatot kelti a sorozat, hogy csak hazugság az egész, de ha az ember kicsit utánaolvas, akkor kiderül, hogy nem, a ’80-as években 4 évet töltött az USÁ-ban, és később is kiment. Persze egy amerikai forgatás túl költséges lett volna, de ennyire ignorálni egy ilyen fontos momentumot azért nem kellett volna. Meg hiányoltam a Vitray interjút, mégis csak abból ismerte meg az egész ország, gondolom az ő életben is fontos volt, amennyire vágyott a nyilvánosságra. Szóval vannak ilyen apróságok, amik kimaradtak, miközben mondjuk Krisztián csetlés-botlására egy egész részt áldoztak.
Ami nekem nagyon kilógott, az a vacsora a kitalált Elek Jánossal (Alföldi R.). Az egész jelenet annyira parodisztikus, túlhúzott, hogy egyáltalán nem passzol a sorozatba.
Azért a végén az RTL is bemos magának egy jókorát a Jimmy műsorral, végül is az egész sorozat arra fókuszál, hogy J. mekkora suttyó volt, hasonlóan a közönségéhez, és hát ugye ők is pont ezt a közönséget célozzák meg.