Portraits 8163

Alföldi Róbert magyar

1967. november 22. (Kalocsa, Magyarország) –

Nemférfi
Wikipédia-linkhttps://hu.wikipedia.org/wiki/Alföldi_Róbert
Facebook-linkhttps://www.facebook.com/alfoldirobert/

Képek 30

Kedvencelte 21

Szűrés

Szerepei 26

Rendező 5

Forgatókönyvíró 1

Magyar hangja 55

Mészárszék rulez (2018)
Slaughterhouse Rulez
Michael Sheen / The Bat
Hamupipőke és az elvarázsolt herceg (2018)
Cinderella and the Secret Prince
R. Martin Klein / Manny (hang)
Ősember (2018)
Early Man
Tom Hiddleston / Lord Nooth (hang)
Az Emoji-film (2017)
The Emoji Movie
Patrick Stewart / Poop (hang)
A titkok könyvtára (2014–2018)
The Librarians
Noah Wyle / Flynn Carsen
Django elszabadul (2012)
Django Unchained
Quentin Tarantino / Robert
Alkonyat – Hajnalhasadás – 2. rész (2012)
The Twilight Saga: Breaking Dawn - Part 2
Michael Sheen / Aro
Alkonyat – Hajnalhasadás – 1. rész (2011)
The Twilight Saga: Breaking Dawn - Part 1
Michael Sheen / Aro Volturi
Éghasadás (2011–2015)
Falling Skies
Noah Wyle / Tom Mason
A szupercsapat (2010)
The A-Team
Sharlto Copley / H.M. Murdock százados
+45 magyar hang

Népszerű művészértékelések

Valentine_Wiggin 

Alföldi Róbert

Tény, hogy van egy egyedi stílusa – színészként csak nagyon specifikus szerepekben tudom szeretni, mert el kell ismerni, kicsit ripacs, hajlamos túljátszani. Viszont kedvelem benne, hogy az évek alatt ezt is felismerte, és már színházban is tudja, mi az a szerep, amit elvállalhat, mert jól fog neki állni (a My Fair Lady professzoraként valami elképesztően szórakoztató volt). Szinkronhangként kiváló, rendezőként pedig abszolút a kedvenceim közé tartozik. Igen, megosztóak a munkái, de például a Julius Caesar interpretációja nekem mai napig nagy kedvencem, és egy az egyben meghatározza az értelmezésemet a darabról. A sokat szidott István, a Király pedig bár ne lenne még aktuálisabb most, mint 2013-ban. Nagyon gyakran modernizálja a darabokat, Caesarból lecsúszott miniszterelnököt, Brutusból vívódó, „túl becsületes” politikust, Octaviusból igazi populistát, Istvánból a személyes érzelmei és a kötelességei között vívódó hamleti királyt csinál, de igazából ezzel is csak rámutat arra, ami mindezekre a történetekre igaz. Hogy hiába játszódnak egy bizonyos történelmi korban, az üzenetek örökérvényűek, és ezek a karakterek, ezek a sorsok újra és újra visszatérnek – csak lehet, hogy ezúttal tóga vagy palást helyett öltönyben.