Alföldi Róbert magyar

Tény, hogy van egy egyedi stílusa – színészként csak nagyon specifikus szerepekben tudom szeretni, mert el kell ismerni, kicsit ripacs, hajlamos túljátszani. Viszont kedvelem benne, hogy az évek alatt ezt is felismerte, és már színházban is tudja, mi az a szerep, amit elvállalhat, mert jól fog neki állni (a My Fair Lady professzoraként valami elképesztően szórakoztató volt). Szinkronhangként kiváló, rendezőként pedig abszolút a kedvenceim közé tartozik. Igen, megosztóak a munkái, de például a Julius Caesar interpretációja nekem mai napig nagy kedvencem, és egy az egyben meghatározza az értelmezésemet a darabról. A sokat szidott István, a Király pedig bár ne lenne még aktuálisabb most, mint 2013-ban. Nagyon gyakran modernizálja a darabokat, Caesarból lecsúszott miniszterelnököt, Brutusból vívódó, „túl becsületes” politikust, Octaviusból igazi populistát, Istvánból a személyes érzelmei és a kötelességei között vívódó hamleti királyt csinál, de igazából ezzel is csak rámutat arra, ami mindezekre a történetekre igaz. Hogy hiába játszódnak egy bizonyos történelmi korban, az üzenetek örökérvényűek, és ezek a karakterek, ezek a sorsok újra és újra visszatérnek – csak lehet, hogy ezúttal tóga vagy palást helyett öltönyben.