Nyugalom (2008) 75% 30★

Ez a film szabályosan sokkolt. Néha olyan érzésem támadt, mint amikor a Requiem egy álomért című filmet néztem. A hangulata ugyanolyan sötét és nyomasztó. A pazar színészi alakítások ellenére mégsem tetszett. Idegesített, hogy nagyon sötét a képi világa, és a film 70 százalékában csak a sötétben tapogatóztam a karakterekkel együtt. Inkább néztem volna a színészek arcjátékát, nem pedig a sötétet. Rengeteg érzés felkavarodott bennem. Minden szereplőt megértettem, lélektanilag tudtam azonosulni velük, hiszen a film szépen levezeti, ki hogy jutott odáig, ahol végül beteljesedik számára a mélypont. Itt ne keressünk rokonszenvet, mert az nyomokban sem üti fel a fejét, ehelyett jön a szánalom, a harag és a kétségbeesés. Senki nem volt szimpatikus, de ennek a történetnek pont az volt a célja, hogy a világ ezen oldalát mutassa be. Mennyire fontos a nevelés, és ha korán félrecsúszik valami, azt nagyon nehéz lesz helyrehozni, főleg a lelki szférát illetően.

Nehéz szavakba önteni, hogy mit érzek. A film alatt több féle érzelem is volt bennem: magány, egy kis szomorúság és izgalom.
Udvaros Dorottya királynő volt, ez nem vitás. Elképesztő alakítás volt.
A Zalán igen csak jó színész, kellemes a hangja is.
Egy idő után végre feltűnt Hernádi Judit mint Jordán Éva, aki egy kedvenc karakterem lett. Fuuh hát adott a szerepnek rendesen, nagyon tetszett, sexy volt. Meglepődtem párszor, na mindegy is..
Pár nap elteltével meglestem a könyvet is. Sok hasonlóság volt benne, főleg a párbeszédekben.
Elég nyomasztó volt a film. Ha nem is nézem újra az egészet, Jordán Éva részeit mindenképp megnézem újra és újra.

Bartis Attila azonos című regényéből készült, Alföldi Róbert rendezésében, Udvaros Dorottya főszereplésével. Kell ennél többet mondanom?:)
Mindennel együtt, ha nem is maradéktalanul, de tetszett a film. Mondjuk én kifejezetten szeretem a magyar filmeket, a borongós hangulatúakat. És ezen Paganini csak még javít.
Anya és fia összezárva él, és néha úgy érzem, hogy az anya azzal együtt, hogy bezárta magát a lakásba és nem mozdul ki, többet él, jobban megéli az életet (szőlős jelenet, vagy amikor napszemüvegben a napfényben eszik a konyhában), mint a fia.
Beszereztem a könyvet, muszáj leszek elolvasni is.

Nyomasztás felsőfokon.

Nagyon nehéz bármit is írni erről a filmről. Biztosan van valami defektem, amiért az ilyen történeteket szeretem nézni, úgymond leplezetlenül kukkolni ennyi diszfunkcionális ember életét, a belenyomorodás folyamatát, de akár így van, akár nem, nálam mindent vitt. Alföldi igazán jó rendező, sőt, bravúros, szerintem.

Sacc/köbö: welcome to my life prison… ♫

Mennyi rémes életet rejtenek a bérházak bugyrai… Iszonyúan súlyos film nagyszerű színészi játékokkal. A könyvet viszont azt hiszem nagyon hosszú ideig elkerülöm. Ennyi nekem elég volt.

Élek a gyanúval, hogy ezúttal a hatáskeltés szerencsétlen (vagy szerencsés) áldozatává váltam, már csak azért is, mert az évekkel ezelőtti első nézésből csak néhány jelenet maradt meg, továbbá jelenleg a könyv harmada felé járok (amivel szemben másféle fenntartásaim vannak), és a filmből igazán a későbbieket feldolgozó részt tudtam élvezni, továbbá kritikával lehetne illetni a film cselekménybeli céltalanságát (a könyvből már most látszik, hogy jócskán lecsupaszították), meg biztos egy halom mást is, viszont (szóval most, hogy előre exkuzáltam magam) nem tudok szó nélkül elmenni amellett, amit a választott zenék és zenei dramaturgia tesz a filmmel. Paganinit ritkán érzi indokoltnak az ember (gyakran van annyira giccses, mint Bartis egyik-másik bekezdése), de jelen esetet kivételnek érzem, és ha a filmnek van erőssége (jó, az Udvaros Dorottyán kívül), ha van, ami úgy beleszippant, hogy hajlamosak leszünk a hiányosságait alig-alig észrevenni, az ez.
Persze valószínű, hogy úgy végzi (a könyv is, a film is), mint Bartistól A vége, amit olvasni élveztem, de mára csak annyira emlékszem belőle, hogy jobbra sezlon, balra kredenc, és középen Imola csinál valamit, mindenesetre a filmnézés alatt rajongani tudtam a cselekmény, kép és hang pazar kompozíciójáért, és az is valami.