A viszony (2014–) 36

3 díj · 2 jelölés

A Solloway család nyaralását tölti a tengerpartnál, a nő gazdag szüleinek lakóhelyén. Noah, a családfő írt egy könyvet és iskolában tanít. Érettségi után rögtön elvette Helent, így nincs túl sok tapaszalata más nőkkel kapcsolatban. Alison pincérnő, aki még mindig négy éve elvesztett gyermekét… [tovább]

Képek 18

Szereposztás

Dominic WestNoah Solloway
Ruth WilsonAlison Bailey
Maura TierneyHelen Solloway
Joshua JacksonCole Lockhart
Julia Goldani TellesWhitney Solloway
Jake Richard SicilianoMartin Solloway
Colin DonnellScotty Lockhart
Josh StambergMax Cadman
Catalina Sandino MorenoLuisa
Jadon SandTrevor Solloway

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 25

Várólistára tette 83


Kiemelt értékelések

Üstökös

Jókor kapott el ez a sorozat, és aki volt már szerelmes, szakított, megcsalt vagy őt csalták meg, azoknak még érdekesebb, és ráébredni, hogy mennyire igaz, amit elmesél, néha fájdalmas. Szerintem mi is sokszor elmélkedünk azon, mi romlott el, vagy éppen hogyan kezdődött, miért hitte azt, hogy, olyannak tűntem-e, hogy…? Teljesen másképp emlékezni, önmagunkat jobb színben feltüntetni, önmagunkat sajnáltatni – ezeket mutatja be a sorozat az elején, és mindezeket mi is megtesszük, de észre se vesszük. Az igazság sem az, amire emlékszünk, vagyis inkább a valóság nem létezik, vagy pont hogy annyi valóság van, ahány ember emlékezete. Az érem két oldala.
Az első évad első felét rettentően szerettem, főleg Alison monológját a turistákról, és a nyár hangulatát.
A második évadot valamiért elkapkodottnak érzem, pedig mégsem az. Az írás, a történet szappanopera, de az elmesélése kiváló!

2 hozzászólás
Bastia 

Az első évad nagyon tetszett. Furcsa, mert igazából senki sem szerethető benne (számomra). Mert ebben a filmben mindenki el van cseszve! Mindenkinek megvan a saját démona. Van akinek több is
Van akinek önként vállalva, másnak a sors osztotta. Szóval nem az a szokványos sorozat.
Az értékelést a harmadik évad után írom ami szerintem nagyot zuhant színvonalban. Azért meg fogom nézni a negyediket is, kíváncsi vagyok merre megy tovább bár már nagy reményeket nem fűzök hozzá.

Evna

1. évad
Bár sokat hallottam már a sorozatról, mégis az kellett hozzá, hogy el is kezdjem nézni, hogy az HBO leadta az első évad első részét, habár már a negyedik évadnál tart a történés.
Ahogy szinte mindenről, mindig, kritikát is olvastam, és a forradalmi kétszálú történetmesélést emelték ki, ami sokkal mélyebbé tehetik a néző élményeit, ha teret enged az empátiájának.
Először a történetről: Noah Solloway boldog házasságban élő író/irodalomprofesszor, négy gyermek édesapja. Szereti a munkáját (mindkettőt), szereti a feleségét, az életét. Az apósáékat azonban nem különösebben – ők gazdagok, más értékrendet képviselnek, mint ő, és nem mellesleg apósa híres író, aki ezzel rendkívül jól keres, Noah-val ellentétben, és egymásnak adják a kilincset a filmstúdiók és ügynökök, akik a műveit akarják.
Alison Bailey lassabban nyílik meg előttünk: pincérnő egy kis, tengerparti városban. Férje, Cole a családi ranchon dolgozik, ami után szörfözéssel tölti az idejét. Két éve elvesztették rajongásig szeretett gyermeküket négy éves korábban, amin egyikük sem tudja túltenni magát, nem találnak vissza egymáshoz, az életbe. Másképpen dolgozzák fel gyászukat, és bár egész jól megvannak, nem tudnak egymásnak segíteni. Idegenként mozognak a világban és egymás életében.
A történet azzal indul, hogy Noah és családja a feleségének szüleihez indul a teljes nyári szünetre, ami – nyilván – az a tengerparti kisváros, ahol Alison lakik. Noah és Alison az étteremben találkoznak, Noah családjának karéjában, és meglátnak egymásban valamit, amihez ellenállhatatlanul vonzódni kezdenek. A részek egymásutánjában hol egyikük, hol másikuk hadakozik sikeresebben az érzés ellen, sokszor sodródnak a szenvedélyeik hurrikánjának szélére, de visszakoznak. Majd idővel az is kiderül, hogy a történetnek egy rendőrségi kihallgatás ad keretet, amiről az elején szinte semmit nem tudunk – hiszen egy viszony miatt nyilván nem hallgatnak ki két embert. Ez a szál is lassan bontakozik ki.
És hogy mi a forradalmi ebben az annyira hétköznapi történetben, mi teszi különlegessé? Mondhatnám, hogy a történetmesélés, a színészi játék, de ettől még nem feltétlenül emelkedne ki az oly sokszor feldolgozott téma képviselői közül. De nem, az ötlet az, ami magával ragad: minden epizód két részre oszlik: Alison és Noah részére. Az egy órás részek első fél órája egyikőjükkel, a másik a másikójukkal foglalkozik. Látjuk a történéseket egyikük szemszögéből, majd másik nézőpontot is megismerjük, és gondolom, nem árulok el zsákbamacskát, ha azt mondom, ezek néha borzasztó távol állnak egymástól. Megdöbbentően távol. Én tátott szájjal néztem, és közben az járt a fejemben: vajon a mi valóságaink is ilyen különbözőek? Ez történik az én hétköznapjaimban is?
A történet úgy mozdul előre, hogy a két szál nem teljesen fedi egymást. Egyrészt ugye főszereplőink nem töltik minden idejüket egymással, így megláthatjuk azt, mi vezet a történésekhez, mi miatt reagál valaki úgy, ahogy, mi történik a közös pontok előtt ill. után. Másrészt a két szál néha időben elcsúszik, így haladunk előre az időben. Harmadrészt pedig a kihallgatás is kibontakozik a szemünk előtt, ahol már egyértelműen külön találkozunk a Noah-val és Alisonnal, és kis lépésenként megtudjuk, mi után is nyomoznak. És halvány elképzeléseink is lesznek arról, hogy mikor.
Nagyon érdekes volt, hogy pár rész után azon kapom magam, hogy az egyik nézőpontot kezelem igazságként. Ez történetesen Alisoné volt. Vajon miért? Mert ez a női nézőpont? Vagy mert ez volt ezekben a részekben a később megismert állítás? Nem tudom, de jó volt rajta gondolkodni.
Adjatok egy esélyt neki, meghálálja :) Én pedig majd jelentkezem a további évadokról támadt gondolataimról.

Morn

Az elején még izgalmas volt, a kétfajta nézőpont, és hogy olyan apróságokra is figyeltek az elmesélések során, hogy ki milyen ruhában volt. Tetszett, ahogy szépen haladunk előre a történetben. Az már teljesen szubjektív megítélés, hogy egy ilyen randa pasi helyében a gyönyörű feleségem biztos nem dobtam volna egy ilyen tepsiszájú nőért, de hát ízlések és pofonok.
A későbbiekben azonban teljesen más irányt vett az egész, zavart, hogy az első évadban nem tudjuk meg, hogy miről is van szó, miért kell nyomozóval beszélniük, stb. Más szereplők is felbukkantak, kezdett összeállni a sztori, de naaagyon lassan lyukadtunk ki a lényegnél, és emiatt a fő körítés, a kihallgatás teljesen értelmét vesztette. Egy ilyen eset feltárásához nem szükséges ilyen hosszan ecsetelni, hogy hogy léptem félre. Mindenesetre a második évad végéig azt mondom, teljesen befogadható a dolog.
A harmadik évad azonban kész kínszenvedés volt. Az új, felesleges szereplők, sehova sem tartó történet… Eeh. Kár érte.

zeana 

Jól indult, az első évad első fele izgalmas volt, a főcím zseniális, Montauk pedig felkerült a bakancslistámra,ennek ellenére a második évad kellős közepén ünnepélyesen abbahagyom a sorozat nézését. SOHA nem hagytam még félbe sorozatot, de fokozatosan annyira érdektelen és idegesítő lett, hogy egy percet sem akarok többé látni belőle.

Kiss_Melinda_Éva 

Az egyes évadok minőségi különbsége miatt két részre kell osztanom az értékelésem.

1-2. évad
Nagyon jó a szerkezete a részeknek, mindig más szemszögből látjuk az eseményeket, ez tetszett. Van egy kis homály az elején, hogy mi is történt a háttérben és ezt a második évad végére derül ki ténylegesen. Szerintem iszonyat jó záró részek voltak és itt abba is kellett volna hagyni a sorozatot.
3-4. évad
A második évad befejezése után bíztam benne, hogy tartják a szinvonalat, de számomra percről percre egyre jobban esett a nézhetősége a részeknek.
Kaszálnám a sorozatot. Ebből már csak facsarni tudják a történetet, ami a minőségi romláshoz vezetett.

Mindezek ellenére az első két évad szórakoztató volt és nekem Helen az örök kedvenc ebben a történetben.

Kathleen 

Nagyon érdekes a szerkezete. Azt hittem, baromira fogom élvezni… De kiderült, hogy tele van undorító, hazug és álszent figurákkal, akik közül kicsit sem sikerült megkedvelnem senkit. :(


Népszerű idézetek

szolykahajni

I made this mistake with my first wife. Uh, I wanted her to understand everything about me. When she didn't, that she had failed me somehow, that it wasn't „true love”. […] Being alive is, essentially, a very lonely proposition.You have to mostly carry your pack alone. Nobody gets as much help as they need.

szolykahajni

Everyone has one book in them. Almost nobody has two.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján