A viszony (2014–2019) 58

3 díj · 2 jelölés

A Solloway család nyaralását tölti a tengerpartnál a nő gazdag szüleinek lakóhelyén. Noah, a családfő írt egy könyvet és iskolában tanít. Diplomázás után rögtön elvette Helent, így nincs túl sok tapasztalata más nőkkel kapcsolatban. Alison pincérnő, aki még mindig két éve elvesztett gyermekét… [tovább]

Képek 51

Szereposztás

Dominic WestNoah Solloway
Ruth WilsonAlison Bailey
Maura TierneyHelen Solloway
Joshua JacksonCole Lockhart
Julia Goldani TellesWhitney Solloway
Jake Richard SicilianoMartin Solloway
Colin DonnellScotty Lockhart
Josh StambergMax Cadman
Catalina Sandino MorenoLuisa
Jadon SandTrevor Solloway

További szereplők

Kedvencelte 38

Várólistára tette 126


Kiemelt értékelések

Avilda 

Jókor kapott el ez a sorozat, és aki volt már szerelmes, szakított, megcsalt vagy őt csalták meg, azoknak még érdekesebb, és ráébredni, hogy mennyire igaz, amit elmesél, néha fájdalmas. Szerintem mi is sokszor elmélkedünk azon, mi romlott el, vagy éppen hogyan kezdődött, miért hitte azt, hogy, olyannak tűntem-e, hogy…? Teljesen másképp emlékezni, önmagunkat jobb színben feltüntetni, önmagunkat sajnáltatni – ezeket mutatja be a sorozat az elején, és mindezeket mi is megtesszük, de észre se vesszük. Az igazság sem az, amire emlékszünk, vagyis inkább a valóság nem létezik, vagy pont hogy annyi valóság van, ahány ember emlékezete. Az érem két oldala.
Az első évad első felét rettentően szerettem, főleg Alison monológját a turistákról, és a nyár hangulatát.
A második évadot valamiért elkapkodottnak érzem, pedig mégsem az. Az írás, a történet szappanopera, de az elmesélése kiváló!

2 hozzászólás
Bastia 

Az első évad nagyon tetszett. Furcsa, mert igazából senki sem szerethető benne (számomra). Mert ebben a filmben mindenki el van cseszve! Mindenkinek megvan a saját démona. Van akinek több is
Van akinek önként vállalva, másnak a sors osztotta. Szóval nem az a szokványos sorozat.
Az értékelést a harmadik évad után írom ami szerintem nagyot zuhant színvonalban. Azért meg fogom nézni a negyediket is, kíváncsi vagyok merre megy tovább bár már nagy reményeket nem fűzök hozzá.

szolykahajni

Tegnap (2019. 11. 06.) néztem meg az utolsó évad utolsó részét. Nincs olyan ismerősöm, aki szintén nézte a sorozatot, sosem volt kivel beszélgetnem róla, úgyhogy javarészt magamban érlelgettem a dolgokat. Ahogy az értékelésekből láttam, sokan feladták a sorozatot már a második évad környékén, amit meg tudok érteni, voltak azért bőven mélypontok (húha, ha az ötödik évadig eljutnátok, na ott milyen mélypontok vannak!). Én viszont kitartottam, már az első évad közepe táján biztos voltam benne, hogy bármi is lesz, én végigkövetem ezt a sztorit. És végül így is történt.
Az egész sorozat alapötlete és módszerei nekem újak voltak (értsd: lehet, hogy van hasonló sorozat korábbról, én nem tudok róla, nem ismerek ilyet). A történet epizódjainak részekre osztása, a különböző nézőpontok bemutatása rendkívül izgalmas volt számomra, még egy egyetemi vizsgámhoz is a sorozatot választottam elemzésre. Mindig kíváncsian vártam, hogyan látja „ugyanazt” a történetet teljesen másképp két vagy több szereplő. A néző kicsit Istennek érezheti magát a képernyő előtt: mindent lát, és nem olyan töredékes az ismerete, mint az egyes karaktereknek. Azonban arra is rávilágít a sorozat, hogy ez mégis csak illúzió: az igazságot nem láthatjuk, nem illeszthetjük össze a kis darabokból, csak sok saját igazságot és nézőpontot kapunk. Ez a módszer engem részről részre elgondolkodtatott, és az utolsó évadra behozott spoiler szál szempontjából is nagyon tanulságos volt számomra, amely szállal kapcsolatban először értetlenkedtem, hogy hogyan is kerül ide, és sajnos a sorozatban végül lezárást sem kapott, a célját viszont – nálam – elérte.
Az emberi kapcsolatok és a hozzájuk kötődő játszmák, a kapcsolati erőviszonyok mindig nagyon érdekeltek (lásd még a Wanderlust c. sorozatot a témában, akinek ez tetszett, nagy eséllyel az is fog), az erről való beszédből pedig nincs hiány a sorozatban.
A sorozatnak vannak hibái, nem is kevés. Néha úgy éreztem, hogy a forgatókönyvírók futottak egy kis ámokot, ami olyan epizódokat eredményezett, mint az ötödik évadbéli Halloween-buli. Szekunder szégyent éreztem, esküszöm. :D Szintén hiba számomra, hogy a szexjeleneteket néha nagyon túljáratták. Persze, viszony(ok)ról is szól a sorozat, nem a prüdéria beszél belőlem, de volt néhány szakasza a sorozatnak, amikor ha két ember egy szobában tartózkodott, akkor sejteni lehetett, hogy le fognak feküdni egymással. Ez iszonyú beteg futó kalandokat eredményezett, nem csak a spoilerek miatt nem részletezném, hanem szinte fáj felidézni őket. :D Ezekhez kötődnek a – szerintem – karakteridegen lépések is, amikből szintén volt bőven, pedig hát ki ismerné jobban ezeket az embereket, ha nem a „megteremtőjük”? Éppen ezért vagyok bizonytalan abban is, hogy egyáltalán karakteridegenek voltak-e ezek, nekem mindenesetre nagyon annak tűntek.

A végkövetkeztetésem mégis az, hogy ez a sorozat az egyik legnagyobb sorozatélményem valaha, a befejezés szerintem tökéletes lett – spoiler –, sok karakterhez egyszerűen nem lehet nem kötődni, nem lehet nem izgulni értük – és mindezt úgy, hogy nem „pozitív” karakterek, nem „hősök” – hús-vér emberek, undorító és emberi dolgokkal a múltjukban. Szerettem, hogy úgy tudom szeretni őket, hogy nem könnyű szeretni őket. Egy baromi nagy, izgalmas, fájdalmas, elgondolkodtató utazás volt ez.
I saw the whole of the moon.

Orsolya_Tikászné_Gárdos 

Az első két évad 10 csillagos, de a többi….. dél-amerikai szappanopera.

Osli75 

Nagyon tetszik a részek felépítése, hogy ugyanaz a történet milyen más emberek szemszögéből. Néha mennyire másképp emlékeznek bizonyos dolgokra, vagy mennyire másképp mesélik el. Az első évad jobban tetszett, de a második kicsit izgalmasabb volt, főleg a végére. Már nem köt le annyira, mint az elején, de érdekel a történet és fogom tovább nézni.

Morn

Az elején még izgalmas volt, a kétfajta nézőpont, és hogy olyan apróságokra is figyeltek az elmesélések során, hogy ki milyen ruhában volt. Tetszett, ahogy szépen haladunk előre a történetben. Az már teljesen szubjektív megítélés, hogy egy ilyen randa pasi helyében a gyönyörű feleségem biztos nem dobtam volna egy ilyen tepsiszájú nőért, de hát ízlések és pofonok.
A későbbiekben azonban teljesen más irányt vett az egész, zavart, hogy az első évadban nem tudjuk meg, hogy miről is van szó, miért kell nyomozóval beszélniük, stb. Más szereplők is felbukkantak, kezdett összeállni a sztori, de naaagyon lassan lyukadtunk ki a lényegnél, és emiatt a fő körítés, a kihallgatás teljesen értelmét vesztette. Egy ilyen eset feltárásához nem szükséges ilyen hosszan ecsetelni, hogy hogy léptem félre. Mindenesetre a második évad végéig azt mondom, teljesen befogadható a dolog.
A harmadik évad azonban kész kínszenvedés volt. Az új, felesleges szereplők, sehova sem tartó történet… Eeh. Kár érte.

Evna 

1. évad
Bár sokat hallottam már a sorozatról, mégis az kellett hozzá, hogy el is kezdjem nézni, hogy az HBO leadta az első évad első részét, habár már a negyedik évadnál tart a történés.
Ahogy szinte mindenről, mindig, kritikát is olvastam, és a forradalmi kétszálú történetmesélést emelték ki, ami sokkal mélyebbé tehetik a néző élményeit, ha teret enged az empátiájának.
Először a történetről: Noah Solloway boldog házasságban élő író/irodalomprofesszor, négy gyermek édesapja. Szereti a munkáját (mindkettőt), szereti a feleségét, az életét. Az apósáékat azonban nem különösebben – ők gazdagok, más értékrendet képviselnek, mint ő, és nem mellesleg apósa híres író, aki ezzel rendkívül jól keres, Noah-val ellentétben, és egymásnak adják a kilincset a filmstúdiók és ügynökök, akik a műveit akarják.
Alison Bailey lassabban nyílik meg előttünk: pincérnő egy kis, tengerparti városban. Férje, Cole a családi ranchon dolgozik, ami után szörfözéssel tölti az idejét. Két éve elvesztették rajongásig szeretett gyermeküket négy éves korábban, amin egyikük sem tudja túltenni magát, nem találnak vissza egymáshoz, az életbe. Másképpen dolgozzák fel gyászukat, és bár egész jól megvannak, nem tudnak egymásnak segíteni. Idegenként mozognak a világban és egymás életében.
A történet azzal indul, hogy Noah és családja a feleségének szüleihez indul a teljes nyári szünetre, ami – nyilván – az a tengerparti kisváros, ahol Alison lakik. Noah és Alison az étteremben találkoznak, Noah családjának karéjában, és meglátnak egymásban valamit, amihez ellenállhatatlanul vonzódni kezdenek. A részek egymásutánjában hol egyikük, hol másikuk hadakozik sikeresebben az érzés ellen, sokszor sodródnak a szenvedélyeik hurrikánjának szélére, de visszakoznak. Majd idővel az is kiderül, hogy a történetnek egy rendőrségi kihallgatás ad keretet, amiről az elején szinte semmit nem tudunk – hiszen egy viszony miatt nyilván nem hallgatnak ki két embert. Ez a szál is lassan bontakozik ki.
És hogy mi a forradalmi ebben az annyira hétköznapi történetben, mi teszi különlegessé? Mondhatnám, hogy a történetmesélés, a színészi játék, de ettől még nem feltétlenül emelkedne ki az oly sokszor feldolgozott téma képviselői közül. De nem, az ötlet az, ami magával ragad: minden epizód két részre oszlik: Alison és Noah részére. Az egy órás részek első fél órája egyikőjükkel, a másik a másikójukkal foglalkozik. Látjuk a történéseket egyikük szemszögéből, majd másik nézőpontot is megismerjük, és gondolom, nem árulok el zsákbamacskát, ha azt mondom, ezek néha borzasztó távol állnak egymástól. Megdöbbentően távol. Én tátott szájjal néztem, és közben az járt a fejemben: vajon a mi valóságaink is ilyen különbözőek? Ez történik az én hétköznapjaimban is?
A történet úgy mozdul előre, hogy a két szál nem teljesen fedi egymást. Egyrészt ugye főszereplőink nem töltik minden idejüket egymással, így megláthatjuk azt, mi vezet a történésekhez, mi miatt reagál valaki úgy, ahogy, mi történik a közös pontok előtt ill. után. Másrészt a két szál néha időben elcsúszik, így haladunk előre az időben. Harmadrészt pedig a kihallgatás is kibontakozik a szemünk előtt, ahol már egyértelműen külön találkozunk a Noah-val és Alisonnal, és kis lépésenként megtudjuk, mi után is nyomoznak. És halvány elképzeléseink is lesznek arról, hogy mikor.
Nagyon érdekes volt, hogy pár rész után azon kapom magam, hogy az egyik nézőpontot kezelem igazságként. Ez történetesen Alisoné volt. Vajon miért? Mert ez a női nézőpont? Vagy mert ez volt ezekben a részekben a később megismert állítás? Nem tudom, de jó volt rajta gondolkodni.
Adjatok egy esélyt neki, meghálálja :) Én pedig majd jelentkezem a további évadokról támadt gondolataimról.

Kiss_Melinda_Éva 

Az egyes évadok minőségi különbsége miatt két részre kell osztanom az értékelésem.

1-2. évad
Nagyon jó a szerkezete a részeknek, mindig más szemszögből látjuk az eseményeket, ez tetszett. Van egy kis homály az elején, hogy mi is történt a háttérben és ezt a második évad végére derül ki ténylegesen. Szerintem iszonyat jó záró részek voltak és itt abba is kellett volna hagyni a sorozatot.
3-4. évad
A második évad befejezése után bíztam benne, hogy tartják a szinvonalat, de számomra percről percre egyre jobban esett a nézhetősége a részeknek.
Kaszálnám a sorozatot. Ebből már csak facsarni tudják a történetet, ami a minőségi romláshoz vezetett.

Mindezek ellenére az első két évad szórakoztató volt és nekem Helen az örök kedvenc ebben a történetben.

5. évad
A kiváncsiság előrébb volt, mint a józan eszem, így elkezdtem megnézni. Ahogy gondoltam is, ez az évad már nagyon gyenge volt. Egyedül az tetszett, hogy a szálak hogyan értek össze, viszont ezt 11 részen keresztül nyújtották, ezért sokszor unalmas volt számomra.
Jónak tartam, hogy most befejezték a történetet. Ehhez már érdemben nem lehetett volna mit hozzátenni.

zeana 

Jól indult, az első évad első fele izgalmas volt, a főcím zseniális, Montauk pedig felkerült a bakancslistámra,ennek ellenére a második évad kellős közepén ünnepélyesen abbahagyom a sorozat nézését. SOHA nem hagytam még félbe sorozatot, de fokozatosan annyira érdektelen és idegesítő lett, hogy egy percet sem akarok többé látni belőle.

Kathleen 

Nagyon érdekes a szerkezete. Azt hittem, baromira fogom élvezni… De kiderült, hogy tele van undorító, hazug és álszent figurákkal, akik közül kicsit sem sikerült megkedvelnem senkit. :(


Népszerű idézetek

szolykahajni

I made this mistake with my first wife. Uh, I wanted her to understand everything about me. When she didn't, that she had failed me somehow, that it wasn't „true love”. […] Being alive is, essentially, a very lonely proposition.You have to mostly carry your pack alone. Nobody gets as much help as they need.

Haspók 

Noah Helennek : „ If there was one person I would want to be with when I die, it'd be you.”

szolykahajni

Everyone has one book in them. Almost nobody has two.

Répási_Évi 

Noah: Idővel rájössz, hogy nem azzal akarsz együtt élni, aki folyton ajnároz, hanem azzal, akivel egyfolytában beszélgetnél, mert fogalmad sincs, mit fog mondani legközelebb.

Vándorlány 

Noah és Helen azon tanakodnak, hogy a 17 éves lányuk vajon kitől terhes.

Noah: – Ki a fickó?
Helen: – Nem árulja el.
Noah: – Miért nem?
Helen: – Nem tudom… Ott az a végzős, aki folyton a Facebook-oldalára posztol. Jack…Mingley. Szerintem ő az.
Noah: – Ellenőrzöd a Facebookját???
Helen: – Igen, hát persze!
Noah: – Tudod a jelszavát?
Helen: – Nem! Az ismerősöm…

:DDD

1. évad 9. rész
Haspók 

Cole : „All we have to do is think about her and remember her, and that way,she will always be with us.”

szolykahajni

I was so afraid of marrying my father, I never realized I was marrying my mother.

szolykahajni

With all of that behind him now, he turned again to face the ocean. Looking out on a horizon shrouded by a cloud layer, he thought it was impossible to tell where the sea ended and the sky began. They were both the exact same mournful grey, a probably confirmation of the rumored nor'easter he heard circulating down at the docks. He thought of weather. How unpredictable it still was. He looked down at his feet to watch the wave recede, leaving jagged little rivulets in the sand and took comfort that he could find no order to their paths either.

1 hozzászólás

Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján