Még nincs minden felfedezve: feltérképezetlen univerzumok vesznek körül minket, még ha nem is tudunk róluk – talán azért, mert nagyon kicsik. Az okostelefonjában például mindenkinek van: egy boldog völgy, ahol a különféle szmájlik és hangulatjelek élnek és dolgoznak.
Ám mindig mosolygós… [tovább]
Az Emoji-film (2017) 225★
Szereposztás
Kedvencelte 10
Várólistára tette 66
Kiemelt értékelések
Nem tudom mi történt velem, biztos a tömény mennyiségű Fargo miatt van, de szerintem nagyon cuki volt ez a film. Barátságról, szerelemről, elfogadásról. Az emberi világ nyilván nem az igazi, meg az egész kicsit bugyuta, de rám most hatott, és tetszett.
Nem értek egyet tehát azokkal, akik a filmipar haldoklását látják ebben a filmben, hiszen az Emoji-film ugyanúgy egy tendenciára építve próbál kontextust teremteni, mint a 80-as évek nosztalgiafaktorát meglovagolni próbáló alkotások, amelyekben a nézők számára csak az adja a varázst, hogy újra felidézhetik a „hős 80-as éveket”. Az Emoji-film a modern technológiai kütyüket ülteti át az Agymanókhoz nagyon hasonlító világba, amelyben az élettelen alkalmazásokat élettel ruházzák fel, mindezzel megágyazva egy saját kis külön univerzumnak a telefonok világán belül, ahol az alapvető emberi értékek ugyanúgy megtalálhatóak. Sőt, mi több, jobban előtérbe helyeződnek, hiszen az emotikonok mind-mind egy-egy érzelmi archetípus sematizált megjelenítése, ezzel pedig még a gyerekek számára is egyszerűbben felfogható a mondanivaló, amelyben azért akadnak komoly témák. Ilyen például az uniformizálódás gondolata, a társadalmi megfelelési kényszer, valamint a másságtól való félelem és annak elfojtása, nem beszélve a népszerűség zsarnoki oldaláról. Rendben, hogy vannak benne rossz poénok, vagy gagyinak tűnő megoldások, de még mindig több lelket és kreatív ötletet véltem felfedezni ebben a mesében, mint a Gru 3-ban, vagy esetleg a Bébi úrban, hogy az idei alkotásokat említsük.
Értékelés: 8.5/10
(Később a honlapon)
Ez a film szatírának 10/10 lenne. :D Konkrétan olyan mondatok hangzanak el benne, hogy „Hé, Kaki!”, „Széklet, nagyon haragszol?” vagy „Gene, az Instagramban vagy?” :DDD Egészen szürreális élmény.
Meg oktatófilmnek is egész jó lenne, gondolkodtam is rajta, hogy felrakjam-e a szüleimnek, lehet így végre megértenék, mi az az Instagram meg Spotify.
Egyébként meg nem látok én ebben semmi kirívóan szörnyűt. A mai tabletfüggő 6 évesek igényeit tökéletesen kielégíti.
Nem mondom azt hogy annyira szörnyű mese volt, de nem is a legjobb, olyan semleges, tanulsága nem nagyon volt, de ha mégis akkor elég fura. A vége aranyos volt, de a többi részt én elégé untam, nem tudom lehetett volna ebből egy jó filmet is csinálni.
Volt egy-két jó poén is benne, és zenék se voltak olyan rosszak.
Egyszer nézősnek elment.
Nem értem a sok negatív értékelést. Nagyon aranyos kis mese, aminek még tanulsága is van. Nekem nagyon tetszett. :)
Most komolyan abból csináltak ekkora drámát, hogy egy kamasz srác alapállapotba akarja állítani a telefonját? Egyébként nem sokkal elborultabb, mint az Agymanók vagy az Egyszer volt az élet, az eredeti szinkron zseniális, de…nagyon-nagyon fárasztó.
Népszerű idézetek
Eddig abban bíztam, hogy kivételes kézügyességem és karizmám juttat újra a csúcsra, pedig nem kell más, csak egy hacker!
Komolyan, skacok, hányas OP-rendszerben éltek ti? Upgrade-eljetek már agyilag! Googlézzatok többet!
Poop Jr. 'PJ': Yeah! I get to work on the phone and I'm only ten.
Poop: That's because I believe in you.
Poop Jr. 'PJ': Should we wash our hands?
[both laugh]
Poop, Poop Jr. 'PJ': We're number two!
Gene: Where am I?
Narrator: [right in front of class] Candy Crush: Divine, sweet, tasty… Delicious…
Gene: [narrating] The world we live in. It's so wondrous, mysterious, even magical. No. No, no, not that world. I meant this one: the smartphone. Each system and program and app is its own little planet of perfect technology. All providing services so necessary, so crucial, so unbelievably profound.
A világ, amelyben élünk annyira csodás. Oly rejtélyes, sőt, varázslatos. Hé, nem az a világ, hanem ez! Az okostelefon.