Zűr az űrben (Space Jam 1.) (1996) 75% 199★

Még moziban láttam egy általános iskolás osztálytársam hatására, aki nagyon odavolt érte, így hát mit volt mit tenni, odahaza nekem is elő kellett állnom a gondolattal, hogy esetleg elmennék moziba… :) Anyukámmal mentem és remekül szórakoztam. Aztán persze kitört rajtam is a Space Jam mánia és gyűjteni kezdtem a matricákat (album nélkül), meg a joghurtokhoz adott kis korongokat, amik el voltak dugva a papír"fül" alá. Én meg mindig felbontogattam, hogy megnézzem, megvan-e már. :) Ha nem, megvettük, ha igen, visszacsomagoltam és visszatettük. Magát a joghurtot amúgy nagyon utáltam, pocsék íze volt mindnek, de a korong az kellett. :) Nekem egyébként Lola volt az abszolút kedvenc, volt idő, mikor egyfolytában őt rajzolgattam odahaza, meg a suliban is, és mindenki odáig volt, milyen jók a munkáim. :) (és amúgy tényleg hasonlítottak :)) Szerettem Jordant, meg a kosárlabdát is, bár nem miatta szerettem meg a sportágat, hanem szerettem én azt már korábban is. Bár inkább játszani, mint nézni. Gyerekként voltam több helyi meccsen is, de valahogy nem szippantott be a dolog. :) Mai napig szeretek dobálni, csak a „közelharctól” rettegek a magam 152 centijével. :) Tapsi Hapsi mindig kedvenc volt, de Dodót még jobban csíp(t)em. :) Kellemes nosztalgiával gondolok vissza erre a családi filmre és a mai napig szeretem a zenéit is. :)

Gyerekkorom csúcspontja… persze az Oroszlánkirály után. Matricás albumom volt belőle és emiatt gyűjtöttem a kosaras kártyákat is, illetve szerettem meg az addiginál is jobban Tapsi Hapsit és a lökött bandáját. Érdekes tény, hogy Lola nyuszit csupán azért tették a filmbe, hogy a készítők végre cáfolják a nyúl ferde hajlamairól terjengő pletykákat, illetve az is vicces, hogy Jordan valóban próbálkozott a baseballal, ami végül valóban nem jött be neki. Összefoglalva, a vizuális keveredés fantasztikus, a sztori aranyos és egyben eredeti, a poénok pedig a mai napig ütnek, akár gyerekként nézzük, vagy már aggastyánként, szóval azóta is joggal várnánk egy folytatást.

Kiskoromban imádtam ezt a filmet! A zenéjét órákig bírtam volna hallgatni :)

Ez a film nagyon kedves nekem, mert gyerekkoromban nagy Bulls, és Jordan rajongó voltam, és bár nem igazán kedvelem a Looney Tunest, itt valahogy nem zavartak a karakterek.
A története nagyon egyszerű, viszont meglepően humoros, sok akkori kosárlabdázó cameozik.
Egyike azoknak a filmeknek, amiket szerintem bármikor újranézek, ha adja a tévé.

Gyermekkorom nagy „meséje” amit még a mai fejemmel is imádok. Kellemes, nem túl komplikált és aranyos.
Lola nyuszi nekem kimondottan kedves karakter.

Bár már láttam egyszer,most megint megnéztem. Imádnivaló,nincs rá jobb szó :-)

Nagyon gyerekeknek való, de azért aranyos volt.

Hiába gyerekmese, én „felnőtt” fejjel is nagyon bírom. Még a VHS korszakban tutira odaszögezett az ágy végéhez, ha bekerült a lejátszóba és most is ez a helyzet, csak már fotelből nézem. Minőségi humor, amihez a szinkronhangok is sokat hozzáadnak.

90-es évek egyik legnagyobb gyerekfilmje. Nemcsak azért, mert ekkoriban a Bolondos Dallamok még mindig a fénykorát élte, de ott volt ugye bár Michael Jordan, a kor egyik sportikonja, még azok is tudták, ki az, akik fütyültek a kosárlabdára. Ráadásul a filmben még Bill Murray is hülyéskedett egy kicsit. Szóval a koncepció mindenképp telitalálat, a megvalósítás pedig szintén nem hagy okot panaszkodni: a történet faék egyszerűségű (Tapsi Hapsinak és a többieknek meg kell nyerniük egy kosármeccset néhány nagydarab, veszélyes űrlény ellen, különben egy rémálomvidámpark rabszolgái lesznek örökké), de jól elő van adva, és ha a felvezetés végül is kicsit elkapkodott végűvé válik, azért a vizuális humor stimmel. Jordan nem épp színész (ezen kívül nincs is játékfilmje, ráadásul valamilyen szinten itt is önmagát kellett csak adnia) mégis egész jól beleillik a képbe, az ember nem érzi, hogy valami nem stimmel. Összességében pedig az egész aranyos, vicces, laza, egy igazán jól sikerült gyerekfilm.

Moziban láttam, majd megkaptam VHS-en, és rongyosra néztem.
A maga műfajában hatalmas. Ötletes, pörgős, vicces, izgalmas, aranyos, és még sorolhatnám. Eleve szerettem Tapsi Hapsiékat. Ha úgy vesszük, a kitartásról is szól, arról, hogy soha ne add fel.
Még én is elkezdtem gyűjteni a kosaras kártyákat.