A pittsburghi Trauma Medical Centerben éjjel-nappal azon dolgoznak, hogy életeket mentsenek a túlzsúfolt és alulfinanszírozott sürgősségi osztályon.
(forrás: Max)
A pittsburghi Trauma Medical Centerben éjjel-nappal azon dolgoznak, hogy életeket mentsenek a túlzsúfolt és alulfinanszírozott sürgősségi osztályon.
(forrás: Max)
Ha Carter doki ott van, nagy baj nem lehet. <3
Úgy örülök ennek a sorozatnak, visszahozza az ER hangulatát és nagyon tetszik a koncepció, hogy minden epizód csupán egy órát ölel fel egy napjából a kórháznak.
A színészek és karakterek szimpatikusak, illetve a kameramozgás sokszor emlékeztet a Vészhelyzetére. Ezenkívül már most a sorozat elején feltűnt, hogy mennyire nem finomkodnak az alkotók és mutatnak mindent, ami a betegekkel történik, illetve a szomorú valóságot is, pl amikor rossz hírt kell közölniük a hozzátartozókkal.
15 óra egy napból az évad, de sokkal többnek érezhető. Inkább 15 nap egy hónapból, annyi minden történt ezalatt a 15 óra alatt. Elképesztően nyomasztó, pont amilyen nálunk is a sürgősségi. Nagyon átadta az érzést és úgy éreztem hogy én is ott vagyok velük.
Jó pár részt (közben és után) bőgéssel párosítottam.
Remélem folytatják még. Lenne rá igény. :D
Örülök, hogy ezzel a sorozattal kezdtem meg a kórházi drámák kalandjaimat. Megrágott, megölelt, megsiratott, megmosolyogtatott, feldühített, megnevetettet. Ahhoz képest, hogy úgy kezdtem bele, hogy nem bírom a sérüléseket és, ahogy kezelik őket… hozzászoktam? Ha lehet ilyet mondani. „Preparing for the worst and hoping for the best”, ahogy mondani szokták, ugye?
Dana: Don’t mind Myrna. She’s harmless.
Whitaker: She’s handcuffed.
Dana: That’s why she’s harmless.
Rita: Nagyon sajnálom, anya. Ha melletted vagyok ez nem történik meg.
Ginger: Ha még jobban mellettem vagy, visszacsúsznál a méhembe. Minden rendben lesz szívem.
Páciens: És mit csinál, amikor nem dolgozik?
Dr. Collins: Alszom.
Dr. Michael „Robby” Robinavitch: Mióta hatékony a megalázás, a lekicsinylés és a nyilványos sértegetés? Az ilyen szidalmazásnak nincs oktatás értéke. Dühös vagy? Az agyadra megy? Állj meg, tarts szünetet.
– Szóval örökre egy féregtemető lesz az agyamban?
– Igen, de békében nyugszanak.
We do these debriefs to try to give a sense of closure, meaning to difficult cases so that they won't linger. But trust me, the kids you'll lose will linger. So what do you do? I did my residency at Big Charity in New Orleans. And day one, I got a kid, a five-year-old boy, accidentally shot by his brother playing with Dad's gun, worried he was gonna get in trouble right up until he coded and died. That night, I asked myself, like, what do I do with this kid? Where do I put this feeling? And I found myself walking all night. I was walking and walking and walking. Then I found myself back at the gates of Big Charity Cemetery, and I'm looking at all those mausoleums and those crypts and I'm thinking to myself, OK, that's what I need. I just need a safe place where I can put these feelings.
Perlah: – Nem tudom, Dana hogy bírja ezt minden nap.
Robby: – Az ügyelet vezetése sziszifuszi munka.
Perlah: – Tehát ez egy büntetés?
Robby: – Dehogy.
Perlah: – Sziszüphos. Feldühítette az isteneket, ezért azzal büntették, hogy egy sziklát kellett egy hegyre felgörgetnie örökkön-örökké.
Robby: – Most képzeljük azt, hogy Sziszüphos boldog.
John: You hear that?
Melissa: Hear what?
John: It's quiet. It's over.