Vészhelyzet Pittsburghben (2025–) 90% 76★

Ha Carter doki ott van, nagy baj nem lehet. <3
Úgy örülök ennek a sorozatnak, visszahozza az ER hangulatát és nagyon tetszik a koncepció, hogy minden epizód csupán egy órát ölel fel egy napjából a kórháznak.
A színészek és karakterek szimpatikusak, illetve a kameramozgás sokszor emlékeztet a Vészhelyzetére. Ezenkívül már most a sorozat elején feltűnt, hogy mennyire nem finomkodnak az alkotók és mutatnak mindent, ami a betegekkel történik, illetve a szomorú valóságot is, pl amikor rossz hírt kell közölniük a hozzátartozókkal.

Régóta az egyik legjobb kórházsorozat amit láttam. Sőt, ha nagyon belegondolok, a House óta én nem láttam ennyire átütő, „sűrű” anyagot a témában. Az már csak jéghegy csúcsa és a cseresznye a tejszínhab tetején, hogy viszontláthatjuk Noah Wyle-t, immár egy rendkívül komoly színészi jelenléttel és egy – véleményem szerint – sokkal átütőbb, meggyőzőbb fizimiskával. Én kedveltem korábban is, de azt gondolom, mint ahogy sok tehetséges színész/nő esetében is, idő kellett neki, hogy valóban kiforrjék. És láss csodát van egy abszolút pro leading actor, és egy abszolút csúcsra járatott leading role és mennyire passzol már, hogy anno a Vészhelyzetből átcsöppent ide, egy újabb, átgondoltabb, felelősségteljesebb és végleges formában. Utánanéztem a munkásságának és megnéztem vele pár interjút: eléggé megviselte ez a szerep, több szempontból is. Én a látottak alapján egyáltalán ezen nem tudok csodálkozni; szerintem amit emberileg és művészileg bele lehetett tenni ebbe a karakterbe, azt ő totálisan és messzemenőkig le is teszi az asztalra. És ha ez mind nem volna elég, a forgatókönyv az összes többi karaktert is „megírta”, ellátta és felruházta egyedi személyiséggel, sztorival és elég volt a 15 rész kb. egy tucat szereplő totális megszemélyesítéséhez. Én azt mondom, rendkívül ritka az ilyesmi és nagyon kutatnom kellene, ha hasonló „anyagot” kellene felmutatni.
Nekem a sori abszolút tíz/tíz, akár fel is sorolhatnám mind a tíz előnyét, de itt eltekintek tőle. Amit mindenképpen kiemelnék, az a forgatókönyv, a színészi munka és az egyéni és egyedi sztorik mélysége. Ez utóbbinál, ha bárki látta mondjuk a Chicago Med néhány részét, olyannyira szembetűnő, hogy a Med-et ebben a pillanatban kukáztam, úgy, hogy megnéztem közel öt évadot! Egyszerűen, emelett csak egy komolytalan családregénynek tűnhet.
Kitűnő kórházi sorozat, kötelező azok számára, akik Noah Wyle-t kedvelik és akik elkötelezettek az egészségügy irányában, bármilyen szinten…

Elég sok kórházi sorozatot megnéztem már, de rég láttam ennyire jót. Egyből kedvenc lett, már az első rész beszippantott.
Nagyon gyorsan pörögnek az események, ahogy az egy sürgősségitől várható. Az egész évad egy műszakot ölel át, ami hihetetlenül tetszett. Így sokkal jobban átérezhető, hogy mennyi mindennel kell megküzdeniük a kórházi dolgozóknak rövid időn belül. Tényleg annyi minden történt, hogy úgy tűnik, mintha sokkal több idő telt volna el.
A színészi játékok kiválóak és tényleg minden durvább részletet is bemutatnak az esetekből, amiket mondjuk más sorozatok kihagynának.

Egyértelműen egy ER pótlékot próbáltak csinálni és ehhez galádul fel is használták Wyle-t, hiszen ki más tudna jobban eladni egy kórházas sorozatot, ahol nem cicababák és poszterfiúk szerelmi élete van fókuszban hanem maga a kórház. Oké, nem volt rossz, de azért felsorakoztatta azokat a sablonokat, amik életszerűtlenné tették az eseményeket.
Amikkel bajom volt:
– civil ruhában tapicskoljuk a sürgősségi betegeket. Oké, volt, aki 24 óra alatt ötször átöltözött, de a kapucnis kardigán maradhat.
– autistára hajazó rezidenst mindenki cukinak találja. Próbálj meg így viselkedni bármelyik munkahelyen, kerülni fognak mint egy leprást.
– Főhősünktől mindenki elájult, hogy vérprofi (utcai öltözéke ellenére), de amúgy PTSD-s és erősen részrehajló.
– Jobb lett volna, ha nem real time-os mert ezzel nem azt mutatták meg, hogy milyen pörgős egy sürgősségi, hanem gyorsan belezsúfoltak mindent, nehogy kimaradjon valami szaftos eset.
Összességében amúgy tetszett a fentiek ellenére. De csak azért, mert jelenleg tényleg nincs másik olyan kórházas sorozat, ami nem a magánéleti szarkavarásra fekteti a hangsúlyt.
Kár, hogy nem Dr. Abbot karaktere volt fókuszban, mert az ő háttere sokkal jobban érdekelt volna, arról nem is beszélve, hogy szakmailag is hitelesebbnek tűnt mint Robby.
A sorozat próbált sokat mutatni /merészebben, de csak mosolyogtam a kivillanó farkakon meg nyílt töréseken. Messze elmaradt a Critical szintjétől.

15 óra egy napból az évad, de sokkal többnek érezhető. Inkább 15 nap egy hónapból, annyi minden történt ezalatt a 15 óra alatt. Elképesztően nyomasztó, pont amilyen nálunk is a sürgősségi. Nagyon átadta az érzést és úgy éreztem hogy én is ott vagyok velük.
Jó pár részt (közben és után) bőgéssel párosítottam.
Remélem folytatják még. Lenne rá igény. :D

Kórház sorozat a javából! Megérdemel minden dicséretet. Semmi sallang, semmi üresjárat, esemény esemény után. A karakterekből orvosként többet látni, magánéleti szál minimális (nem is kell, nem ez a lényeg), a jellemüket pedig bőven meg lehet ismerni a helyzetekre adott reakciókból, az egymáshoz való viszonyból, és az elejtett megjegyzésekből. Érdemes darálni, mert úgy jön ki igazán a műszak feszültsége, ha sikerül egymás után több epizódot megnézni. Óráról órára változik a helyzet, néha egy-egy beteg csak egy apró megjegyzésként tér vissza, az átívelő szálak adtak keretet az epizódoknak. Nagyon jó évad volt, jöhet több is belőle, nem tudom milyen sztorikat lehet még kitalálni, bár egy sürgősségiről beszélünk, van mit mesélni. Viszont már most behozták az amerikai eü. minden problémáját, nem tudom milyen anyagból dolgoznak, de remélhetőleg maradt még puskapor. Nem csodálnám, ha a díjátadó-szezonban bezsebelne pár szobrocskát, nagyon jól összeraktak mindent.

1. évad: Nem ez lesz az új kedvenc kórházas sorozatom. Sőt megvallom ha Carter doki vagyis Robby doki nincs akkor valószínűleg el sem kezdem.
Nagyon reális már amennyire külső szemlélőként meg tudom ítélni, de nem vonzott be. A karaktereket nem ismerjük meg, csak rohan történet az újabb és újabb esetek után.
Ha egy picit jobban ráfekszenek a karakterek bemutatására szerintem sokkal jobb lett volna.

Fantasztikus sorozat, Noah hihetetlen dolgot alkotott. Szuper volt a szereplőgárda, a kedvencem a Mel-t alakító Taylor Dearden volt, aki mint megtudtam Bryan Cranston lánya, nagyon tehetséges. Igazán beránt ez a sztori az első perctől és az izgalom egyre csak fokozódik.

Az első évad alapján mindenképpen 9 csillag!
Remek, érzelmekkel teli, remek színészek mind, de Noah Wyle magasan kitűnik köztük is!

Örülök, hogy ezzel a sorozattal kezdtem meg a kórházi drámák kalandjaimat. Megrágott, megölelt, megsiratott, megmosolyogtatott, feldühített, megnevetettet. Ahhoz képest, hogy úgy kezdtem bele, hogy nem bírom a sérüléseket és, ahogy kezelik őket… hozzászoktam? Ha lehet ilyet mondani. „Preparing for the worst and hoping for the best”, ahogy mondani szokták, ugye?