New Amsterdam: Vészhelyzet New Yorkban (2018–2023) 90% 65★

Imádom a kórházas sorozatokat. De ez… Mindent vitt nálam. Mindenkit imádok, legjobban Maxet, de őt nem lehet nem szeretni. Nagyon amerikai, felkapott témákkal, de számomra sosem volt geil vagy sekélyes. Sírtam, nevettem, többször egyszerre a kettőt. Annyira erre volt most szükségem!!!
Hosszabb értékelést akartam írni, de nem tudok, csak számolom a napokat szeptember 21-ig, mert akkor kezdik vetíteni a 4. évadot.

Totális szerelembe esés volt már a legelső rész megnézése.
Szimpatikusak a főszereplők egytől egyig. A legkedvesebb „párosom”: Iggy és Vijay
Sírok, nevetek, izgulok, aggódom, dühöngök…
Az érzelmek teljes spektrumát megmozgató sorozat ez. Jelenleg azt kívánom, hogy kb. sose érjen véget.

aki nem az unalomig lerágott kórház sorozatokra kíváncsi, annak ajánlom. üde színfolt.

Öt részt voltam képes megnézni, de már az elsőnél is tudtam valahol gyomortájékon, hogy ez a sorozat nem nekem készült.
– fiktív, minden ízében – sem az orvosi szituációk, sem a szereplők nem életszagúak, iszonyú kellemetlen őket nézni
– olyanok számára készült, akik este hullafáradtan szeretnek bealudni a sorikon, ezért igazából ha 40 percbe van valami nyálas dráma egy kis vér-béllel körítve besűítve, az pont elég egy kis „láttamvalamitdebealudtam” feelinghez
– a főszereplő gondosan tanulmányozta az E.R. George Clooney-ját, pontosan ugyanaz az ideges rángás az arcán és a fejének teljesen indokolatlan jobbra bólogatása. Különbség, hogy Clooneynak jól állt és eredeti, Eggold meg … jézusom, hagyjuk is.
– egy részbe van belesűrítve az afroamerikaiak elnyomása, a melegek férfiak, a rákbetegek, az utcán fekvők, a lelőtt gyerekek sztorijai. Az öt évadban nem volt idő ezeket rendesen átlapozni, szemlézni, beszélni róla, egyszóval: feldolgozni? Iszonyúan felszínes, belecsap a témába majd azonnal lép is tovább, véletlenül sem megy mélyre. Súlytalan.
– Érdektelen, béna, gagyi, tudománytalan, megalapozatlan, nulla kohézió, a drámafaktor annyira steril, hogy csak facepalmoztam. Gáz.
Biztos, hogy senkinek sem ajánlanám. Ezerszer, milliószor jobb, érdekesebb, tudományosabb és szerethetőbb sorozatok vannak ennél.

Még nem vagyok a felénél sem, de úgy gondolom, hogy ez a sorozat nagyon emberi és Isteni. Nem azt nézem benne, hogy milyen pénzbeli, vagy egyéb lehetőségek vannak egy közkórházon belül, mert az itthon néha meseszerű, talán elképzelhetetlen, hanem, csak egyszerűen azt nézem, hogyan lehet szólni, tenni a másikért, a betegért, a hozzátartozóért, vagy a kollégáért a kórházon belül. Sokszor tényleg a semmin múlik egynek, a másiknak meg a minden lesz.

Imádom! Nagyon régen volt olyan,hogy mindennap ugyanaz elé a sorozat elé üljek le. Annyira vicces, és cuki , és teljesen más megvilágításba helyezi az orvoslást.
Bár mindenhol az lenne a fontos,hogyan tudunk mindenkinek segíteni, pénzt nem nézve..

Ami nekem a leginkább tetszik a sorozatban, hogy üde, friss, a tipikusan ősztől-tavaszig tartó 22 részes évadokból áll, nosztalgikus elemekre épít.

Bővebben a blogon: https://szederbor.blogspot.com/2021/04/sorozatajanlo-ne…

1. évad: Teljesen új megközelítésben próbálja az új kórház igazgató megoldani a kórházban felmerülő problémákat. Arányaiban a többi szereplőhöz képest talán túl kevés szerepet kapott Bloom, így visszatekintve az egész évadra, pedig egy érdekes karakterről van szó. Utolsó részt kicsit elkapkodottnak éreztem, annyi eseményt próbáltak belesűríteni ebbe az epizódba. Nagyon sok kérdést nyitva hagytak a végére.
Összegzés 3. évad után: amikor egy fárasztó nap után leül az ember a tévé elé, akkor ilyen szívet és lelket melengető sorozat bőven elegendő, hogy egy kicsit jobb kedvre derüljön és visszanyerje a hitét, hogy még létez(het) jó a világban. Nagybetűs SOROZAT az emberi jóságról, őszinte és feltétel nélküli szeretetről, önfeláldozásról, amely sokszor csal könnyeket a nézők szemébe.
4. évad: Kezdett sok lenni a magánéleti dráma és kevésbé a gyógyítás volt a fókuszban. Egy kórház sorozatnál nem annyira szerencsés, ha átbillen az egyensúly ebbe az irányba. Az évad második fele már sokkal érdekesebb. Jó kis játszma zajlik Max és az új orvos igazgató között. Mi lehet ennek a csatározásnak a vége? Mivel egyikük sem adja fel soha, semmilyen körülmények között. Floyd jó nagy magánéleti zűrbe, ezt követően még munkahelyi galibába is keveredett, kíváncsi vagyok ki tud-e mászni belőle. Az évadzáró részben megint jól megkavarták a dolgokat.

24-12-15
Befejeztem.
Nagyon szerettem. Lehet nem szeretni, hogy nem életszagú. *Akarom* hinni, hogy életszagú.
Nem vagyok nagy film- és sorozatnéző, inkább rákattanok valaki mondata vagy ajánlása miatt egy-egyre. Ennél is éppen ez történt. A Beszélnünk kell Kevinről könyv “kibeszélője” után egy résztvevő ebből a sorozatból hozott fel egy “pszichopata” gyerekre példát. Aznap este elkezdtem nézni és nagyon szerettem mindenkit.
Lehet, hogy nem minden rész tetszett maradéktalanul, lehet, hogy szomorú is voltam valamik miatt, de mindentől eltekintve nagyon-nagyon élveztem.
Egyik szemem szomorú, hogy vége, a másik szemem boldog, mert lehet mást csinálnom a sorozatnézés helyett.
———-
Ezt már nem tudom, mikor írtam. Valamikor novemberben:
Ma hajnalban fejeztem be az első évadot. Egyszerűen imádom. Nem érdekelnek az orvoslással kapcsolatos bakik, meg nem hiszem, hogy valaki egész nap lehet utcai magassarkú cipőben egy sürgősségin, néha azt sem, hogy Max egyfajta McGywer, de imádom őket! Az emberi kapcsolatokat, az esendőségeket, az életeket. Leskelődöm…, bepillantok. Bepillanthatok egy kreált sorozat szereplőinek, karakterüknek a lelkébe, gondolataiba, munkájába. Lehet, hogy blödség, de én szeretem. Későn este vagy holnap folytatom, mert persze úgy lett vége, hogy “muszáj” lett volna továbbnéznem.
——————-
A 4.évad elején tartok. Még mindig nagyon szeretem. Dr.Max Goodwin optimizmusából, tettrekészségéből, dolgokon való felülkerekedéséből szeretnék kapni! Bár szomorú lettem, mert belenéztem a következő évad szereposztásába és láttam, amit láttam…, de most örülök, hogy szeretem, kedvelem őket.
És éppen most figyeltem meg ezt a Goodwin nevet. Good és win.

Szeretem a kórházas sorozatokat, így nem volt meglepő, hogy pillanatok alatt ez is magával ragadott. Hihetetlenül szórakoztató, pedig a drámai vonalat is igencsak nyomják. A szereplők többsége is szerethető. Max és Iggy a két nagy kedvenc, de Vijay és Helen közzel áll hozzá. Az első két évad nagyon jó volt, imádtam. A harmadiknál viszont már kezdtek kicsit átesni a ló túloldalára. Max kezdett átmenni olyan naivitásba, amit nem tudom, hogy gondolhattak komolyan spoiler. Ha ebből kicsit visszavesznek, semmi gond nem lesz köztünk. Kíváncsian várom a folytatást.