Heti Hetes (1999–2016) 81% 31★

Hű, de szerettem!… Bővebben nem nagyon tudok, és nem is igazán szeretnék írni róla, mert… inkább csak nem. :-)
Para-Kovács, Ceglédi Zoltán és Hajós András volt az abszolút kedvenc, de alapvetően mindenkit szívesen hallgattam.

Körülbelül két-három hete erősen lekorlátozódott idehaza a tévéhez való hozzáférés, így a mindennapi társas érintkezéshez háttérduruzsolást a Youtube-on kellett keresnem. Ilyenkor az ember óhatatlanul kiköt a retró műsoroknál, a feltöltött epizódok nagy mennyisége miatt például a Heti hetesnél. Önmagában ez még nem ösztökélt volna arra, hogy írjak is róla, de miután megnéztem néhány Partizános interjút az érintettekkel (beleértve a közös múltidézésen eredetileg nem részt vevő Verebest, Árpa Attilát, sőt, még a témához elsőre nem is kötődő Hont Andrást is), eszembe jutott, hogy talán mégiscsak van ennek a műsornak valami nagyobb, tán a tévétörténeti jelentőségen is túlnyúló szerepe hazánk elmúlt harmincöt évének eseményeiben…

Lehet, ezzel már karcolom a Snitten még elfogadható tematikai értekezés határvonalát, de a Heti Hetesről nem nagyon lehet, és nem is nagyon érdemes a politikai vetületek nélkül beszélni. Főleg akkor nem, ha valaki hozzám hasonlóan tudattalanul elraktározta magában azokat a félszavas elszólásokat ez elmúlt 15 évből, amikben a jelenleg regnáló rendszer (nevezzük nevén, hogy egyszerűbb legyen, NER) működésének megértéséhez visszamutogatnak a múltra: azokra az időkre, amikor a Hont András által egyszerűen csak ’68 utáninak nevezett pesti értelmiségi kör kizárta, vagy legalábbis jelentőségében relativizálta a Fideszt a politikai közéletben, még akkor is, amikor a számottevő erejük és társadalmi támogatottságuk már elvitathatatlan volt (legitimációjuk a többpártrendszer teljes jogú tagjaként tekinteni magukra pedig főleg). Hont meg is nevezi ezen kör meghatározó kvázi-vezetőjeként Farkasházy Tivadart, a szárszói találkozók életre hívóját. Innentől kezdve a jelzett interjúkból kibújó adalék információk (Verebes utólag visszanézve tévedésnek tartja a műsort; Árpa és Ónodi György emlékei a programmal kapcsolatos politikai feszültségről szöges ellentétben állnak egymással, mondjuk ki nyíltan, egyikük hazudik, de Árpa verziója tűnik életszerűbbnek; szintén megoszlanak a vélemények arról, miért nem tudott az egyértelműen jobboldali beállítottságú Fábry három műsoron át sem beilleszkedni a csapatba; illetve miközben Gulyás Márton mind a hat vendége tagadta, hogy valaha is rapportra hívták volna őket az első Fidesz-kormány érájában, később a Gyurcsány-kormány válsága alatt Kéri például felkereste a miniszterelnököt, igaz, szociológusként és politológusként ezt nyilván más kredittel tehette meg, mint például Farkasházy) mind abba az irányba mutatnak, hogy a Heti Hetes úgy hatott a közbeszédre hosszú távon, hogy politikai kiegyensúlyozottságnak eleve nyoma sem volt a műsorban, ezt azonban (sőt, ennek szükségességét) a benne résztvevők később sem értették meg/fogadták el igazán. Azon töröm tehát a fejem, lehet-e direkt összefüggés a hazánkban jelenleg uralkodó sajtóviszonyok, a politikához való hozzáállás, a politikai szereplők viselkedésének értelmezése, egyáltalán a NER társadalmi problémákhoz való hozzáállása és a Heti Hetes által a közönségre gyakorolt hatás között, megalapozhatta-e a Heti Hetes azt a 14 éve mindent leuraló pánikhangulatot, amit a tartós és megrendíthetetlennek tűnő Fidesz-kormányok ébresztettek a magyarság világnézetileg nem velük szimpatizáló tagjai között. Nem tudván és akarván erre választ adni, én azért igazoltnak látom, hogy a Heti Hetes jelentőségét a legtöbben ma már bőven alulértékeljük.
Más részről a műsor kapcsán sokféle, alapvetően könnyebben feldolgozható és közzétehető benyomásom is van. Az aranykornak bőven az első néhány esztendő tűnik, főleg amikor a Farkasházy által képviselt végső értelmiségi szerepen még osztoztak Havassal, értelmes megszólalások tekintetében Verebessel, de leginkább Váncsa Istvánnal, akit kívánatos lett volna gyakrabban látni. Ennek az érának a csúcsa a szeptember 11-i terrortámadás utáni adás, amiben Verebes eseményeket értelmezni próbáló gondolatfutamát igazolta a jövő, mai szemmel végignézni az epizódot rendkívül érdekes (még technikai értelemben is, hisz jól láthatóan láncfűrésszel vágták meg, rengeteg érdekes gondolatfolyamot tönkretéve). A 2006-os eseményekre adott reakciókban nem mélyedtem el, de Hajós valóban igen naiv és támadható HírTV-s magánakcióját kérlelhetetlenül szétszedték – igaz, az akkori helyzet valódi értelmezésével és tisztázásával máig adós nekünk a mindenkori értelmiségünk.
A legkitartóbb és folyamatosan aktív tag Gálvölgyi volt, éppen vele kapcsolatban, bármekkora szeretet övezi is személyét a közönség részéről még ma is, sok visszásságot véltem felfedezni: ő volt talán a leghangosabb kritikus hang akár más RTL-es műsorok, akár a Heti Hetesben megforduló vendégek utólagos megítélése kapcsán. Megdöbbentő volt a felismerés, hogy értékítéletei ugyanolyan durvák és kegyetlenek, mint Havaséi, csak Gálvölgyi mindig utólag, az érintettek jelenléte nélkül fejezte ezeket ki, miközben mai szemmel visszanézve a Pasik és a Gálvölgyi Show sem volt okvetlen az igényes szórakoztatás csimborasszója. A közönség konzekvens tapsa egy-egy ilyen kiállás után furcsa mód azt a hamis érzetet ültethette el a szereplőkben, hogy véleményük közéleti területen valamiféle morális felsőbbséget, minden egyéb téren kikezdhetetlen jó ízlést fejez ki, ami miatt retrospektív nézőben bizony gyakran kelthet rossz érzéseket a műsor.
A tízéves fennállás apropóján forgatott Vacsoracsata-különkiadást szintén végignéztem, ennek kapcsán csak Gulyás Márton felvetése igazolódott be: Bajor Imre gyakorlatilag a nézőközönség szeme láttára, kollégái poénjainak ölelésében itta magát halálra. Ezzel meglepő módon csak Verebest szembesítették a nyilvánosan elérhető Partizán adásokban. Egy rövid hír24-es videót megtekintve látszik, hogy az első beharangozott megszűnést (talán 2012?) hangos hisztériával kezelte az akkori fix társulat, kimondva-kimondatlanul azt sugallva, hogy egyenesen a Fideszből intézték volna a műsor kilövését. Ebből ugye végül költözés lett, szóval a háttérben vélhetően nézettségi problémák álltak.
Sajnos egy rövid részletet láttam csak a Para-Kovács/Heilig/Papp/Ceglédi felállással jelentkező utolsó részekből, ez egyébként szórakoztató volt, de nem tudom megítélni, felértek-e ekkortájt arra a szintre, ahol a kétezres évek elején állt a műsor. Szintén nem kajtattam olyan epizódok után, amikben esetleg Jáksót vették volna elő a botrányos Marslakók című produkciója miatt, de az világosan látszik, hogy nem egy veterán taghoz hasonlóan a klasszikus állandó tagok őt is kivetették végül vélt-valós közösségükből.

Csillagokat nem fogok rá adni, de a televízió- és tán más történelmi szempontok miatt mindenképpen ajánlom mások figyelmébe is a Heti Hetest. Kétségkívül remek adalékanyag lesz egyszer a rendszerváltás utáni Magyarország mindennapjainak megértéséhez.

Sokszor ez miatt maradtam fent este 11-ig, vasárnap . Már ragadt le a szemem de az epizódot végig néztem ;)
Hajós a gitárjával :D

Egy idő után már nem követtem.