Történetünk egy kicsinyke, határ menti településen zajlik, mely valós keresztmetszete a rettegett ’50-es évek terrorjának. 1956. október 23-án, az ÁVÓ a helyi orosz parancsnok lányának születésnapjára bált rendez. Ezen a bálon a fiatalok összecsapást terveznek a helyi karhatalmistákkal. A terv… [tovább]
Kedvencelte 2
Várólistára tette 13
Kiemelt értékelések
Nekem Palcsó Tomi és Veres Mónika hangja is kvázi vállalhatatlan, de ez egyéni ízlés kérdése, ugyebár. Maga a musical nézhető volt; olyan jó volt látni és hallani Kaszás Attilát. Több olyan dal is volt, ami tetszett. A cselekmény tipikus Rómeó & Júlia sztori levetítve a magyar szabadságharcra; nem mondom, hogy a legötletesebb megoldás, de lényegében nem volt problémám.
Féltem hogy milyen lesz. De a végére imádtam. Ez az első olyan Rómeó és Júlia feldolgozás, amiben Mercutio belopta magát a szívembe. Hatalmas ötlet, hogy 56-os forradalom idején szövődik egy olyan szerelem ami Shakespeare legnagyobb művéből fakad. Sokszor játszódik le a fejemben az a pár sor egy-egy dalból: „Maradj hűséges a földhöz…” "Hidd, ez nem az a csillag…" Mindenkinek ajánlom.
Népszerű idézetek
Mercutio dala
Gondold meg, ki az, aki számít,
Ki az, aki, szeret,
Túrja a földet
Süti a kenyeredet
Fűti a gyárat, veti az ágyad
És álmokat álmodik
Bátor álmokat-rólad!
Gondold meg, ki az, aki, kedves
Aki mindig dajkált,
Aki ölében tartott,
S egy régi dalt tanított,
Vígasztalt, védett, áldott
S ha kellett, vádolt
Ez a sokszor tépett
Ezerszer bántott föld:
Magyarország!!!
Ref.
Maradj hűséges a földhöz!
Maradj büszke, egyenes és bátor!
Maradj tiszta, romlatlan lélek!
S ne fordulj
Ne fordulj
Ne fordulj el
Szülőhazádtól!!!
Gondold meg, ki az, aki ringat
Akkor is, ha majd nem leszel
Védi a híred, és őrzi az emlékedet
S ha a szél elhordaná
Haló poraidat
Magába fogadja újra
Hogy élj tovább
Magyarország!!!
Ref.
Robi:
Nézd legurul egy csillag,
Erre lobban a fénye,
Látod valaki egy angyalt
Küldött értem.
Mercutio:
Legalább ne kiabálj.
Robi:
Jöjj ide gyere angyal,
Csillag ide hullj le,
Szép szemeibe mától
Fénynek bújj be.
Mercutio:
Fények őrzik a házat
Fények járnak a kerben.
Robi:
Fénylő képek egy lányról
Csillagfénnyel égnek bennem.
Mercutio:
Hidd ez nem az a csillag,
Átok verte az égre,
De lehull, ha leverjük onnan
Szabadok leszünk újra, végre!
Robi:
Én sohase félek,
Engem meg nem aláznak
Szabad a szívem
És szabad a vérem.
Szerelem, szeretem, szerelemmel!
Mercutio:
Rómeó, Rómeó vigyázz!
Őr:
Állj! Meg ne mozdulj!
Ki vagy? He?
Robi:
Én Rómeó, és azért jöttem, hogy
Őr:
Ne most prosztó, majd az őrszobán.
Emeld a lábad!
Juli:
Éjjel szakadozott szélű
Felhő rejti a holdat
Házunk tetején egy fénylő
Csillag gyullad.
Mercutio:
Hát már ez is meghibbant.
Juli:
Fénye őrzik a házat
Fénye óvja a kertet
Fénylő álmaiban mindig
Az a szép szomorú
Csillag reszket.
Mért nem szabad az a csillag?
Mért nem szökhet az égre?
Mért nem szabadít mától?
Engem magamat is innen végre
Mért nem ölelhetem őt úgy
Mint csillag a fényét?
Mért van, hogy csak a bűnös
Szeretheti szabadon az ellenségét?
Juli és Mercutio:
Mért van mért, hogy a bánat?
Mért van mért, hogy a szív?
Juli:
Mért kellett éppen most így látnom őt?
Mercutio:
Mért van mért, hogy az ember?
Szerelem, szeretem
Juli és Mercutio:
Szerelemmel!