Elisabeth (2004) 95% 23★

A szívemnek nagyon kedves ez a musical, hiszen három kedvencem is játszik benne; Janza Kata, Szabó P. Szilveszter és Bereczki Zoltán. Ebben a szereposztásban szeretem a legjobban és nagy szívfájdalmam, hogy én élőben nem a Szabó P. Szilveszter által alakított Halált láthattam, ugyanis zseniálisnak tartom őt. Kiváló a látványvilág, remek a hangulata és csodálatos zenék hangzanak el benne. Jó volt x év után ismét megnézni, mert egyébként csak a dalokat szoktam hallgatni.

Egyszerűen imádom Szabó P. Szilvesztert, sőt ebben a darabban ismertem meg és jegyeztem meg örökre a nevét.
Lévay és Kero ismét kitett magáért :) ♥

Akik személyesen ismernek azok tudják, hogy én imádom, élek-halok ezért az előadásért ezekkel a színészekkel természetesen!!
Azok közé a musicalekhez tartozik amik megerősítettek abban, hogy mit is akarok elérni az életen és Elisabeth története megtanít arra, hogy ne tagadjuk meg magunkat soha

Ez is tökéletes, nagyon, imádom a musicalt, főleg, amik színházi alapokon nyugszanak. Érdemes megnézni, ha színház és egyben musical kedvelő is vagy. Janza Kata és Szabó P. Szilveszter elkápráztatnak tehetségükkel. Kettejük duettje nagyon átható, csodásan csnegenek együtt. A történet meg csak hab a tortán.

Hát, nem vagyok benne biztos, hogy mit gondoljak. Amellett, hogy tetszett, tény, hogy csalódott vagyok, főleg olyan művek után, mint a Mozart!, vagy a Rómeó és Júlia. Azért tagadhatatlan, hogy nagyon sok nagyon jó eleme van ennek a színdarabnak is. A története nagyon tetszik, még ha az elején és a vége felé le is ül. Aztán a színészek… olyan furcsa, hogy hallom nagyon sok helyről, hogy „a magyar színészek rosszak”, meg ennek a mondatnak nem egy átfogalmazását, pedig szerintem ez nem igaz – egyszerűen csak a legjobbjaik a színházra speciálódtak. Bereczki Zoli remekel itt is, mint Mercutioként is a fent említett műben, és Dolhai Attila továbbra is maradt az egyik kedvenc színészem. Amúgy hozzájuk annyit fűznék csak hozzá, hogy Berecki és Dolhai is nagyszerűek voltak, de szerintem Berecki jobban illett volna Rudolf szerepére, Dolhai pedig jobban Ferenc Józsefére, mint fordítva, ahogy történt, de ez mellékes.
Földes Tamás nagyon tehetséges szónok, amellett, hogy nagyon erős és karakteres hangja van, úgyhogy ő is nagyon ott volt. Aztán pedig a címszereplő, Janza Kata… hát, nagyon kedvelem Janza Katát. Nagyon tehetséges színész- és énekesnő, de nem Erzsébet. Még így a darab végignézése után sem vagyok képes belelátni Erzsébetet, de egy kicsit sem.
De ez mind mellékes, a darab igazi lelke, akár karakter, akár színész-szinten, az a Halál, ala Szabó P. Szilveszter. Amúgy bírom, hogy snitten 1996-os dátummal van fent az Elisabeth, de a 2003-as castinggal. Ha a Halál megjelent, övé volt a színpad. Mindegy volt, hogy mennyien vannak rajta kívül ott, a levegő meghűlt, a feszültség kézzel tapintható volt. Eleinte körüljárta egy nagyon erős sejtelmes levegő, aztán ahogy a darab előrehaladtával egyre többször jelent meg, egyre inkább jött egy nagyon erős bizonytalanság köré. Ebből a szempontból a horrorfilmek sémáját követte az alkotás, jóideig nagyon keveset mutatni a bizonyos karakterből, hogy aztán, amikor felbukkan, akkor igazán kiélje magát.
Én nem tudok mást elképzelni a Halál helyére. Se Mester Tamást, de Dolhai Attilát (őt különösen nem, képtelen vagyok elképzelni őt egy ilyen sejtelmes figurát eljátszani), Kamarás Mátét (pedig ő nemcsak magyarul játszotta el a szerepet, hanem németül és japánul is), se Mark Seibertet, vagy senki mást, aki eljátszotta még a szerepet. (Mivel érdekel a többi változata is, különösen a japán – Takarazuka, Toho – és az osztrák – első sorban a Mark Seibertes változat –, ez valószínüleg változni fog.)
Aztán, a zenei része, különösen a második felvonásban kifejezetten erős. A Haláltánc örök klasszikus, de az igazi kedvencem a Nagyot nőtt az árnyék. Akármennyiszer, akármilyen nyelven, akármelyik szereposztással, akármikor. https://www.youtube.com/watch…
De sajnos, néhol kicsit élettelennek éreztem ezt az előadást. Különösen az első felében volt az, hogy untam, nem egyszer vettem elő a telefonomat közben, mert álmosító volt a darab. Talán ez volt a legnagyobb gond a darabbal, nem volt lelke, legalábbis ez az én véleményem. A színpad túlzsúfolt, a zenék jók – az hidegzuhany volt, hogy a Hogyha kell egy tánc nem volt benne… hogy maradt ki? Nem értem, hiszen fontos része az eredeti változatnak is, és van magyar fordítása…, a karakterek tetszenek, de valahogy az egész így nem állt össze nekem.
Tuti meg fogom nézni a többi változatot is. Összességében tetszett ez a darab, nem ért egy Mozart, egy Rómeó és Júlia, vagy akár egy István a király vagy Pál utcai fiúk nyomába, de korrekt darabról beszélünk.

Kedvencek közé tartozik, Janza az örök Elisabeth, de volt szerencsém még Vág Dettivel is látni. Mindegyik más, de egy nőt alakítanak. Nagyon szeretem a darabnak a zenéjét, kevésbé a látvány nélküli díszleteit…de ez nem oszt-nem szoroz, egy igazi élmény darab, amit mostanság az uj alkotások kevésbé tudnak elmondani magukról…

A csillagozás nekem a Sáfár Mónika – Mester Tamás duó előadására jár, Janza Kata ripacskodását nem bírom hallgatni.