A hosszú árnyék (2023–2023) 80% 23★

Végre egy olyan krimi, amit korhűen ábrázoltak nemcsak díszlet szempontjából, hanem a karaktereket tekintve is. Nem voltak, mai frizurák, csak mert az menőbb, a beszédstílus is megmaradt annak, ami akkoriban volt jellemző. Ritka az ilyen, mert valahol mindig elcsúsznak, csak hogy a mai közönség látványilag ki legyen elégítve a sok fancy arccal.
A nyomozati munka bemutatása is kellően aprólékos volt, nem éreztem, hogy bármit is hozzátoldottak volna az eredeti eseményekhez, csak hogy izgalmasabb legyen a történet. A vége talán kicsit hamar le lett zárva, még szívesen néztem volna valami utóeseményekről szóló részt is.

Peter Sutcliffe, ismertebb nevén a „Yorkshire Ripper”, egy brit sorozatgyilkos volt, aki az 1970-es és 1980-as években terrorizálta az anglilai Yorkshire-t. Sutcliffe 13 (tévesen a leírásban,) nőt gyilkolt meg és számos támadást követett el. A gyilkosságokat általában kalapáccsal vagy más hasonló eszközzel követte el, majd a holttesteket hátrahagyta.

1981-ben letartóztatták és később életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Sutcliffe letartóztatása és elítélése hosszú nyilvános ügy volt, amely nagy figyelmet kapott az Egyesült Királyságban és szerta a világon. A Yorkshire-i hasfelmetsző ügye mély nyomot hagyott az angol társadalomban, és fontos szerepet játszott az Egyesült Királyságban a sorozatgyilkosságokról szóló törvények és a bűnüldözés módszereinek megvitatásában és reorganizációjában.

Ez volt a brit rendőrség egyik legnagyobb nyomozása, öt éven át tartó embervadászat. Ahogy több true crime sorozat (Citizen X, When They See Us, Making a Murderer etc.) a gyilkosságok körülményei mellett legfőképp a rendőrség hanyag és felületes munkájára világít rá, és kiélezi a hozzánemértést az ügyek felgöngyölítésében. A Long Shadow képkockái a rendőri vezetés állandó cseréjét és hibás döntések sorozatait mutatja be az áldozatok hátterei mellett. A nyugat-yorkshire-i rendőrség a kritikák célpontjává vált, akik nem voltak megfelelően felkészülve egy ilyen léptékű nyomozásra. A számítógép fontosságát mutatja, hogy ebben a korban mindent papírról oldottak meg, gigantikus adatbázist kellett napi szinten összevetni, amelyet az egyre duzzadó leeds-i rendőrkapitányság létszáma szemléltettet.

A sorozat gyengesége, hogy a végén elmarad a dráma, mint elkallódó papírt, amely végül előkerül az asztalról mutatják be a paranoiás skizofréniával diagnosztizált sorozatgyilkos leleplezését. Semmit nem tudunk meg ezután, ami lényeges lenne az ügy szempontjából. Nem készült részletes profil/portré a gyilkosról, indíték, indítattás, előélet, módszer. Ebben a kiélezett helyzetben a rendőri letartóztatás még mindig hibáktól bővelkedett. Nincs olyan pontja a sorozatnak, ahol a rendőrség müködésétől ne éreznénk szégyent, a túlélők vallomásának felületes kezelése, a profilképek figyelmen kivűl hagyása, a hiteltelen bizonyítékokba végletekig való kapaszkodása, a prostituáltakkal való bánásmód, áldozathibáztatás. 9-szer, azaz kilenszer (azaz 1 meg 1 meg 1 meg 1 meg 1 meg 1 meg 1 meg 1 meg 1) alkalommal hallgatták ki a Sutcliffet. A rendőri vezetők ezenfelül figyelmen kívűl hagyták a kollégáik, szakemberek és az FBI tanácsait is.

Az alkotók a nyomozás mellett az áldozatok háttereit meséli részletesebben, a nők sorsát, a szexista világban való boldogulásukat. A cím nem a gyilkosra utal, hanem az áldozatokra. Az áldozatok árnyékai, az árnyékok, amelyeket maguk mögött hagyott családok életére vetül. A magukra maradt gyerkekre, szülőkre, férjekre és túlélőkre. A lelki és testi sebek árnyékai.