Nagymenők (1990) 132

Goodfellas
146' · amerikai · dráma, életrajzi, krimi 18

1 díj · 8 jelölés

A történet az 1950-es években kezdődik, amikor Henry még csak egy 13 éves kamasz, aki vágyakozva figyeli a szemközt lakó, sokak által a legnagyobb tiszteletben tartott maffiózó, Jimmy fényűző életét. A félig ír, félig szicíliai származású fiút, aki mindig is közéjük vágyott, könnyen elcsábítja a… [tovább]

angol

Képek 2

Szereposztás

Robert De NiroJames Conway
Ray LiottaHenry Hill
Joe PesciTommy DeVito
Lorraine BraccoKaren Hill
Paul SorvinoPaul Cicero
Frank SiveroFrankie Carbone
Tony DarrowSonny Bunz
Mike StarrFrenchy
Frank VincentBilly Batts
Gina MastrogiacomoJanice Rossi

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 28

Várólistára tette 100


Kiemelt értékelések

sipiarpi 

Az egyik, ha nem a legjobb gengszter filmek egyike. Egy felemelkedés és bukás története (Scorsese szereti az ilyet) a maffia berkein belül. Emlékezetes jelenetei és mondatai teszik hatásossá a filmet. Joe Pesci karakterét mintha rá szabták volna. Itt még De Niro is komolyan vette magát, és jó filmet csinált. Nagy kedvencem, csak ajánlani tudom.

Razor

Nem mondhatnám, hogy túl sok gengszterfilmet láttam eddigi életem során, azok is jobbára a vígjátéki vonalra mentek rá (pl. Oscar), és a nagy klasszikus Keresztapa-trilógia is várat magára. Valószínűleg a Nagymenők sem mostanság került volna sorra, ha nem kapom meg születésnapi ajándékul – köszi @Szencsike! –, így viszont természetesen megtekintettem.
Scorsese-től eddig csak a Wall Street farkasát láttam, és óhatatlanul ahhoz hasonlítottam ezt a filmet is, hisz ez is egy, a törvény nem épp tisztábbik felén meggazdagodó és felemelkedő, majd óhatatlanul elbukó ember története. Erre még rátett a hasonló stílusú narráció, ill. itt-ott a képi megoldások is. Nem tudom a történet mennyit merített az eredeti könyvből, de nekem összességében tetszett, megfelelő arányban tartalmazott karakterépítést, gengszteres dolgokat és humort is. Az egyetlen negatívum talán, hogy nagyon sok mellékkarakter volt, bár idővel ezen a problémán segítettek.
A főszereplők egyértelműen a plakátra is kitett trió. De Niro szerintem csípőből hozta a laza, de szükség esetén bekeményítő maffiózót. Ray Liotta első a kötelező szépfiú főszereplőnek tűnt, de a történet előrehaladtával nagyon jól hozta a szétcsúszó Henryt. Joe Pesci viszont vitte a prímet, Tommy szerepében egyszerre lehetett imádni a hülye vicceit, ill. utálni az erőszakossága miatta. Azért furcsa volt a Reszkessetek, betörők! után ekkora hajjal látni. :D

2 hozzászólás
Tony128

Igazán jó film annak, aki szereti a maffiás filmeket. Sajnos nem tartozok közéjük, így engem helyenként untatott; tipikusan szubjektívan nem tetsző, ám nagyon jó film.

Gothic01 

Ugyan az ügyeletes, méltóságteljes keresztapa megismerése kimaradt, de ezen kívül a Nagymenők felszolgálja a képernyőn mindazt, ami a néző egy igazi, olasz gengszterfilmtől elvárhat. Ráadásul igaz történet alapján készült, ami nekem általában hozzá szokott adni az élményhez egyfajta pluszt, ez szavatolja, hogy a szervezet bemutatása a lehető leginkább két lábbal áll a földön, és nincs túlságosan romanticizálva a kor és a téma hangulatától felbuzdulva.

Eddig a maffiafilmeknek még nem találkoztam ezzel az oldalával, az úgynevezett kiskatonák szemszögével, akik csak álmodni mernek róla, hogy bekerülnek a bizalmi körbe, akik közel se olyan következetesen vagy éppen kifinomultan végzik a maguk dolgát, mint ahogy ennek a bizalmi körnek, a fő családnak a tagjai, ellenben félelmetesen hatékonyak mind pénzszerzés, mind erőszak, mind tekintély, mind az akadályozó tényezőt jelenthető hivatalos szervek kezessé tétele terén. Láttam a A Keresztapa (1972) -ban, hogy milyen a nagy asztalnál folyó játszmázás, láttam a Bronxi mese (1993) -ben, hogy milyen a gengszterlétnek a „kalandosabb” oldala, ami lelkesedéssel tölti el a fiatalokat, akik mindenképpen szerezni akarnak maguknak egy darabot ennek a külön világnak a varázsából. És most elmerültem a mocsokban. Egy előzőeknél látványosabban erőszakos világban, ahol erősen diktálnak az indulatok, ahol minden különösebb ok nélkül is hulla vagy súlyos sérült válhat valakiből, ha a nem megfelelő vehemenciájú emberrel nem megfelelő passzban fut össze. Ahol a testévéri összetartás mellett ott óvakodik állandóan a pengeélen táncolás is, annak a lehetősége, hogy tudtodon kívül elkövettél egy olyan hibát, amiért totálisan váratlanul a szemed közé lő az évtizedes cimborád a következő korty italnál a víg éneklés közben. Ahol az első pillantásra ártalmatlannak tűnő feleségek is konzervet csinálnak belőled, ha nem vagy elég óvatos – különös tekintettel a felfedezett szeretőkre. Ahol, ha lecsuknak valakit, akkor a szabadon lévő gárdára minimálisan se számíthat a családja, ellenben ha úgy engedik ki, hogy biztosak benne, nem dobott fel senkit, akkor megy az evi-ivi. Minden ünnepet együtt töltenek, minden nyaralásra együtt mennek, aztán ha valaki útban van, akkor egymás ellen fordulnak a pisztolycsövek. Mintha csak állandóan egy puskaporos hordó tetején trónolna az ember. Egy hullámvasútra kötözött puskaporos hordó tetején, mivel a film alaposan bemutatta a nagyot szakítás és a legatyásodás közötti éles váltásokat is, hogy a szinte már ripacskodó luxusból milyen könnyen csúsznak le a nagy nullára, majd robbannak vissza a még ripacskodóbb luxusba.

A főszereplővel szemben először nem tápláltam túl vaskos reményeket, az volt kezdetben a benyomásom, hogy afféle naiv hősként fog bolyongani a gengszterek világában, de rövidesen félelmetesen kikupálódott. Megtapasztalta a fentebb említett hullámvasutazás minden szakaszát, rántotta magával fel- és le a családját is, de végül mindig sikerült valamelyest egyenesbe jönniük. Valamelyest feltalálniuk magukat. És itt jön képbe, ami ki is mondtak, hogy a szervezet ezen rétegében közel se agysebészek vannak, sokkal inkább találékony fickók, akik hatékonyan össze tudnak dolgozni, akikben megvan hozzá a képesség, hogy a pillanatnyi helyzetből a legjobbat hozzák ki – ha arra már nem is futja, hogy a több milliós szajrét ne kezdjék el királynői kaliberű ajándékokra szórni az asszony lenyűgözésére a csapat góréja nyomatékos utasítása ellenére se. :D

Az a tipikus, zajos olasz temperamentum egy idő után bevallom, hogy nekem már kicsit sok volt, egy ennyit ordibáló gárdában feltehetően rövidesen bediliznék, de a pisztolyos és hajtépéses drámák közepette felbukkanó gengszterfilmes humornak pusztán egy pillanatát is kár lett volna kihagyni.

piciszusz 

Ez most jól esett, pedig inkább pasis filmnek mondanám. Kicsit hosszú volt, ezt szerintem egy órával rövidebben is meg lehetett volna oldani. Az elején tetszett az olasz maffia vonal, aztán kicsit ellaposodott, de nem gondoltam, hgoy így ér véget.

Wolly

Nagyon jó film, bár nekem kicsit túl lett tolva a történet. Kevesebb menőzés, több szakmaiságot még elviseltem volna, de így is remek volt.
Főleg a soundtrack tetszett nagyon.
Nekem a vége tenyérbemászó volt…
Azért még egyszer meg kell néznem, mert néhol nem álltak össze a szálak.
1 csillag levonás pedig azért, mert keresztapához fel sem érhet.

andy332488

Nem rajongok a gengszteres filmekért, nem a műfajom. És ezzel kb. el is mondtam mindent… :P Milyen jó, hogy a Keresztapa mindhárom része várólistán van, már előre félek… :P ~
Mondjuk ahhoz képest, hogy nem a műfajom, nem volt olyan rossz. :P


Népszerű idézetek

LukeSkywalker 

Henry Hill: Amióta az eszemet tudom, gengszter akartam lenni.

LukeSkywalker 

Tommy DeVito: Igen, mama. És ne fess több vallásos képet!

LukeSkywalker 

Karen Hill: Te hol dolgozol?
Henry Hill: Építkezésen.
Karen Hill: Ezzel a kézzel?
Henry Hill: Szakszervezeti vonalon vagyok.

LukeSkywalker 

Henry Hill: Kiszálltam az egészből. Venni akartam egy spagetti bolognese-t, de ezek a hülyék húsgombócot adtak ketchuppal.

Apollo

„Számomra egy gengszter, többet jelentett az Egyesült Államok elnökénél.”

Apollo

„Jól célzok. Mindig is jól céloztam. Mi bajotok van?”


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján