Chicago a szesztilalom és a világválság Amerikájának zűrzavaros éveiben. Al Capone (Robert De Niro) szinte mindenkit a markában tart, miközben Chicagót a gengszterek csataterévé változtatta. A törvény kezéből minduntalan kisikló bűncézár lebuktatására különleges nyomozócsapat alakul: a… [tovább]
Aki legyőzte Al Caponét (1987) 145★
Képek 10
Szereposztás
Kedvencelte 20
Várólistára tette 100
Kiemelt értékelések
A The Untouchables egy fantasztikus film, tele azzal a vad életerővel, amely a harmincas évek gengszterfilmjeit olyan lenyűgözővé tette.
Két órányi, meglehetősen szolid szórakozás, egy végül is felemelő példabeszéd a jogról, amely legyőzi az erőt.
Kifogástalanul játszott film, erős operatőri munkával és Ennio Morricone remek zenéjével.
Több mint harminc év elteltével is hihetetlenül jól tartja magát, időszerűtlennek tűnik . A produkcióban nem csak a díszletek és a jelmezek hasonlítanak a szesztilalom korszakára, de Brian DePalma technikailag lenyűgöző beállításai és képkockái is örömöt okoznak.
Ó, kérem, ezek a filmek hiányoznak a mai kínálatból! Igazi klasszikus. Remek történettel, kiváló zenével, tökéletes szereplőkkel, jól megírt forgatókönyvvel, brutálisan jó operatőri munkával, stílussal. Közel 30 év elteltével is évezhető (sőt, messze veri a mai filmeket).
A színészi játék nagyon jó és a zene tökéletesen passzol a filmhez.
Nagyon jól össze lett rakva, végig érdekes tudott maradni.
Capone mindent megtett, hogy tisztának mutassa magát, nagyon érdekes, hogy végül az adózása lett a veszte.
Hát számomra ez egy nagyon klassz film volt. Igen, sok helyen kicsit talán túlspilázott egy-egy akciójelenet, de ez annyira belefér a zseniális színészi játék és a csodálatosan stílusos felvételek mellé, hogy nem is vettem fel közben. Jó a zene, jellemzően elképzelhetőek az alakítások (kicsit de Niro furcsa volt nekem Capone szerepében, de hát miért ne?), szóval minden a helyén van benne.
Csak ajánlani lehet. Igazi régi vágású film, szerethető szereplők, kevés állóidő, és a végét szépen felépítették. Nagy hiányossága ellenben, hogy nem kapunk háttérsztorit, tehát a filmnézőnek kell valamilyen alapismeret Al Caponeról és a szesztilalomról. No és a film menet közben sem szolgáltat nagy ismertetést, így ki-ki saját kútfőből dolgozza fel a szereplők életét. Vagy nézze meg a Gengszter korzót… A másik gyengesége a zene, ami sajnos a gyártási év miatt elég ’80-as évek. De kicsire nem adunk.
Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Ez a film sosem állt igazán közel hozzám. Pedig nem ez volt az egyetlen gengszterfilm, amit csak videón, évekkel a bemutatója után abszolváltam. Semmi bajom Kevin Costnerrel, nem az ő hibája. Ha jól emlékszem, az zavart, hogy a mélysége kereken nulla. Emberileg, lelkileg nem mutat be semmit. Most is osztom ezt, de ma már az is zavart, hogy néhol nagyon meseszerűek a helyzetek. Ha az egésznek lenne mesés hangulata, afféle legendaszerű, annak tudnék örülni, de csak néha fedeztem fel, akkor pedig kilógott. A felszínességhez tartozik, hogy Al Capone meg aztán abszolút nem több egy pojácánál. Nagyon szimpla filmnek találtam. De ezt úgy egy klasszikushoz képest mondom. Mert következetes, a történetvezetésben határozott, szépen filmezett, hangulatos alkotás. Csak az a plusz, amitől betalál – az hiányzik nekem.
Izgalmas, pörgő film. Láttam már egy-két filmet Caponéról, de ez az egyik legjobb. Al Capone tényleg érinthetetlennek tekinthette magát, de mindenkinek van gyenge pontja. Számomra azért volt megrázó is a film, mert szörnyű belegondolni, hogy ha egy embert kiszemeltek maguknak, akkor ott nem számított semmi, még egy gyerek sem. Akár egész családokat kiirtottak. Brian De Palmában nem csalódtam, ahogy a színészekben sem. A zene viszont meglepő számomra, de nem tetszett annyira, mint amennyire vártam, pedig Morricone.
Népszerű idézetek
Al Capone: We used to say, „You can get further with a kind word and a gun than you can with just a kind word.”