Megbocsátasz valaha? (2018) 72% 81★

Maga a történet nem is lenne nagy szám, ha nem sikerült volna ilyen remekül eltalálni a karaktert. Épp ezért én nagyon élveztem, az irodalmi és LMBT vonal pedig külön olyan rétegeket adott hozzá, ami miatt egy percig se lankadt a figyelmem. McCarthy jól játszott, remekül hozta a megkeseredett, zsémbes öreglányt, akinek ami a szívén az a száján. Lee és Jack közös jelenetei voltak a kedvencem, imádtam a barátságuk minden jelenetét, szépen bontották ki a törékeny és érző szívű főszereplőt, aki a hatalmas kőfal mögött lapul.

Hát, nem egy tipikus Melissa McCarthy film (szerencsére figyelmeztetve voltam előre, bár az első pár percben azonnal lejön egyébként) , de működött. Viszont elég szomorú volt Melissát egy ilyen leharcolt öregasszonynak látni…. Szerintem Melissa 69 éves korában is fiatalabban fog kinézni mint itt és most ebben a filmben…

Őszintén megvallom, Melissát szívesebben látom vígjátékokban, egy bohókás életvidám nőt alakítva, de amit itt leművelt… Én adtam volna neki Oscart.

A történet maga nagyon érdekes. Bár az totál nem világos hogy ha Lee kb 700 levelet hamisított és adott el akkor hogy lehetett mindig leégve? Értem én, hogy voltak tartozásai és telt-múlt az idő, de kb semmit nem vásárolt… Néha meghívta egy-egy adag drága kajára a haverját de ennyi.. Minden pénzét elitta?? :/

Ez számomra eléggé nagy kérdőjel és hatalmas hiányosságnak gondolom, hogy erre azért nem tértek ki. Mert oké látszott, hogy alkohol problémája van, de közel sem tűnt annyira vészesnek, mint mondjuk Jack függőségge… Pedig ha elvonóra ítélték nem lehetett kicsi. Főleg a feljebb említett dolog miatt, hogy sose volt pénze. Miért? Mert elitta?

Egy szó mint száz. A filmnek vannak bőven hiányosságai, de Melissa alakítása páratlan volt.

Egyébként: Mi az Istent keres ezen a filmen a vígjáték címke? Volt benne egy-két poén de nem mondanám vígjátéknak…

Hálás vagyok annak, aki végre normális szerepet adott Melissa McCarthynak, még a végén lehet, hogy kimászik ebből a lúzer, idióta vígjáték skatulyából, aminek őszintén szólva nagyon örülnék.
A film nem túl nagyszabású, sokak számára talán unalmas is lesz, engem mégis lekötött. McCarthy nagyszerűen hozta a kicsit igénytelen, lecsúszott írónőt, aki annyira vágyik az elismerésre, mint amennyire kerülni szeretné az embereket. Számomra érdekes, hogy valaki értékesnek tartotta ezt a történetet annyira, hogy megfilmesítse, mégsem tűzdelte tele akkora hatásvadász jelenetekkel, mint amennyire esetleg a főszereplő szerette volna, hanem készített belőle egy olyan kis szürke, de mégis nagyszerű filmet, amilyen az írónő maga is volt.

Nem mondom, hogy lelkesen fogtam neki, ugyanis azon kevesek közé tartozom, akik nem bírják elviselni Melissa McCarthy ezen stílusú karakterszerepeit. És hát most sem változott a véleményem. Lehet, ha ezt láttam volna tőle először, és nem buta vígjátékokban, ahol még taszítóbb, akkor azt mondom, hogy ez egy ügyes színészi teljesítmény. De egy tucatnyi szánalmas vígjáték után, már csak egy a sorban. Akinek a színészi képessége viszont kiemelkedő volt a filmben, az nem más Richard Grant. Ami meglepetés is volt számomra, mert előzetes kritikákban nem nagyon hallottam a nevét.
A történet nem volt túl izgalmas, igazából elég unalmas volt. Lassú történetvezetés, és kevés izgalom. A szereplőket nem tudtam megérteni, nem tudtam azonosulni velük, bár ez lehet az előzetes ellenszenvemből fakadt.

Kifejezetten jó volt látni ilyen szerepben Melissat.
A film nem egy „ingergazdag”, és gyors film, kifejezetten lassú, de érdekes történet volt, és jó színészekkel, nekem tetszett :D

Viszont vígjátéknak nem mondanám, vannak benne jó viccek, de inkább komoly a hangulata.