Barry Seal: A beszállító (2017) 71% 179★

Barry Seal: A beszállítóról el lehet mondani, hogy a tavalyi filmes felhozatal üde foltja, mely semmi többet nem akar, mint szórakoztatni, mindemellett elmesélni egy kifejezetten tartalmas, érdekes és nem hétköznapi sztorit a nézőnek, a történelem egy kis szeletét, amiről talán sokan nem is tudják, hogy egyáltalán megtörtént. Részletesebb beszámolóm az oldalunkon találhattok. : http://filmdoboz.hol.es/…

Tetszett a hangulata és kész. Lehet filmes szempontból gagyi volt, de én piszokjól szórakoztam rajta

Amiért tetszett, az az, hogy mert viccet csinálni a témából. Annyi érthetetlenségig bonyolított politikai krimi/dráma után ebben volt humor, nem vette véresen komolyan magát. Igaz, maga a sztori is könnyedre lett véve, megmaradt a felszínen, és nem aknázta ki a politikai lehetőségeket. De hát valamit valamiért.

Árulkodó, hogy a film kb. felénél kínomban vinnyogva fordultam a mozistársamhoz: „Te, mi a f*szt nézünk mi?!” Nem azért, mert érthetetlen volt a cselekmény, hanem mert nem bírta kategóriába rakni az agyam, holott azt egyértelműen érezte rajta, hogy nem kategóriákon felül álló remekmű. Az volt mondva, hogy ez egy bűnügyi thriller, na mondjuk bűnügy sok volt benne, thriller meg baromi kevés, az első fele még csak nem is vicces, cserébe eléggé unalmas, talán vizuális gegnek szánt időnként felbukkanó fura rajzolt térképekkel. Tényleg, ezek az animált izék tökre kilógtak eleinte. Aztán úgy a fele körül az alkotóknak sikerült eldönteniük, hogy ez mégis csak egy vicces film, és Barry Seal egy vicces pacák, onnantól egy kicsit bűnözős-vígjátékos lett, és na, ne legyek igazságtalan, röhögni lehetett rajta. Mikor felsorakozott a USA összes hatósága egy helyen, akkor azért visítottam, az a jelenet a film csúcspontja volt. És volt még egy igazán mesterien összevágott zenei betét is, ahol az Örömódától az indulóig minden szólt, az is tetszett.

Az „igaz történet” részéhez nem tudok hozzászólni, ránézésre elég valószínűtlen, hogy minden így, ilyen lazán és ilyen cool napszemüveges, nájloninges bulihangulatban zajlott volna. Barry és a felesége kapcsolata meg kb. annyira lehet romantizálva, mint Frank W. Abagnale kapcsolata az apjával. Gondolkoztam is ezen, hogy igazából hasonló a két film, a szerethető csibésszel a főszerepben, a macska-egér harccal, stb., csak míg a Catch me if you can az elejétől vicces, Frank jóval szerethetőbb, meg cuki, karácsonyi és érzelmes, és különben is, Leonardo DiCaprio, addig ez csak a közepétől kezd vicceskedni, Barry kevésbé szerethető, nem is karácsonyi, és egyébként is csak Tom Cruise. :D Bár ki tudja, az is lehet, hogy valakinek ez lesz az a feel good movie, ami nekem amaz.

Választhattam, hogy ezt nézzük, vagy a Pappa piát, és azt hiszem, hogy rosszul azért nem jártam, egyszer nézős popcorn mozinak egész jó volt. Na jó, igazából az én mércémet nem üti meg, de gondolnom kell arra is, hogy legyen, aki majd eljön velem a következő Harry Potter-filmre. :D

És cseppet sem meglepő módon végig az járt a fejemben, hogy jó, jó ez a Barry Seal, de Brendon Aytois-nál menőbb spoiler úgysem tud mutatni nekem senki. *.*

2017-es mozis megtekintés utáni vélemény:
Akárhogy is nézem, számomra ez a film egy óriási meglepetés volt, természetesen pozitív értelemben. Kicsit a Wall Street farkasára, kicsit a Kapj el, a tudsz! című filmekre emlékeztetett, talán nem is ok nélkül: Scorsese mozijának óriási sikere újra divatba hozta a gyorsan meggazdagodó, s a hirtelen az élet császárává váló ember karriersztorija típusú filmeket (amelyeknek még ráadásként valóságalapjuk is van), míg Spielberg alkotásának a főszerepében egy pilótát láthattunk, s bizony itt is egy repülőgép vezető kerül az események középpontjába.

Bár én nem vagyok egy Tom Cruise-fan, azt elismerem, hogy bizonyos karakterekhez remekül passzol az ő figurája, és ez így van Barry Seal esetében is. Számára szerintem egy igaz jutalomjáték lehetett ez a film, főleg az utóbbi idők egy-két anyagilag nem túl sikeres munkája során (Jack Reacher folytatás, az új Múmia-film). Játéka és jelenléte bizony már-már olyan fokú, hogy színésztársai eltörpülnek mellette (ebbe bizony beletartozik az általam nagyon kedvelt Domhall Gleeson is). Ami azonban ennél is jobban megfogott a filmben az a hangulat: miközben Barry Seal egyszerre szállít drogot, fegyvert és megannyi mást ide-oda, s kockáztatja az életét, a film nem rest poént csinálni az egyes szituációkból (legjobb: hova tedd azt a rakat pénzt, ha már tényleg sehol sincs hely) természetesen az ízlésesség határán belül, szerencsére ez alpáriba nem csap át. S önmagában már az is okot ad a helyzetkomikumra, hogy karakterünknek hol az egyik, hol a másik oldal válik egészen véletlenül a munkáltatójává (néha egymást átverve, de természetesen semmiképpen sem törvényes keretek között), ő pedig csak sodródik az árral, s közben egyre vastagabbak lesznek a zsebei (vagyis inkább a táskái).
Emellett, mintha Doug Liman és társai a történet hitelességét próbálnák minél jobban alátámasztani, folyamatosan kapunk korabeli bejátszásokat amerikai elnökökről. És talán az sem véletlen, hogy a latin-amerikai karakterek (legyen az akár Pablo Escobar, akár egy sima közkatona) amolyan karikatúra szerűen lettek felskiccelve, ergó vagy nevetünk rajtuk, vagy szánakozunk a nyomorúságukon, a kettő között átmenet nincs.

Nyilván egy film esetében a megtörtént esetek árnyaltak, de azt gondolom, hogy ha Barry Seal története csak feleennyire volt igaz, ahogy e filmben láthattuk, arra azt kell mondanom, hogy nem semmi. Az pedig csak a pláne, hogy a Liman-Cruise páros újabb együttműködése egy élvezetes, szórakoztató, s végeredményben egy nagyon kellemes filmélményt adott.

Hát nagyon nem ezt vártam. A film ritmustalan, unalmas és erőltetett. Igazából nem értem miért gondolták erről a történetről, hogy egy kicsit is vicces és simán lehet belőle egy komolytalan filmet forgatni. Nagyon gyenge alkotás, pedig az alapsztoriban benne volt egy bátor film, ami jobban belemászik a CIA és a kartell ügyeibe.

Nem szeretném értékelni ezt a filmet. Komolyan gondolták a két órás hosszt? Majdnem megőrültem, mire vége lett! Unalmas volt. És igen. Úgy volt unalmas, hogy végig pörgött, de tartalmatlan volt. Nem is tudom. Sajnálom az időt.

Fegyvernepper 2.0. Mondjuk Cruise egyáltalán nem hasonlított Seal-re, de nyilván kellett egy sztár, aki behozza az embereket a moziba. Az operatőri munka furcsa beállításai olykor eléggé zavartak, és a történetvezetés sem volt a legjobb. Sokszor éreztem, hogy a film leül és inkább untam mint érdekelt volna, hogy mi lesz a vége, ami persze némileg kiszámítható volt.
Nem éreztem pocsékolásnak azt a két órát, de azért nem venném elő újra. Egyszer-nézős kategória.

Igazából a Narcos ledarálása után érdemes megnézni, mert ugyanazokat az eseményeket dolgozza fel, csak zanzásítva és a másik oldalról (meg azért minőségében nem ugyanolyan). Egy jó része fikció, vannak benne egészen komédia-szerűen mókás jelenetek is, de azért ezt nézve (meg utánanézve) megint eltöpreng rajta az ember, hogy 1.) Minek képzeli magát a CIA, és 2.) Hogyan tudnak ilyen végtelenül ostoba emberek ilyen végtelenül durván meggazdagodni. Nem egy filozofikus alkotás, de élvezhető volt.

70%?! Á, na mindegy. Szerintem ez a film egy műremek a maga nemében, izgalmas és szórakoztató.