Wonder Boys – Pokoli hétvége (2000) 73% 42★

Sok dolog eszembe jutott, miközben néztem, ám most nem akarnék mindenbe belemenni, mivel úgyis csak vég nélküli csapongás lenne belőle. Legyen annyi elég, hogy lassúnak tűnő volta ellenére ez egy kifejezetten szórakoztató darab, még a morbid kutyás dologgal együtt is. :D Nagyokat nevettem közben, ugyanakkor komoly és okos dolgokat is felmutatott, amiket külön értékeltem.
Amikor várólistáztam a filmet, eléggé másra számítottam Katie Holmes karakterét illetően, amit még így, immár megnézve a filmet is sajnálok. Persze, értettem én így is a mondandót, de jobban esett volna a lelkemnek, ha a korkülönbséges dolgokat meghagyták volna, illetve, hogy… Na, de no spoiler. Mindenesetre a szülőket imádtam.
Ami pedig a kéziratokat illeti: hát bennem is megállt az ütő a bizonyos húzáskor, de aztán egy pillanatra megálltam és elgondolkoztam, hogy igen, ez *** nagy pofon volt, de annyira benne volt ez az ember az egészben, hogy spoiler. :-) Tudom, milyen, amikor megszalad a ló az emberrel, azt is, hogy mennyire piszok nehéz aztán irtani. De ha az ember vesz egy mély levegőt és nekiül, képes rá. Képes, ha van hangja. És itt bizony volt hang…
James. Jaaaj. Hát maga a srác nem volt szimpi, de amit képviselt ebben a filmben, az nagyon. (A rettenetesen különc és rejtélyes tag, akit senki sem ismer igazán, és mindenki nagyon utál.) Nem bántam volna, ha ez a szerep inkább Hannah-ra hárult volna spoiler, mert Katie Holmes nekem úgy összességében szimpibb, mint Tobey. (Sorry, rajongók.)
Francis McDormand karaktere… Ehh. Mondanám, hogy utáltam, de nem lenne igaz. Egész szerethető némber, de valahogy nem értettem, miért ő, meg mi van éppen benne, ami?… Biztos más nézőknek megvolt a hiányzó láncszem vele kapcsolatban, nekem sajna nem. Így nem is tudtam neki szurkolni. Pláne nem egy Katie Holmes ellenében. :'D
Robert Downey Jr. – szinkronnal – idegesítő volt. Semmi bajom szegény Háda Jánossal, de vele csomó karakter eleve „hibbantnak jön le”, és most sem volt ez másként, holott valóban, Terry tényleg hibbant fazon. De még ezen túl is… Azért valami komolyabb hanghordozást elviseltem volna tőle, csak hogy ne legyen ennyire karikaturisztikus a szerkesztő figurája… (De majd lehet, hogy belenézek az eredeti nyelvű kópiába is, hogy ott milyen hangszínt használ a színész. Ha ugyanilyet… Áááá.)
Michael Douglast hagytam a végére. Jajj, hát imádtam… Az egész fazon egy hatalmas szívecske… Plusz nem egyszer kósza fantáziám meglódult, hogy milyen lenne ebben a szerepben Colin (Firth). *-* Hozzá is illett volna, a megjelenése az gyárilag adott is lenne ehhez… Oké, befejez(t)em.
Tényleg no csapongás. :D

Nem rossz ez a film, csak lehetne jobb is.

Mostanában sok írókról szóló filmet láttam és le kell vonnom a következtetést, hogy ezek mindig eléggé elvontak. Nem mondom, hogy ez rossz volt, de nem tudott mindig száz százalékosan lekötni, olyan hullámvasút szerű volt az egész.

Hűha. Ugyan néha úgy éreztem, hogy oké, ez nekem túl beteg, ettől függetlenül végignéztem, és azt kell, mondjam, tökéletesen megérte.