Egy kutya négy élete (Egy kutya négy élete 1.) (2017) 88% 478★

Sorsszerű volt ez a filmélmény; amikor a bemutatóját láttam, eldöntöttem, hogy nem akarom megnézni, mert én vagyok az az ember, aki egy kutyás reklámon is képes sírni. Ezen nagy elhatározásom másnapján pedig nyertem a premier előtti vetítésre két jegyet. Látni kellett.

Már az első élet a padlóra csapott, aztán jött a második, kicsit elhúzva, a film többi kutyasorsához képest aránytalanul hosszú, de megható családtörténet a négylábú kedvenccel. Az én kutyám is átesett ugyanezen a folyamaton, mikor már öreg volt, így igencsak szorítanom kellett az üléskarfát, hogy ne zokogjak fel; gyönyörűen ábrázolták az elmúlást.

A harmadik élet hidegsége, a rendőri kötelesség, a magány, de mégis szoros barátság, egészen megrendített; nem kell a játék, hogy ott legyen az a bizonyos kapcsolat ember és állat közt. Az élet vége, amikor spoiler kiszámítható, ez borítékolható volt, de amilyen gyorsan jött a kihűlt városhangulat és rendőri kapcsolat, éppoly sebesen született meg újra egy kajla, duci kiskutyaként, ami kicsit oldotta a szomorúságot.
Ó, ez az élet… számára a legszebb volt. Szoros gazdi-kutyi barátság, négylábú szerelem, jókedv és móka, gyerekek.
És az utolsó (igen, az ötödik… a címben teljesen rosszul szerepel, a fordításról nem is beszélve) volt az, ami annyira tönkretett, hogy éjszaka felkeltem zokogni, ki kellett adnom azt, amit a moziban nem lehetett. spoiler Aztán visszatalált a nagybetűs gazdához, ember és kutyalélek újra együtt, de milyen hosszú volt az út…

És hát mi is egy kutya „kötelessége”? Azt az Úton hazafeléből már megtanultam: őrzőül szegődni az ember mellé; ugatni, ha a gazdi veszélyben van; szaladni, játszani vele, ha boldog; felvidítani, ha magányos. Ezért hívják őket az ember legjobb barátjának.

Amíg ezeket írtam is sikerült elmorzsolni pár könnycseppet, és bár zsigerig hatolt a film, valami mégis hiányzott, de nem baj… ha tisztán dráma lett volna, amit nem oldanak fel romantikával és vígjátékelemekkel, valószínűleg ki kellett volna mennem a moziból, annyira tönkretett volna.
Kutyásoknak kötelező, de a papírzsepit készítsétek be! :)

Aranyos film volt, és sokkal jobban tetszett, mint az Egy kutya hazatér film. :D A kutya nagyon cuki, a szereplők is jók voltak, meg a sztori is. Habár ezt sem olvastam még, de jó volt. A jelenetek néha egész viccesek voltak, és a látvány is tetszett, szerethető volt, és néha szomorú is. spoiler De amúgy a film tök jó volt, és jó is volt megnézni. :D

Oké, nagyon nyálas, nagyon hatásvadász és már az elején egyértelmű, hogy mi lesz a vége, de engem akkor is megvett kilóra. Kisírtam rajta a lelkem, de ez van; nem tudok elmenni egy szép, kutyás történet mellett. Ráadásul maga a cselekmény is érdekelt. Nem mondanám jó filmnek, de engem most nagyon megtalált.

Ez a film gyönyörű volt, egyszerűen csak ennyi! Már akkor rákellet volna vennem magam amikor megjelent hogy megnézem, de egyszerűen nem tudtam, mert gondoltam hogy végig fogom sírni, de a megjelenés után elolvastam a könyvet, na azt is végig sírtam, úgy hogy még tovább húztam, de látnom kellet és nagyon örülök hogy megnéztem, mert egy gyönyörű történet nem csak könyvben hanem filmben is.
Bailey-t imádtam annyira jó szövegei voltak mindegyik életében, annyira édes, vicces kutyus, akinek nagyon fontos volt mindegyik gazdája.
A mindegyik történet csodálatos volt, igaz hogy az utolsó nagyon rosszul indult, és rettentő mérges vagyok az ilyen emberekre, de örülök neki hogy végül visszatalált.
Megérte megnézni, nagy kutyabarátként már régen látnom kellet volna de nem akartam sírni, mert végül is végig sírtam az egészet. De ezért a gyönyörű történetért megérte.♥♥♥

Nekem sajnos nincs kutyám, de még így is megérintett a történet. A nagy egymásra találás valami csodaszép volt.

Nagyon vegyesek az érzéseim.
Az első fele nagyon jó volt. Megható, kellően drámai, de közben vidám, olyan igazi. Három öreg kutyám van, nagyjából minden negyedik percben érzékenyültem el, nagyon megérintett, főleg az első történtet vége. A második fele számomra lapos lett, kevésbé érdekelt, és hát a vége szerintem túl idilli. Furcsa (még számomra is), hogy ezt érzem, mert én vagyok az, aki csak a happy endeket szereti, de itt most valahogy mégis mást vártam.
A másik, hogy nem tudom higgyek-e ebben az új kutya testbe kerülök dologban. Anya hisz benne, az első kutyája 18 évet élt, volt egy jellegzetes személyisége, aki most visszaköszön a menhelyről befogadott kutyánkban (időben, korban stimmel minden). Én nem tudom. Tudva, hogy anya hisz ebben, érdekes volt ez a film.
Mindenesetre, ami a legfontosabb, hogy a kutyák (és minden állat, ami ezt nyújtja a gazdinak) csodálatos teremtmények, és nem lehet kifejezni, hogy mennyi mindent adnak nekünk.

Hatásvadász, kiszámítható, aljas módon női szíveket facsaró, minden hájjal megkent filmkészítés ez, amit az összes megható jelenete alatt bőgve szidok. Önértékelést romba döntő mozgókép ez, ami előtt eldöntöttem, hogy én bizony nem sírok, közben pedig tudtam, hogy úgy is fogok. Most ezek után, hogy nézzek tükörbe? Mit meséljek másoknak erről a filmről? Áh, inkább nem is gondolkozom rajta többet, hanem megyek és veszek egy farmot, ahol egy falkányi kutyával fogok együtt élni, mert eddig is biztos voltam benne, de most lett egyértelmű: kutya nélkül nem érdemes élni. Még akkor se, ha tudom, hogy az ebek ezt a forgatást biztos nem élvezték, és remélem, hogy azóta fenséges királyi életük van a sok megrázkódtatásért cserébe.

Még nem volt szerencsém olvasni a könyvet, de ez a film végtelenül aranyos és megható volt. Bailey igazán cuki volt, minden egyes formájában. Tetszett, hogy hűséges volt a gazdáihoz, azonban sohasem feledkezett meg Ethanről, aki tulajdonképpen az első olyan személy volt, akihez kötődni kezdett. Emellett élveztem a gondolatait, amiken gyakran felnevettem.
A vége pedig…Úgy örülök, hogy végre újra találkozhatott mind Hannah-val, mind pedig Ethannel. Így egy méltó lezárást kapott a film első része. :)

Mivel a könyvet imádom, nem volt kérdés, hogy megnézem-e moziban ezt a filmet. Aranyos, vicces, sírós volt, imádtam Bailey Bailey Baileyt! A kutya és a gazdája (Ethan) közötti kapcsolat annyira csodálatos és egyben szívfacsaró volt, teljesen ellentétet állított fel, az utolsónak bemutatott kutyaélettel, mikor spoiler. Tehát szó szerint kutya egy élet volt ez.
Remekül bemutatja a film, hogy egy embernek igenis szüksége van kutyára, a barátságára és hűségére.
Mondanom sem kell, kikészültem az állat szomorúbbnál szomorúbb spoiler, de legalább sírtam egy jót. :D
Kötelező megnézni minden kutyás, kutyátlan, macskás, állatot nem tartó, állatbarátnak!

Annyira aranyos kis film :) Elég kiszámítható tud lenni egyes helyeken, de borzasztóan érzelmes és nagyon ajánlom azoknak, akik imádják a kutyákat ^^