Egy kutya négy útja (Egy kutya négy élete 2.) (2019) 86% 192★

Bailey minden formájában szerethető, legyen kicsi vagy nagy és legyen bármi is az aktuális neve. Az alapsztori és az első rész miatt mondjuk sok meglepetést nem hoz, de nem is az a célja. Megható, aranyos történet a barátságról, a családról, ember és kutya kapcsolatáról. Nem érintett meg annyira, mint az előző film, de így is nagyon élveztem és drukkoltam a kis/nagy hősünknek, hogy elérje a célját. Meg persze rengeteget sírtam. Viszont, ha tudtam volna, hogy Henry szerepel a filmben, az elsők között lettem volna, aki ezt megnézi a moziban. Persze, ha nagyon őszinte akarok lenni, ez egy szörnyen giccses és hatásvadász film, de ez nem zavar, mert szerintem az állatos történetek jelentős részének jól áll. Nekem tetszett.

Bailey-t azért megkönnyeztem, a többi része pedig unalomba fulladt. Az első résznél még gyenge voltam, de ez már elment mellettem. Nagyon szeretem a kutyákat, de ezt már egy kicsit sok volt a jóból. Megnéztem utána pár vicces videót rosszcsont kutyákról és helyreállt a rend, ami a mezőn, lassítva, lírikus zenére loholástól felborult bennem.

Nagyon bájos és megható. Jó ideig nem szeretnék drámát nézni, köszönöm…

Szép és aranyos film volt :)) Még mindig nagyon szeretném hogy ez igaz legyen, jó lenne… (Annál inkább megnyert magának,hiszen egyik életében beagle volt *.*)

Messze elmarad az első résztől, de azért összességében tetszett. Ethan a kedvenc szereplő (persze Bailey-vel), mindig olyan jó volt látni, alig vártam, hogy képernyőre kerüljön (meg persze Gloria-t is szerettem) és, hogy felismerje Bailey-t. ^^
Henry-t jó volt látni ^^, de őszintén maga a történet nem igazán fogott meg, több sebből is vérzett. De nem bánom, hogy láttam, aranyos volt és leginkább a vége nagyon tetszett. ^^

A jegyet a Könyvnolyképzőnél nyertük a filmre, a premier előtti vetítés külön élmény volt, kár, hogy nincs rá több alkamunk.
Az első részhez nem ért fel, de ez is egy aranyos, megható, szívmelengető történet #nagyrészt# szerethető karakterekkel.
Nagyon hiányoltam belőle, spoiler
Ezt leszámítva szerintem jó lezárása volt a történetnek. :)

Gyönyörű és megható.

Most lett vége a filmnek, de potyognak a könnyeim… Semmi nem visel meg annyira, mint az állatokról szóló filmek, de még inkább ha kutyáról van szó. Bailey, Bailey, Bailey! Megható és hihetetlen volt végigkísérni az összes útján. Végig a saját kutyámat simogattam, és arra gondoltam, milyen jó, hogy van nekem, és vigyáz rám.

Az első rész azért valamivel komolyabb volt. Nagy kutyás vagyok, de ez még nekem is giccses volt :( Azért lehetett rajta nevetni, szipogni is.
(Ja, és remélem, egyszer végre megérem, hogy az ilyen filmeket nem meseként próbálják meg eladni, mert amennyi gyerek unatkozott ezen a filmen… és hogy pisilni hányszor mentek ki…)

Az volt a baj, hogy míg az első részben tényleg négy életét ismerük meg Bayle-nek, és egy kerek sztorit kaptunk az Életről, addig itt megpróbálták ráerőltetni az egész sztorit a visszatérős motívumra. És ez mindent elrontott azokból, amik az elsőt kúlönleges filmmé tették.
A sors vezérelte reinkarnáció egy testcserés társasutazás szintjére züllött, ami így szinte már szellem-őrangyal sztorivá változott, és ennek eredményeként nem is kaptunk semmi jellemfejlődést a főkutyusnál.
Az elsőben kaptunk emberi sorsokat kutyussorsokon keresztül, így volt társadalomleíró, társadalomkritikus funkciója. Ehelyett ebben láthatunk egy sekélyes és sablonos családi konfliktust, meg egy pályakezdő érzelmi analfabéta nehézségeit. Hát nem dobtam tőle hátast.
De kárpótlásul még túl is magyarázzák azt, amit mi nézők úgyis tudunk.
A kutyák persze aranyosak. A színészek egész jók. A rendezés, a látvány, a zene a helyén van.
De ha csak ennyi maradt benne…, hát, szerintem jobb lett volna a csúcson abbahagyni és elhinni végre, hogy a sok bőrlehúzás többet árt egy imidzsnek, mint amennyit használ a pénztárcának.