Hacsi – A leghűségesebb barát (2009) 89% 333★

Kedves és megható történet, bár nekem körülbelül mindent el lehet adni, amiben aranyos állatok vannak. Richard Gere nagyon beleélte magát a szerepébe, imádtam nézni a kapcsolatát a kutyussal. Szívszorító és sírós film. Kicsit amerikai, kicsit hatásvadász, de ez pont nem tudott érdekelni. A kutya pedig gyönyörű volt.

Lehet, hogy nagyon amerikai ez már, de…
Ismertem az eredeti történetet a megnézése előtt. Nem érdekelt mi egyebet változtattak rajta. Az eredeti üzenet, a lényege ugyanaz. Gyönyörű, megható, szívhez szóló. Annak akinek van/volt kutyája és annak is akinek sohasem volt. Nem véletlenül mondják azt, hogy az ember legjobb barátja.
Kiszáradtam. T.T

Kellett ez nekem, mikor tudtam előre, hogy ez lesz?! Senkinek, semmilyen hangulatban nem ajánlom, mert mindig sírás lesz a vége. #imnotcryingyouarecrying

Én annyit filmen, mint ezen, soha az életemben nem bőgtem. Szó szerint végigzokogtam az utolsó harmadát a filmnek. Az egyik legmeghatóbb történet, amit valaha láttam. Elgondolkodtató történet a hűségről és a szeretetről, nem szabad kihagyni!
Egyszer megnézném az eredeti változatot is.

Gyönyörű film, megható és közben kedves is. Csodálatos a zenéje, tökéletes színészi játék. Richard Gere nem tartozik a kedvenceim közé, de erre a szerepre szerintem zseniális. Megindító történet a hűségről, barátságról, bizalomról, feltétel nélküli szeretetről. Sokat lehet tanulni a filmből, emellett lenyűgöző a képi világa, Lasse Hallström pedig ismét meggyőzött. Örülök, hogy ilyen is van.

Én így még nem sírtam egy filmen sem… hangosan zokogtam, és nem is igazán találom a szavakat. Megrendítő és gyönyörű, a szívem szakad meg, de egyből fel is támad és újra dobban, ahogy arra gondolok, hogy valóban létezik a nagybetűs szeretet.

Én is ismertem ezt a különös köteléket – és rettenetesen hiányzik a drága kiskutyám, még akkor is, ha tudom, igazán nem váltunk el, és ha eljön az idő, újra találkozunk :(

Nagyon szép történet, sírtam is rajta rengeteget. Ennyire hűséges kutyust! :)

Ez az egyik legaranyosabb kutyás film, imádom.

Teljesen véletlenül kaptam el a tévében, még sok-sok évvel ezelőtt. Nem tagadom, bucira sírtam magam rajta; sőt, a mai napig, ha úgy érzem, jó lenne kiengedni a bennem felgyülemlett feszültséget, csak megnézek belőle egy-két részletet, és garantált a zokogás…
Nem szeretném részletezni; ezt egyszerűen látni kell. És amit a film állít, a kutyák mérhetetlen szeretetéről, nos, az igaz. Ezt látom a sajátomon is, aki minden alkalommal, amikor hazaérek, úgy örül nekem, mintha már évek óta nem látott volna. És tudom, ha ne adj' isten történne velem valami, ő még évek múltán is ugyanúgy várná, mikor érek haza :’3

A film végére úgy jutottunk el,hogy én sírtam, húgom sírt. A húgom rajtam nevetett ahogy sírtam,én meg a húgomon sírva nevettünk,hogy Te jó ég ez megsiratott minket,de a Titanic meg a Csillagainkban a hiba nem. Azóta már többször láttuk és mindig sírunk. Őszintén,ha meghalljuk a nevet Hachiko,akkor egyből könnybe lábad a szemünk, vagy elvékonyodik a hangunk,és nem túlzok. Gyönyörű , megható film a kutyusok hűségéről.