Egyik nap az ingázó Wilson professzor gazdátlan kutyakölyköt talál a vasútállomáson. Megsajnálja, és hazaviszi az állatot. A felesége, Cate nem örül neki, de végül megenyhül, és megengedi, hogy a japán akita kutyus náluk maradjon. A kutya és a professzor között szoros barátság alakul ki. Hacsi minden nap elkíséri őt a vonathoz, este pedig kimegy elé az állomásra. Így megy ez egészen addig, míg egyszer nem érkezik meg a gazdi. A kutya azonban élete végéig hűségesen várta a professzort, minden nap megjelent az állomáson.
Zakuro értékelése
Zakuro
Teljesen véletlenül kaptam el a tévében, még sok-sok évvel ezelőtt. Nem tagadom, bucira sírtam magam rajta; sőt, a mai napig, ha úgy érzem, jó lenne kiengedni a bennem felgyülemlett feszültséget, csak megnézek belőle egy-két részletet, és garantált a zokogás…
Nem szeretném részletezni; ezt egyszerűen látni kell. És amit a film állít, a kutyák mérhetetlen szeretetéről, nos, az igaz. Ezt látom a sajátomon is, aki minden alkalommal, amikor hazaérek, úgy örül nekem, mintha már évek óta nem látott volna. És tudom, ha ne adj' isten történne velem valami, ő még évek múltán is ugyanúgy várná, mikor érek haza :’3
