Én, Pán Péter (2004) 79% 266★

Nem egy rossz film, bár eléggé szomorú. Hiába vannak benne jó színészek, nem mindenki adott bele apait-anyait a munkába… :/ Persze Depp bácsi nagyot alakított és Hoffman is jól hozta a karaktert. Igazából csak a többi Pán Péter feldolgozásomhoz képest nem jó film, azokhoz mérten ennyi a csillagszám – elvonatkoztatni pedig nem sikerült…

Nagyon tetszett, főleg, amikor Neverland-be kerültünk, azok a jelenetek jól lettek megcsinálva! Bár én hiányoltam belőle a zenét, hiszen nekem volt szerencsém látni a Broadway musicalt Matthew Morrison főszereplésével, de így is ugyanúgy összetörte a szívem, zene ide vagy oda.

Mindig érdekes látni, mi húzódik egy-egy könyv megírása mögött, pláne ilyen elismert klasszikusok esetében. Pán Péter és Sohaország egyébként is nagy kedvencem, egy időben az összes fellelhető verzióját elolvastam, és a Visszatérés Sohaországba végtelenítve ment DVD-n. Ennek ellenére nem érzem magam elfogultnak a filmmel kapcsolatban, így el tudom róla mondani, hogy teljesen rendben volt. Szépen bemutatta a család és Barrie kapcsolatát, és a színészek is jól játszottak, azt az egy darab gyereket kivéve, aki olyan monoton módon darálta az összes szövegét, mintha könyvből olvasná. De négy gyerekből egy még igazán jó aránynak számít. Deppet felüdülés ismét egy normális, ráadásul emberien kinéző szerepben látni, a brit akcentust néha kicsit túltolta ugyan, de még az is elviselhető volt. Pán Péter rajongóknak mindenképp ajánlom a filmet, mert érdekes betekintést ad a „kulisszák” mögé, és rendkívül érzelmes is lesz a végére. Mondjuk azt nem tudom, mennyire valósághű, de fanfictionnek is megállja a helyét, és jó egy kis időre Sohaországba repülni vele.

Nem tudom, mennyi a valóságalapja, de gondolom azért van benne valami, ha már a film életrajzi címkét kapott. Ha van, ha nincs nekem azért tetszett.
Aranyos, megható és szomorú film egyben. A Neverlandes jelenetek tetszettek a legjobban.
Lehet nem éppen a legjobb dolog ennyi idősen is „álomvilágba” menekülni, de azt mondom sokkal de sokkal jobb ez a lehetőség, minden más menekülési próbálkozásnál (drog, pia).
Talán azért is fogott meg annyira a film, mert én is egy „álomvilágba” menekülök, ha tele van a hócipőm mindennel. Könyvnek, meg WoWnak, meg Minecraftnak hívják az álom világaim:D

Csalódtam benne. Nekem annyira nem tetszett ez a feldolgozás. Túlságosan habos-babos, rózsaszín felhős…S

Az egyik kedvenc Johnny Depp filmem. :) Persze Barrie sem egészen ”százas” alak. Deppben viszont azt szeretem,hogy mindig őrült,de az őrület különböző árnyalatait vagy fajtáit képes eljátssza…

Valóságalapja semmi. Rózsaszín cukormázas hollywoodi nyáltörténet, de így is tetszett, ami nagy szó!

Nagy kedvenc, szép, megható történet, ezerszer is megnézném!

Aranyos film, szeretem az ilyet, ami azt mutatja meg, hogy hogyan íródott meg egy mű, milyen valóságos dolgok ihlették. Mint a Szerelmes Shakespeare.
Nem szoktam Johny Deppet ilyen fiatalon látni, és nem sokkal ez előtt néztem a Charlie és a csokigyárat, így néha emlékeztetett az arckifejezése Willy Wonkáéra. :D És azt is felfedeztem, hogy a kisfiú is ugyanaz a két filmben! :D Egyébként, megható, szomorkás, de néhol mulatságos történet. spoiler

Olyan sok jót hallottam már erről a filmről, hogy ez alapján elég magasra tettem a lécet, már ami az elvárásaimat illeti… De nem sikerült megugrani… Nagyon nem. :/
Maga a történet aranyos és szívhez szóló és megható és stb stb. Félárva gyerekek, akiknek egyszer csak felbukkan az életükben egy jótevő a mesés és gazdag fantáziavilágával; egy író, aki aztán mindent megváltoztat – és ugyanez fordítva is. Mindemellett tanúi vagyunk egy házasság és egy család felbomlásának, egy fiatal író törekvéseinek, hogy sikerüljön valami igazán emlékezetest színpadra vinnie. Ez a film sok dologról szól, kétségtelen. És ez jól is van így. De ezekkel a „képzelgésekkel” nagyon nem tudtam megbarátkozni… :/ A képi megoldások szépek és találóak voltak, ezt elismerem, de annyira abszurd volt az egész, hogy nem tudtam ezzel azonosulni… (pl. mikor James és Mary elvonulnak külön-külön a szobáikba, akkor Mary egy hagyományos szobára nyitja ki az ajtót, James meg egy „álomvilágra”…. vagy pl. mikor westerneset játszik James a gyerekekkel és szó szerint megváltozik a teljes környezetük is… -.- Vagy pl. ami a film legeslegvégén történik… Nem vagyok benne biztos, hogy normális és egészséges dolog, ha az ember ilyen szinten menekül a valóságból, hogy beképzel magának dolgokat…)
Egynek elment. De még egyszer biztosan nem fogom megnézni..