A kertbérlő (2015) 75% 81★

Maggie Smith egy tünemény. Nem tudok betelni vele. Ez a karakter meg az egyik lehető legszórakoztatóbb volt számomra. A két főszereplő barátságának kialakulását nézni egy élmény volt. Vicces, szomorú, szívhez szóló kis történet, amit legalább egyszer látni kell, ha nem másért, a színészi játékért. Amikor az öreg kis kezeivel elkezdett zongorázni, potyogni kezdtek a könnyeim..

Nagyon kedves és szép film, amit én a döntő többséggel ellentétben nem Maggie Smith miatt iktattam be. (Első és legfontosabb érv esetemben a szinkron volt, aztán meg az, hogy Alan Bennettről [is] szól a történet.* Nem is értem, hogy ezt miért csak most szúrtam ki?… Mármint, hogy ez a film létezik / róla szól. Eddig valamiért ez az aprócska részlet elkerülte a figyelmemet…)
* És, hogy ez miért volt fontos / számomra motiváció? Nos, mert Mr. Bennettől én is olvastam már, s kifejezetten élveztem, amit alkotott. Másrészt pedig: ő azon kevés szerzők egyike, akiktől van eredeti aláírásom. (Az egyik könyvében, természetesen.) Úgyhogy, nagy izgalommal és lelkesedéssel kezdtem bele a történetbe, s a végén némi büszkeséggel is el lettem árasztva, különösen, ami ezen író – tündéri – személyiségét illeti.
Bevallom, nem igazán értem, miért van ennyire lehúzva eme alkotás. Igenis van benne humor, még ha fanyaron keserű is. Legalább kellően reális / hiteles az, amit nyújt. A nézői félretájékozottság pedig sosem a film hibája…
Muszáj megjegyezni, hogy Alex Jennings szenzációsan hajaz az eredeti Alan Bennettre, nálam már ez is sokat hozzátett az élményhez. És hát nagyon aranyos volt, hogy végül maga az eredeti Alan is feltűnt a filmben… :-)))

Egy nagyon furcsa, egyedi angol film egy rendkívüli öreg hölgyről aki egy furgonban él, és 15 évre leparkol egy író előkertjében.
Egyszerre volt szívét melengető, vicces, iszonyú és szomorú. Maggie Smith varázslatosan alakítja a megzavarodott, bunkó de tiszteletreméltó ladyt.
Remek történet, és ahogy a végén kiderült: a legjobb történeteket az élet írja :)

A kertbérlő nem az évszázad filmje, de még az évtizedé sem, de egy olyan alkotás, amit egyszer érdemes megnézni, főleg a két főszereplő színészi játékának köszönhetően. Bár minden kritika Maggie Smith alakítását dicsőíti, nekem Alex Jennings jobban tetszett. Mondjuk inkább úgy: újabb élmény volt. Maggie Smith gyakorlatilag ugyanazt a karaktert játszotta, amit a Downton Abbey epizódjaiban megszokhattunk már tőle, csupán a társadalmi ranglétra másik végén áll.
Viszont Alex Jennings figurája, a homoszexuális színházi szerző, Alan Bennet visszafogottságában is érdekesebb karakter volt. Szimpatikus, rejtőző ember, aki a környezetéhez képest a tolerancia és emberség mintaszobra.

A történet elég egyszerű és kiszámítható volt, a film erénye inkább a gunyoros társadalom ábrázolásban rejlett. A gazdag környék angol figurái, a látszat fenntartása, ami az összekötő kapocs volt az utca lakói és a két főszereplő között.
Az író a homoszexualitását próbálja titkolni, az önszántából hajléktalanná vált nő a bűneit, az utca lakói az álszentségüket. Egyszerű mondanivaló egy egyszerű filmtől, de néha pont ennyi elég is.

https://oriandras.hu/kertberlo-lady-van/

Mindenképpen megéri megnézni. Maggie Smith remekül hozza a szerepét. Imádtam, amit Alan karakterével műveltek.

Zseniális film és Maggie Smith is remekel benne. Kicsit angol, kicsit szomorkás, de szerettem!

Ez a film nagyon sokat ígért az előzetes alapján, de valahogy mégsem sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeimet. Másfél óra Hóbortra számítottam, de helyette egy olyan filmet láttam, ami nem volt annyira komoly, hogy komolynak nevezzem, de nem volt annyira szórakoztató sem, hogy vicces legyen. Természetesen Maggie Smith most is imádnivaló, ezt a szerepet is kiválóan hozza, úgyhogy azért egyszeri megtekintésre ajánlom.

A filmért magárt annyira nem voltam oda, de basszus ez a Maggie bárkit el tud játszani.

Aki egy nagyon angol, elmélkedős, és hihetetlenül kedves filmet szeretne nézni, azt ezzel a filmmel meg is kapja!

A kertbérlő egy könnyed hangvételű dráma, amely akár egy családi délután szórakoztató filmje is lehetne, miközben mélyebb érzelmi és társadalmi rétegeket is boncolgat. Az izoláció és az előítéletek kérdései finoman jelennek meg, miközben rávilágít, hogy a külső mögött olyan emberi értékek rejtőzhetnek, amelyeket elsőre talán nem is gondolnánk, függetlenül attól, hogy mit mutatunk a külvilágnak.
Mindezeket Maggie Smith lenyűgöző alakítása teszi teljessé. Miss Shepherd egyszerre szórakoztató és megható, mélyen emberi és mesterien rétegzett. Képes egyensúlyt teremteni a szarkasztikus humor és a drámai mélységek között, miközben karaktere egyaránt lehet bosszantó és szerethető. Játéka különleges érzékenységgel mutatja be egy különc, elszigetelten élő nő sorsát, akinek története túlmutat a puszta excentrikusságon. Egy olyan világba enged bepillantást, ahol a magány, az előítéletek és a társadalmi kitaszítottság is hangsúlyos szerepet kap.
Smith jelenléte az egész filmet magaslatokba emeli. Alakítása hiteles, precíz, mégis természetes, és könnyedén ébreszt rokonszenvet a hasonló sorsú, társadalom peremére szorult emberek iránt. Az ő játéka teszi igazán emlékezetessé ezt a filmet, amely egyszerre képes megnevettetni és elgondolkodtatni.