Büszkeség és bányászélet (2014) 84% 143★

Csak gondoljatok bele, milyen lett volna, ha tegnap a 8000 ember meg sem áll a Fogarasi úti Tescóig, ahol korábban olyan 160-200 ember a megélhetéséért tüntetett, és azt mondja, hogy köszönik, hogy a Tesco kiáll az LMBTQI-jogokért, de ha tényleg olyan fontos számukra a szabadság, akkor talán első körben tisztességes munkáért fizessenek tisztességes bért, teremtsenek emberhez méltóbb munkakörülményeket. Aztán jöhet a szivárványos embléma, de addig ne használják fel a mozgalmat imázsjavításra. Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem nagyon jól esik eljátszani ezzel a gondolattal. Szerintem nagyon igaza volt Mark Ashtonnak a filmben, amikor azt mondta, hogy ki kell állnunk egymás jogaiért, támogatnunk kell egymást akkor is, ha egyébként nagyon más szociokulturális háttérrel rendelkezünk. Na, mindegy, itt most nem részletezem. Inkább a filmet nézzétek, mert jó humorral, szépen, kiváló színészeket (Andrew Scott mennyire jó itt is!) felvonultatva sokkal jobban beszél erről, mint én tudnék. Bocsánat, ez inkább lett egy jegyzet a hétvége margójára, mint rendes filmajánló, de egyáltalán nem véletlenül írom pont ide.

Rövid időn belül másodjára néztem meg, mert elsőre nem sikerült semmi értelmeset írnom utána… Másodjára sem jött össze, de kedvenccé avattam. na majd ha harmadjára is megnézem

Új kedvenc. ^^

♡♡♥︎♡♡♡♡♡♡♡♡♥︎

Nehéz szavakat találni, megmondom őszintén. Amikor nekiültem, nem gondoltam volna, hogy engem ez ennyire megérint és beszippant majd. Hát, sikerült neki. Nagyon szép film, gyönyörű mondanivalóval és férfiasan bevallom, hogy úgy a játékidő 2/3-át, 3/4-ét végigpityeregtem. Miért kell ahhoz valamilyen tekintetben deviánsnak lenni, hogy az ember normális legyen? Melegséggel töltöttek el a látottak no nem úgy :), ahogy ezek a társadalom perifériájára szorult / űzött emberek szembementek mindennel és mindenkivel, csak hogy segítsék a rászorulókat. Mindegyiknek megvolt a maga – nem kis – keresztje, a saját nyűgje-baja, mégis mentek és csinálták, sokszor tényleg az árral szemben, hóban, fagyban…
Jaj… nem is tudom, mit írhatnék még… Úgyhogy inkább be is fejezem. :)

Ez jólesett egymás után kétszer is vidításként. Meglepően semmit nem tudtam erről az egész helyzetről, ahogy utánanéztem viszont azt írják, hogy történelmileg egész hiteles – a kommunista szálat kihagyva –, bár nekem itthonról nézve olyan kis idillinek tűnt. Bár abszolút a megszokott sablonokkal dolgozik, nem lesz tolakodó vagy nyálas. Sokat segít, hogy a kosztümök, a helyszínek és a színészek olyan valóságos érzetet keltenek – legalábbis nekem nagyon adta az atmoszféra. Kellemesen humoros végig, noha nem harsány. Szívmelengető, kedves film. (Bár végig vártam, hogy Moriarty mikor tör elő. :P)

Sok minden kavarog most bennem, nem is tudom, mit mondhatnék.
Ami a legfontosabb, az talán az, hogy a film úgy beszél toleranciáról és elfogadásról, hogy közben nem válik erőltetetté, és nagyszerűen megmutatja azt, hogy teljesen mindegy, meleg, leszbikus, vagy akármi: a jó célért közösen kell küzdeni, mert mind emberek vagyunk. Ha összefogunk, győzhetünk.
Azt hiszem, ezzel egy új kedvencre találtam :3 Egyedül azt bánom, hogy elolvastam pár kommentet máshol a filmről. Kár volt; csak jól felhúztam magam rajtuk – néhány ember egyszerűen undorító…

Ez valami hihetetlenül bájos, és kedves kis film volt :)

Nagyon eltalálták. Lehetne apróbb hibákat felróni neki, de minek.

Érzékenyítésnek kiváló!