Kedvencelte 3

Várólistára tette 106


Kiemelt értékelések

Ottivilága 

Elsősorban azért néztem meg ezt a filmet, mert lehetséges Oscar esélyesnek tartják több blogon/vlogon ( a Netflixes filmek közül még A látszat ára és természetesen a A kutya karmai közt kap ezeken a listákon helyet). Szinte semmit nem tudtam róla, azon kívül, hogy musical…
Azt gondolom többet kaptam, mint amit vártam. Maga a zenei mű (annak ellenére, hogy én azt gondoltam, hogy a filmhez írták) egy már létező musical, a fiatalon elhunyt Jonathan Larson munkája, melyet a saját élete inspirált. Egészen pontosan az az időszak, amikor közel a harminchoz, úgy érezte, hogy már illett volna valamit letenni az asztalra, már be kellett volna futnia, ehelyett még mindig az első musicaljével küszködik. Sokan éltünk át hasonlót, mindenki legalább egyszer megfogalmazta az életében, hogy „nem itt kellene tartanom”, „elvesztegetem az időmet”, „fel kéne adnom az álmaimat”, „valami rendes munka kéne”…
Pont ezért könnyű azonosulni a főhőssel és ezzel a történettel, amit egy nagyon pontos rendezéssel kapunk meg. Alapvetően nem választott egyszerű szerkezetet, mert a mű színpadi változatába illeszti bele Jonathan életének apró darabkáit, de mégis működik és könnyen követhető. Jók a dalok, kreatív a díszlet, de ami miatt kiemelkedő az egyértelműen Andrew Garfield játéka, akit mindig is kedveltem, de csak most, hogy utánanéztem tudtam meg, hogy komoly színpadi múlttal is rendelkezik és ennél a szerepnél erre szükség is volt. Arra meg hogy ilyen szinten énekel, arra szerintem senki sem számított:) (Tény, hogy nem egy Mamma Mia szintű dalolászást kapunk, hanem egy tökéletesen előadott zenei művet). Ez a film Andrew Garfield jutalomjátéka, aki szerethetővé teszi Jonathan figuráját, valóban drukkolunk neki, hogy összejöjjön egy Broadway bemutató. Ebben (a filmtermés szempontjából) kicsit szegényes évben Andrew Garfieldnak egyértelműen az Oscar jelöltek között kéne lennie (esetleg még a hang/ vágás/ filmdal is játszhat…).

LoneWolf 

Ha anno a A Legnagyobb Showman-re 9 csillagot adtam, akkor erre szinte muszáj leszek megadni a 10-et. Mivel én is a harmincas éveim elejét taposom, kellemetlenül húsba vágott a témája. Én is sokszor érzem úgy, hogy fogytán az időm és nem tartok sehol az életben. Le kéne már valamit tenni az asztalra, de mindig ott a kérdés: Mit? Hogy? Mikor? Hogyan? Elég lesz-e? Elég vagyok-e? Ezzel is kéne foglalkozni, de arra is kéne időt szánni, stb. Mindeközben az élet túl rövid ahhoz, hogy ne azt csináljuk, amit szeretünk és ami igazán boldoggá, motiválttá tesz bennünket. Lényegében erről szól a történet, amit Andrew játéka tökéletesen átélhetővé tett, a dalokat pedig egytől-egyig imádtam, szóval valószínűleg azokat még többször is elő fogom venni. Szerintem ezt az értékelőt nem is húzom tovább, mert nem igazán tudok belekötni, és kivételesen nem is akarok, hisz ez így jó, ahogy van.
Nem hittem volna amúgy, hogy egy musical jobban leköt majd, mint az év legvártabb sci-fije (lásd. Dűne), de bizony így lett, szóval mindenkinek teljes szívből ajánlom a megtekintését, és remélem, hogy legalább annyira tetszik majd nektek, mint nekem, mert műfajában szerintem az egyik legjobb lett.
ui.: Oké… egyetlen kérdésem azért akad: spoiler

3 hozzászólás
ninetailedfox

Szóval… hol is kezdjem?
1,5 év múlva leszek 30 éves és valahol a tudatalattimban megállás nélkül ketyeg az a bizonyos óra. Telik az idő és csak azt érzem, hogy már el kellett volna érnem valamit az életben. Mi lesz ha 30 leszek és nem tudok semmit se felmutatni? Olyan kevés időnk van ezen a világon (és ki tudja ugye, hogy valójában mennyi), vesztegetem csak az időmet, miközben csak kattog és kattog és kattog…
Na ezt az érzést ez a film zseniálisan átadja, ezért is lehet szerintem annyira jól azonosulni Jonathannal. Andrew Garfield csodálatosan játszik, teljesen átéreztem, hogy mennyire szeretne alkotni valami maradandót és mennyire azt érzi, hogy versenyt fut az idővel. Ha ezért az alakításért nem kap Oscar jelölést!! Aztán a művészvilágban való helytállás mellett még ott vannak az élet nehézségei is, egy párkapcsolat, barátságok, halál…szóval a nagybetűs Élet. Nem is emlékszem már, hogy melyik filmnél volt utoljára, hogy annyira zokogtam, hogy fájt tőle a mellkasom, de annál a jelenetnél mikor kiderül, hogy Michael pozitív, Jonathan pedig kifut az éjszakába majd a zongoránál énekel… hát én végigsírtam az egészet, mert it hit too close to home.
A filmben szereplő zenék így magában a filmben jók voltak, de azonkívül nem hiszem, hogy nagyon hallgatni fogom őket.
A végén a stáblistánál pedig nagyon jó volt látni régi felvételeket Jonathan Larsonról.
Ez a nyolc csillag inkább annak szól, hogy mennyire megérintett érzelmileg, szerintem magára a filmre 7-et adnék, de most ezt így hagyom. :)


Népszerű idézetek

Bogesxd 

Rosa: Of course you're nervous. The first presentation of your musical is like having a colonoscopy in the middle of Times Square. Only with a colonoscopy the worst thing that could happen is you find out you have cancer. With a musical, you find out you're already dead.


Hasonló filmek címkék alapján