Made in Hungaria (2009) 81% 310★

Szégyenszemre bevallom, hogy nagyon kevés magyar filmet láttam eddig, így szeretnék javítani ezen az arányomon. Elég jól kezdtem a felzárkózást, hiszen a Made in Hungaria tökéletes választásnak bizonyult. :)
Nagyon bírtam Scherer Péter Bigaliját, hatalmas forma, pontosan így képzelem én el a vérbeli kommunistákat. :D A többi szereplő is remekelt, Vajkon kívül szinte mindenki új volt számomra, de nagyon jó alakítást nyújtottak mindannyian.
Ilyen szuper élmények után, mint ez a film is, kicsit mindig bánom, hogy nem abba a korba születtem, azt hiszem élveztem volna. Ah, annyira jó volt a hangulata, azok a ruhák, a dalok, imádtam! :)

Már anno láttam ezt, és akkor is nagyon tetszett, meg most is, nagyon jót szórakoztam. :-D A szereplők annyira jók, és a zenék is jók azért, pörgősek, a táncok is. :-D A film hangulata, és a poénok tetszettek. :-) Vicces volt néha azért némelyik jelenet, Szabó Kimmel Tamást nagyon bírtam, meg a fiúkat, és persze Fenyő Ivánt. :-D Puskás Peti is egész jó volt. Nem igazán szoktam magyar filmet nézni, de ez tetszett, jókat vigyorogtam rajta, végig élveztem. XD Az egész film nagyon jó volt, és a rock and roll stílus érzés, megannyi színes ruha. :-)

Magyar életrajzi musical. Nem mondom, hogy eldobtam tőle az agyam, de a zenéket és a színészeket nagyon-nagyon szerettem! Jól hozta a 60-as évek hangulatát, stílusát. A színészek is, külön kiemelném Tamást, igazán jót alakítottak. Úgy látszik, sosem fogom megérteni a magyar filmekben a d.gós jeleneteket. Szinte mindegyik eddig látott (a régebbiek kivételével) magyar filmben kaptam egyet. Értem én, hogy természetes, de lehet ezt igényesen is adni.

A dalok köré kerítettek egy történetet, egy szerelmi szálat, néhány jó poént, szerintem nem egy kiemelkedő mű, de kikapcsolódásnak jó.

Jaj, de nagyon jó volt! :)
A hangulat, a színészek, a zenék mind remekek voltak. Néhol én is táncra perdültdem xD
Imádom a ’60-as éveket, ez a film pedig tökéletesen visszaadta. Volt néhány jelenet, ami kicsit sok volt, mint amikor beugrottak a kocsiba, de ezen kívül minden klappolt.

Nem is tudom. A retro hangulat és a slágerek nagyon tetszettek, a színészekkel sem volt különösebben bajom, egyszerűen csak nem lopta be magát a szívembe és nem is keltette fel igazán az érdeklődésem. Megnéztem, jól elvoltam vele, de úgy gondolom, felejthető egy film volt.

[kicsit átértékelve azután, hogy végre nincs dzsiggelhetnékem, ha rágondolok :D]

Nagyjából azóta meg akartam nézni ezt a filmet, hogy kijött – ami valljuk be, nem most volt – de ha megkésve is, végre odaértem, hogy magamévá tegyem ezt az ikonikus kétezres évek végi ízig-vérig Hángérien filmremeket. És mit is mondhatnék? Ez a film tényleg musical alakban tálalt 100% magyar valóság. Éppen ezért tetszett is annyira.

A legkiemelkedőbb része számomra a filmnek mindenképpen a díszlet- és a jelmeztervezés, ezt a feladatot hibátlanul sikerült megoldania a készítőknek. A frizurák, a ruhák, az utcakép, a lakásbelsők, a strand, minden annyira szocreál és annyira magyar, hogy az első másodperctől kezdve mosolyt csalt az arcomra (pedig egyébként nem ennek a korosztálynak vagyok a tagja). Ez remek alapot szolgáltatott a film hangulatának és kitűnően támogatta a retro rákendroll filmzenéket.

Ha már zene, aki szereti a Hungáriát és az ilyen jellegű retro magyar bulizenét, annak valószínűleg tetszeni fognak a dalok, bár aki foggal-körömmel ragaszkodik Fenyő Miklós és Dolly hangjához, annak nem biztos, hogy nyerők lesznek. Bár annyit hozzátennék, hogy szerintem mind Szabó-Kimmel Tamás, mint pedig Fenyő Iván hangja elég jól passzol az oridzsinál Miki hangjához és a Hungária-dalokhoz. Szente Vajkot pedig eddig ugyan nem ismertem, de most azonnal belopta magát a szívembe a Casino Twisttel, ami az egyik kedvencem volt. Mondjuk általánosságban véve sokkal jobban szeretem az olyan musicaleket/zenés filmeket, ahol nem csak beledobják a történet közepébe az eredeti számokat, hanem maguk a színészek adják elő őket, szóval számomra nem volt kérdés, hogy tetszeni fog ez a hozzáállás a készítők részéről.

A forgatókönyv is többé-kevésbé kellemes meglepetés volt számomra, a szövegek borzasztóan szórakoztatóak, illenek a film könnyed hangulatához. (Ha valaki valaha rámnyit akció közben, remélem, egy Ady-idézettel fogja ezt tenni. Imádtam. IMÁDTAM! :D) Ezek a szövegek pedig a szereplőket is szerethetővé tették, egy kivétellel mindenkit sikerült megkedvelnem.

Mindent egybevetve tehát tényleg tetszett ez a film, előfordultak viszont benne elég komoly hiányosságok, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezeket inkább csak gyorsan felsorolom, hogy ne vegyék el a helyet a pozitív tulajdonságoktól.
– cselekmény (ha volt ilyen): Hiába voltak jók a szövegek, mégis nehéz elmondani, hogy miről is szólt/akart szólni ez a film. A Hungaria együttes születéséről? Fenyő Miklós fiatal éveiről? Egy nyári limonádé szerelmes sztoriról? Egy szocializmus idejében játszódó munkásosztálybeli fiatal férfi és egy középosztálybeli fiatal nő szerelméről? A hatvanas évek magyar fiatalságáról? Mindenből található egy kicsi a forgatókönyvben, de valahogy nem tudnak úgy egymásba fonódni a szálak, hogy annak értelme legyen vagy legalább követhetővé váljon a történet. Érezhető, hogy igazából a dalok tartják össze a történetet (bár néha azok is elég random helyre lettek beillesztve, valljuk be), ami egy filmnél nem túl nyerő tulajdonság, akkor se, ha musical. Száz százalékban meg nem lehet a hangulatra építeni egy filmet, azaz lehet, csak nem mindig sül el jól, ahogy azt itt meg is figyelhetjük.

– Miki és Vera, meg Vera úgy egyáltalán: tudom, TUDOM, hogy kellett, mert hát musical meg nyár meg Hungaria, de legyünk őszinték: ha volt teljesen felesleges és teljes mértékben elhagyható történetszál ebben a filmben, hát az ez volt. Vera karaktere egyébként is borzasztó üresre és jellegtelenre sikeredett, ami feltehetőleg teljes mértékben a forgatókönyv fogyatékossága, főleg, ha párhuzamba állítjuk őt Röné barátnőjével (akinek a neve azt hiszem, ki se derült a film során, SZÉGYEN), akinek legalább volt valamennyi személyisége meg gerince. Vera esetében egyedül abban tudok reménykedni, hogy nem az anyjára ütött, ha értitek mire gondolok – ez volt az egyetlen tulajdonság, ami felkeltette az érdeklődésemet vele kapcsolatban.
Az egyetlen dolog, amit tényleg profitáltam kettejük szerelméből(?), hogy végignézhettem, ahogy Szabó-Kimmel Tamás egy lángoló zongorán szerenádozik, ami valljuk be, elég menő.

Ennek a két dolognak önmagában elégnek kellene lennie ahhoz, hogy ne szeressek ennyire egy filmet, de a fíling annyira belopta magát a szívembe, hogy nem tudom utálni. Még az átgondoltabb értékelésem végén is csak egy fél csillagot van szívem levonni az eredeti nyolcból. Na de most megyek és hallgatok is egy-két kubai nótát az illegális kommunista szervezkedésekről, megjött hozzá a kedvem.

Úúúúgy imádom ezt a filmet! ❤ ❤ ❤ Nem is értem, hogy akik lepontozták, mit vártak. Ez nem egy korrajz, csupán egy film, ami bemutatja Fenyő Miki pályafutásának kezdetét. A remek dalokat, azt a stílust modern köntösben, cél pedig a szórakoztatás. Nem több, de annak tökéletesen jó.
A mai napig, sokadik újranézésre is szakadok a poénokon, imádom a zenéket, a színészek tökéletes választásnak bizonyultak, remekül alakítanak.
Örök darab a polcomon ez a DVD és marad is ott még sokáig. ❤
Ja, és egyébként pedig SZKT-ba szerelmes vagyok. :D :D

Majdnem jó… és kár, hogy azért mégsem teljesen…
A készítők biztosra mentek, összeszedték a 60-as évek jól bevált kliséit, felfűzték némi Grease-utánérzés mentén (jó pár hasonló jelenettel) a Fenyő-hazai kezdetre és voila… Az egyetlen belevaló tökös ötlet a szerenádos volt, ami rímelt Jerry Lee Lewis tüzes zongorájára… Jah és Szukits Magda neve is felmerült. Aki látta a Megáll az időt, annak ismerős lehet.
A másik, ami zavart, hogy imádom ezeket a dalokat, legtöbbjük még bakeliten is megvan, és ahhoz képest nem túl jól sikerült őket előadni. pl. a Fenyő Iván ne énekeljen, de a többiből is hiányzott a kraft.
Az az igazság, hogy ez az egész megért volna egy rendesen, tisztességesen odatett filmet. Ez inkább csak egy olyan megcsináltuk. Ami azért jó, mert legalább van, és tényleg jó, hogy van, de… Amolyan kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk…

Régebb óta gondolkodtam azon, hogy megnézem a filmet aztán végülis a testvérem győzött meg, hogy ezt muszáj látni és igaza volt. Nekem nagyon bejött a sztori, a szereplők, a zenék.

(2012.aug.30.)
Fenyő Miklóst különösebben nem kedvelem (nyilván elismerem a munkásságát, de semmi több). És mivel ez a film gyakorlatilag az ő életrajzi ihletésű filmje, tartottam is tőle, hogy nem fog tetszeni. De aztán mégsem így lett. :)
Javára legyen mondva: legalább tényleg magyar filmről van szó. Magyar színészekkel és magyar környezetben játszódik: tényleg kicsit visszakalauzolja az embert a ’60-as évekbe. Maga a zene, a ruhák, az épületek, a tárgyak (tévé, lemez, lemezlejátszó, stb…), a bambi… :) Aki szereti a retro dolgokat, azoknak mindenképpen kötelező ez a film! =)
Jóformán csak 1 bajom volt a filmmel: nem tudtam eldönteni, hogy ez most musical akar lenni, vagy egyszerűen csak film. Mert voltak jelenetek (pl. mikor Vera kirepül éneklés közben az ablakon, épp egy autó első ülésére… -.-), amikor iszonyat musicales a dolog, hisz ott teljesen elfogadott az ilyesmi, hogy mindent „dalban mondanak el”, plusz ilyen logikátlan dolgok történnek… Meg mikor Miki szerenádot ad, és a haverjai különböző dolgokon elkezdenek zenélni (pl. egy fát használnak bőgőnek, stb…), és persze a zenében ugyanúgy benne van az adott hangszer hangja, hiába csak imitálják a hangszeres játékot… Szóval én épp ezért nem csak „zenés film” kategóriába, hanem musicalbe is beskatulyáznám ezt az „alkotást”.
Szabó Kimmel Tamás számomra nagy meglepetés volt, de nem is csalódtam: szimpatikus figura, és teljesen elhittem neki Miki szerepét. :)