Tíz évvel azután, hogy a Mamma Mia! több mint 600 millió dollár bevételt hozott világszerte, visszatérünk a varázslatos görög szigetre, Kalokairire ebben az új musicalben, mely szintén az ABBA dalaira épül. A film ide-oda ingázik az időben, és megmutatja, hogy a múltbéli kapcsolatok miképp… [tovább]
Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (Mamma Mia! 2.) (2018) 618★
114' · japán, amerikai, egyesült királysági, horvát, kínai · romantikus, vígjáték, musical, zenei 12
Képek 65
Szereposztás
Kedvencelte 137
Várólistára tette 170
Kiemelt értékelések
Ezt még újra meg „kell” majd nézni, de így elöljáróban:
– Cher spoiler????? Ezt mégis ki találta ki?!
– remélem Sophie második, harmadik spoiler, válása/megözvegyülése, unokái, dédunokái nem kapnak filmet,
– miért Pierce? miért??? NE énekelj!! Soha, soha, soha többet!!!!
– szeretem spoiler-et, de az utolsó jelenetre nem igazán volt szükség :(
– a fiatal pasik szörnyű részemről katasztrofális választás.
… levittem 5 csillagra… még Bercus is visított a végén :D :D
Az van ezzel a Mamma mia! dologgal, hogy én tudom, hogy nem jó. Se az első, se ez. Bár úgy érzem a folytatás felülmúlta elődjét, azért így sem kaptunk egy remekbe szabott alkotást. Ezek a filmek butácskák, nem dolgoznak túl nagy sztorival. És én mégis imádom. Mert elképesztően jó a hangulatuk, mosolygásra, éneklésre, táncra késztetnek, megmelengetik a szívem és jókat nevetek. Egyszerűen boldog leszek tőle. És ez bőven elég.
Külön tetszett a casting. Szerintem a legtöbb szereplő fiatalkori énjét sikerült eltalálni. Jól esett, hogy elsősorban ők énekeltek, mert lássuk be, ez is emelte a színvonalat.
A lényeg, hogy baromi jól éreztem magam miközben néztük, még másnap is kitartott a vidámsághullám. Nekem ez számít. Vigyorgok, ugrándozok és dalolászok napokig. :D
„Nights can be empty and nights can be cold
So you were looking for someone to hold
That's only natural
But why did it have to be me?”
Én imádtam. Az első rész is nagyon tetszett, és ez is bejött nekem. Vicces volt, szórakoztató, cuki mosolygós vidám, jó zenék, rengeteget röhögtem, a szereplőkkel dúdoltam a zenéket egyszerűen élveztem az egészet. :-D :-D Tetszett ez a két idősík, jól el lett találva. spoiler Én szerettem Merylt vicces nő nagyon bírtam az első részben, és kicsit hiányzott az elején. De bírtam a fiatal Donnát cuki csajszi, és tök jó volt látni, hogy kezdődött minden, vicces volt jókat nevettem. A fiatal Bill, a spontán Harry, és Sam nagyon bírtam őket, de már az idősebb verziójukat már nem annyira. :-) Sky ő pedig most nagyon meglepett, hogy hirtelen felbukkant, a Preacher Jesse után, de imádtam őt is. :-) A két fiatal Tanya és Rosie pedig ugyanolyan szórakoztatóak, mint az idősebbek, bírtam őket is. :-) A vége pedig úgy volt jó ahogy, tetszett a nagyi felbukkanása, jó lezárás volt az egész filmnek tetszett. :-)
Ha 1 csillagot le is vonnék az a fiatalok szinkronja miatt lenne és a fordítás miatt. A „dancing queen”-t nem fordítjuk le tánckirálynőnek. Nope nope nopity nopeeeee
Ja meg azért, mert Meryl Streep hihetetlenül keveset játszott a filmben (és ez nem spoiler):(
A Mamma mia az egyik legkedvencebb filmem, számtalanszor láttam, a zenékért oda meg vissza vagyok és mindig képes mosolyt csalni az arcomra.
Én nagyon örültem, amikor kiderült, hogy lesz folytatása az egyik kedvenc filmemnek. Nem aggódtam amiatt, hogy elrontják. Tudom, hogy a színészek sem engednék meg a film készítőinek, hogy elrontsák mert az tényleg egy hatalmas hiba lenne az ő részükről.
Nem értem a gyűlöletet ezzel a filmmel kapcsolatban de nem is szeretném megérteni, én nekem nagyon tetszett, végig mosolyogtam az egészet és élveztem a filmet.
Ugyanazt a hatást érte el nálam, mint az előző film, szóval szerintem ez egy siker az ő részükről! :)
Lily James egyszerűen fantasztikus, nem hiszem el, hogy képes magát felülmúlni de hát ismét megcsinálta! Hihetetlen egy alakítás volt ez a részéről és bevettem, hogy a fiatal Donna még ha nem is volt kék a szeme…:D
A 3 fiatal srác…Meg wooooooooooooooow. Mondjuk én személy szerint fiatal Billt választottam volna….. I meeeeeeeean azok a kék szemeeeeeeeeek meg amikor meghallottam, hogy hogyan énekeeeeeeeeeel.
Az új dalok is nagyon tetszettek, kedvenc lett szinte mindegyik.
A kedvenc részem a filmből talán a vége volt. Hát az a végjelenet… Végig vigyorogtam az egészet, látszott, hogy a színészek is hihetetlenül jól érzik magukat és igazából nekem ennél nem kellett több.
Felőlem lehetne akár még harmadik, negyedik rész is. Én imádom ezt a kis társaságot, a szereplőket a zenét, a film hangulatát és esküszöm ha a Mamma mia világában élnék szerintem még a nyarat is jobban szeretném! :)
Még biztos, hogy sokszor meg fogom nézni, de azért az első még mindig örök kedvenc marad.:) ♥
Július 17., 10.00 – sajtóvetítés. Feliratos verzió. A reménytelenség teljes apátiájával. Aztán…
… végül felülmúlta a várakozásaimat. Oké, még így sem lettem igazán meggyőzve, de azt aláírom, hogy az első résznél szórakoztatóbb film született. (Avagy aki az elsőt szerette, akkor ezt is fogja, sőt.)
A fiatal csapat alapvetően „jól muzsikált”, zeneileg mindenképpen túlszárnyalták korábbi későbbi önmagukat. Személyes kedvencem a kis Rosie volt (különösen a tolószékes dumájával :)), de a többiek is ügyesek voltak. Annyi, hogy a fiatal Donna – sok (és már-már fárasztó) szabadkozása ellenére – sem tudott igazán szimpatikus lenni. Én legalábbis nem tudok azonosulni ezzel a naponta / hetente másik pasi tetszik / szeretek „filozófiával”.
A fiúk. Szerintem Bill volt a legjobb, aztán rá kellett jöjjek, hogy Sam sem lett akkora mellényúlás. Harry… öhm. Ő volt a „kakukktojás”. Mintha durva paródiát néztem volna. Attól tartok, ő így már sok(k) volt. Ráadásul a csávóról nagyon hamar asszociáltam Matt Smith-re, és időközben arra is rájöttem, hogy valami furcsa oknál fogva olyannak tartom őt, mint egy (nagyon) elfuserált Doktort. :'D
Az eredeti cast: kezdeném Meryl Streeppel. Hát… emiatt a nyúlfarknyi feltűnés miatt igazán kár volt visszacitálni. Donna meghalt, és hagyhatták is volna ennyiben a dolgot. Egyáltalán nem hiányzott ez a „látomás”. (Csak még nyálasabb lett tőle az egész.)
Pierce MEGINT énekel. -.-" Visszafogottabb mennyiségben, mint a múltkor, de igazán megkímélhették volna a dobhártyáimat az élménytől. :P
Stellan: ő most itt úgymond a „kiemelt” pasi, de szerencsére nem fakad dalra. (Legalábbis így hirtelen nem rémlik.) Az ő szálának abszolválása mondhatni ultragagyira sikerült, látszott, megcsömörlött már a banda. Szerintem NEM volt vicces.
Colin: istenem! El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok, hogy NEM énekelt (csak csoportosan garázdálkodott -> azt is ügyetlenül, mert a playbacket nem neki találták ki :P – vagy csak annyira nem ABBA-fan, hogy ismerje a dalszövegeket?! :))) Cupp…) Amiatt is öröm és boldogság, hogy legalább egy órát kell várni a belépőjére, ergo, extrém kevés jelenete van. Amik vannak, azok viszont viccesek. KIVÉVE, amikor táncol. Ez a drága ember velem együtt igazi fababa. (Szóval kínos volt, eléggé.) Az első – japán – vágókép vele azonban elképesztően édes, ahogy – rám nézve szégyen, de – a hajón produkált „Titanic-paródia” is. Ja, és fontos: a vizes ing rajongók itt is örülhetnek majd, de bevallom, én az ominózus jelenetben inkább Colin arcát jegyeztem meg, mondhatni a retinámba égett. „Kicsit” morci volt. :)))
Amanda – Dominic: izzadós volt a kettőjük közé generált konfliktus, különösen, hogy ilyen hálivúdiasan hamar fel is oldották a feszkót egy jó kis mártírkodással. Hát, nem tudom. (Szerintem ez a kérdés korántsem ilyen egyszerű, vagy ha mégis, akkor szomorú, hogy ennyire nem törődünk az általunk [állítólag] szeretett személy álmaival.)
Cher: hát… nála is éreztem némi erőltetettséget, ám ettől függetlenül jó LETT VOLNA a karakter, ha meg is hagyják ilyennek. Mert így nem volt hiteles, sorry.
Andy Garcia: Wow. Hát, nem csodálom, hogy úgy odavoltak érte a hölgyek. :P Viszont ahogy többeknél, úgy nála is jött a nyáltengeri áradás. Kár.
Julie – Christine: csak a szokásos. Annyi, hogy – hálaégnek – Rosie most nem volt annyira harsány.
A történetet alapvetően ki lehetett volna hozni 80-90 percben, sokat dobott volna rajta. Nem éreztem szükségét ennyire a párhuzamoknak. Bőven elég lett volna a fiatal Donna sztorija, és a VÉGÉN megtudhattuk volna, mi lett Sophiékkal. (Bill és Harry pedig nem is kellett volna már, ahogy Cienfuegos és Ruby sem.)
Sajnos még mindig nagyon érződik, hogy a dalok előbb voltak, mint ahogy a jelenetek megíródtak, és nem fordítva. Mintha szépen megrendezett videoklipek sorát nézné végig az ember, kis töletékekkel. :/
Az egyedülálló szülő szerep mindenesetre engem nem hatott meg, ahogy azt is furcsálltam, hogyha ennyire imádták Donnát a helyiek, akkor miért nem figyeltek oda rá jobban?
(Amúgy egy kis megjegyzés: a Kalokairi-hely tulaja, meg a „rock”-bandája hatalmas. Imádtam! „Kisses Of Fire…” xD)
A film végén ezúttal a Super Trouper a „nagy finálé” talpalávalója, ahol az összes szereplő visszatér – oldalán a fiatalkori énjével. Öhm. Nem tagadom, a két Harry lett a legjobb, bár nem értem, hogy sikerült ez a 180 fokos fordulat. :P
Colin SZERENCSÉRE tulajdonképpen csak felvette a hacukát, itt már kb. nem csinált semmi különöset (no tánc, no ének), szóval úgymond kellemes volt a csalódás. A sörös jelenetét viszont szerettem, és megmosolyogtam. (Csak mert előző nap a lelkem eladtam volna egy sörért, és a nap végén meg is jutalmaztam magam. :P)
Ó, és mielőtt elfelejtem: Omid Djalilit jó volt látni! Csak kár, hogy rajta kb. semennyire nem fogott az idő. xD
Szóval összességében nyári limonádénak egyszer elmegy, különösen azoknak, akik szeretik az ilyesmit. ettől függetlenül továbbra is szívfájdalmam, hogy erre van igény, míg… Én nem fogok rászokni, de az első színvonalát megugrotta.
Nálam ez most egy 6-ost ér, de vegyük figyelembe, hogy az előzőre csak egy 4-est adtam. :P :))))
A Mamma Mia az egyik nagy kedvenc filmem, nagyon szeretem mert remek dalok vannak benne, egy aranyos történettel átszőve ami tele van érzelmekkel. Sajnos a második rész már annyira nem tetszett, kicsit untam is, jobban szeretem a mikor a jelenben voltak, érdekes volt Donna múltja de valahogy nem nyűgözött le.
Az új szereplők nem voltak rosszak, bár én a régieket jobban szeretem. A három fiú közül talán Sam volt a kedvencem, valahogy köztük volt kémia. A másik két srác között nem nagyon éreztem.
A dalok csodásak voltak, jól megválasztották őket.
Kicsit sajnálom hogy ez annyira nem tetszett, de azért ez egy aranyos történet.
https://media.giphy.com/media/6obotDHY7zzbgY07rX/giphy.gif
https://i.pinimg.com/originals/a9/4b/c1/a94bc1379b0d1ef…
A Mamma Mia- Sose hagyjuk abba kevésbé tetszett, mint az első rész. Lehet, hogy az elvárásaim is nagyobbak voltak, de most sem történet szinten, hanem zene és hangulat terén. Most ezt picit erőltetettnek éreztem történetileg is, a zenei feldolgozások sem voltak a legjobbak,nem találtak bele úgy a történetbe ,mint azelőtt és a hangulat sem volt feelgood(mint az első részben)és azt hiányoltam a legjobban,emiatt nem nyerte el annyira a tetszésemet.
Tetszett ez a rész is, hozta az előző rész hangulatát. Meryl Streep-et viszont fölösleges volt beletenni arra a pár másodpercre. Most vagy legyen normális szerepe vagy semmi.
Jó, de én elfogult vagyok, nem kicsit. Szeretem a musicaleket, és gimis korom óta rengeteget hallgattam az ABBA dalait (nem csak a legnépszerűbbeket, az összes lemezüket), még most is együtt éneklem velük a számokat zenehallgatás közben. Pont úgy vagyok vele, ahogy @NaNa_88 is írta: ha belegondolok, nem egy Hochkultur, de tele van ABBA-dalokkal, táncolnak benne sokat és jó hangulatom lesz tőle. Mondjuk Cher szerintem nem énekel jól, de ez az én véleményem.
Anyummal néztük moziban, azt mondta, hogy lehet, hogy elmegy még egyszer megnézni. Kértem, hogy akkor majd szóljon nekem is. Ennyi. :-)
Ha hosszantartó rosszkedvem lesz, Mamma Miát nézek vagy ABBÁt hallgatok majd.
Nem tagadom, hogy a fiatal Dominic Cooper rabolta el a szívem anno, nem pedig a film. A zenék, a hangulat, na meg Cooper miatt néztem meg újra és újra. Pedig nem túl jó. És ez sem az. Ráadásul ez nekem nagyon szomorúra és borús hangulatúra sikerült. Pluszban, mindig is utáltam Donna karakterét. Komolyan senkit nem zavar, hogy egy r*banc? Hogy még tetézzem, Lily Jamest sem szeretem. Így aztán nem igazán élveztem a film nagy részét. Ami vitte a prímet az Jeremy Irvine, de csak vizuálisan. Tanya és Rosie karakterét viszont imádtam, fiatalon és öregen egyaránt. A fiatal Bill sem volt rossz, bár a szőkék annyira nem jönnek be. Aki megnyert még magának, az Andy Garcia. Az a kifinomult, elegáns férfi karakter, amit alakított… hű.
A sztori itt is gyenge, újdonság nincs, a zenékben volt minden reményem, de az újak rettentő lehangolóra sikerültek, a régieket jó volt hallani. Vártam volna egy tengerparti jelenetet Sophie-tól és Sky-tól, illetve Donna-ról információkat spoiler.
Ahogy Tanya mondta: vizuálisan nem rossz, de elég borús hangulatú film, sok újdonság nincs benne, egyszer nézhető.
Népszerű idézetek
– Az a gondom…
– Tudom, mi a gondod.
– Nem tudod, mi a gondom.
– Az a gondod, hogy bejön neked.
– […] Tévedsz, nem ez a gondom. Mert nem az van, hogy bejön nekem. A gond az, hogy imádom, és gyereket akarok tőle, és majd tologatni akarom a tolószékben, és szétszórni a hamvait!
– Én csak Samnek mondtam, mert ő a nevelőapám! Valamint… az egyharmad igazi apám.
– Én csak Billnek mondtam, ő a legjobb barátom.
– Én meg Harrynek, ő a hármas apa.
– Én meg nagyon… nagyon sok embernek.
– Azt mondták, hogy nem jössz. Hogyhogy itt vagy?
– Én egy spontán ember vagyok.
– Nem vagy az.
– Nem, nem vagyok az.
– Untatjuk önt, Mr. Bright?
– Ellenkezőleg. Nincs, ami úgy leköt, mint egy jó szerződési tárgyalás. Különösen, ha több mint 14 órán át tart.
– Áttennéd a táskád a jobb oldalra?
– Persze. Miért?
– Mert akkor a felém eső kezed itt lógna, és… az enyém hozzá tudna érni, és… akkor meg tudnám fogni úgy, hogy teljesen természetesnek és spontánnak tűnne.
– Vagy megkérdezhetnéd, hogy megfoghatod-e.
– Persze! Ez a B-terv…
– Tudod, abból ítélek meg valaki szívét, ahogy ő az állattal bánik. Te kedves vagy Hectorhoz, a lóhoz.
– És a fiadhoz! Az is egy állat, hehe!
Népszerű triviák
A film végén lévő Super Troupernél az volt a rendezői utasítás, hogy Hugh és Colin is táncoljon, ám erre Colin nem volt hajlandó, mert arra már nem kapott semmilyen instrukciót, hogy hogyan és miképpen mozogjon a kamera előtt. A koreográfia hiánya konkrétan lebénította. Kitalálta, hogy inkább egyikük se csináljon semmit, csak nézzék egymást félénken, esetlenül. Hughnak nagyon tetszett eme egzisztenciális válság, pontosabban, ahogyan ő fogalmazott: „samuel beckett-i néma félelem”. Ki is állt Colin ötlete mellett, a rendező azonban – miután a két színész előadta neki a produkciót a gyakorlatban is – hallani sem akart róla. Továbbra is táncot kért Colintól, aki mereven, ám udvariasan hárított. Ettől Ol Parker dühbe gurult és tett egy feldúlt sétát a díszletben, majd visszatérve kiadta az utasítást: Colinnak nem, de fiatalabb kiadásának muszáj mozognia. Hugh táncolja hát szépen körbe Colint! Ez meg is történt, a fiatal Harry pedig roppant kínosan érezte magát a felvett jelenet után.
Kapcsolódó filmek: Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018)
4 hozzászólásChristine Baranski elárulta, hogy Colin, Stellan és Pierce –, csak hogy rávegyék őket, hogy elénekeljék az utolsó dalt, majd egyik lábukat a másik elé tegyék, és együtt emeljenek fel egy pohár sört, olyan kihívás volt a készítőknek, mint a „rakétatudomány”.
Kapcsolódó filmek: Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018)
Colin Firth szülei is részt vettek a film második részének forgatásán, amire a fiuk eddigi több évtizedes karrierje során először volt példa.
Kapcsolódó filmek: Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018)
A film forgatásának szünetében – amikor Cher leült egy székre pihenni – az összes színészkollégája sorban állt, hogy közös fotót készíthessen vele. Ő ezen annyira meghatódott, hogy elsírta magát.
Kapcsolódó filmek: Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018)