Az Alul semmi hangulatát idéző, szívvel teli angol vígjáték 1984 nyarán játszódik – azaz pontosan akkor, amikor az Egyesült Királyságban az okkal Vasladynek gúnyolt Margaret Thatcher van hatalmon, a Bányászok Szakszervezete pedig sztrájkba fog. A londoni Büszkeség Menete néhány lelkes aktivistája úgy dönt, a bányászok ügye mellé áll, csakhogy van egy kis bökkenő: a konzervatív nézeteket valló szakszervezet bár minden segítségnek örül, de a szivárványzászlós csapattal nem tud mit kezdeni. Az aktivisták ettől azonban nem hátrálnak meg. Éppen ellenkezőleg: megkerülve a bürokráciát egyenesen a bányászokhoz fordulnak. Egy minibuszon útra kelnek egy wales-i bányászfaluba, hogy adományaikat személyesen adják át. A két, egymáshoz látszólag semmiben sem hasonlító közösség találkozása meglepő fordulatokat hoz.
Londonna értékelése
Nehéz szavakat találni, megmondom őszintén. Amikor nekiültem, nem gondoltam volna, hogy engem ez ennyire megérint és beszippant majd. Hát, sikerült neki. Nagyon szép film, gyönyörű mondanivalóval és férfiasan bevallom, hogy úgy a játékidő 2/3-át, 3/4-ét végigpityeregtem. Miért kell ahhoz valamilyen tekintetben deviánsnak lenni, hogy az ember normális legyen? Melegséggel töltöttek el a látottak no nem úgy :), ahogy ezek a társadalom perifériájára szorult / űzött emberek szembementek mindennel és mindenkivel, csak hogy segítsék a rászorulókat. Mindegyiknek megvolt a maga – nem kis – keresztje, a saját nyűgje-baja, mégis mentek és csinálták, sokszor tényleg az árral szemben, hóban, fagyban…
Jaj… nem is tudom, mit írhatnék még… Úgyhogy inkább be is fejezem. :)
