Színház a világ (2018) 77% 20★

Lassú, de nagyon érdekes film! Nagyon sajnáltam, hogy Ian McKellen szerepe olyan kurta lett (emiatt nem is igazán indokolt szerepelnie a plakáton…).
A film alatt viszonyt folyamatosan azon járt az agyam, hogy vajon a főszerepet először Ben Kingsley-nek ajánlották-e fel?? Kenneth Branagh játssza a William Shalespeare-t alakító Ben Kingsley-t…

Nem értem, miért van szinte mindenhol annyira alulértékelve. Szerintem teljesen rendben van. Jó, igaz: NAGYON lassan csordogál, de azért van mondanivalója. Őszintén szólva nem is igazán tudom, hogyan lehetett volna ezt a sztorit máshogy tálalni / előadni.
Az operatőri munka lélegzetelállító. Totális vizuális orgia az egész film, Branagh pedig mocsokjó Shakespeare, váááá. *-* Egyedül azon nem sikerült túltenni magam, hogy KÉK a szeme. Meg, hogy rajta kívül még egynéhány másik karakternek is (vakítóan) kék… Azért ez akkoriban nagyon nem volt jellemző, hehhh. :D :P
Még ha tisztában is van vele az ember, azért érdekes időről időre belecseppenni egy erősen patriarchális környezetbe, egy olyanba, mint ez. A drámaírók királya sokáig komoly tévhitben – sőt, tévhitekben (!) – él, aztán egyszer csak jön a pofon… De, ahogy ezt végül kezeli, szerintem szimpatikus. Ami pedig a karrierépítést illeti… Nos, akármilyen kegyetlen a megállapítás, de vannak emberek, akiknek igenis ott van a helyük, ahol érvényesülni képesek, mert nélkülük szó szerint szegényebb lenne a világ. És, bár szomorú igazság, de azért igazság: az igazán értékes, nagy alkotók / koponyák alapvetően legtöbbször bizony „zűrösek”. Nem élnek szokványos életet, nem ragadnak bele a pórnép hintette konvenciókba, hanem saját maguk lehetőségeit és képességeit reálisan mérve mernek lázadni, mert nekik a hivatásuk a legfőbb társuk. És csak az lehet ezeknek az embereknek a második legfőbb társa, aki eme szemléletmódot elfogadja / támogatja. Akkor is, ha gyakran több mérfölddel távolabb kell a minden irányból omladozó falakat két kézzel és két lábbal, ám egyetlen, mégis fáradhatatlan szívvel a helyükön tartani. (Amihez kell egy páncél, igen. De a fém alatt nagyon is érző lény lakozik. Sőt. Olykor jóval érzékenyebb is, mint az átlag. :-))

Ennek a filmnek eszméletlenül szép a nyitójelenete, de ez a szép rendezés a későbbiekben is megmarad. Az én ízlésemnek ugyan kicsit lassú volt, de igazából nem rossz maga a film. Shakespeare egy olyan oldalát mutatja legalábbis meg, ami szerintem nem kifejezetten ismert. Életrajzi filmeket kedvelőknek ajánlom legalább egyszeri megtekintésre.

Ez a film arról a Shakespeare-ről szól, akinek visszavonulása után végre volt ideje meggyászolni rég elvesztett fiát. A kivitelezés, a látványvilág lenyűgöző, Kenneth Branagh MAGA volt Shakesperae. Tökéletes egybeolvadás. Nekem tetszett, hogy végre nem a műveiről volt szó, hanem a családjáról és Ő róla.

Nekem ez csak egy találgatás. Hiába az a címe, hogy „igaz”, a problémám, hogy ez csak egy feltételezés Shakespeare jelleméről, életéről. Valójában halvány fogalma sinc senkinek, hogy milyen személyiség volt. Ez olyan, mintha Petőfit úgy ábrázolnánk, mint lázadó titán hős, aki dacol mindennel. De igazából fogalmunk sincs, milyen volt, csak az utókor ráaggatott jellemzőiből építjük fel a népi költőt. Itt ugyanz van, egy fiktív történelemírás…

Miért is néztem ezt végig, és igazából miről akart szólni-nem tudom.