Holt költők társasága (1989) 91% 773★

Szeretnék felállni az asztal tetejére és elmondani, hogy minden diáknak szüksége lenne John Keating tanítási módszereire. Ez az irodalom, ez a költészet, ez a carpe diem.

Zseniális film, de végül valahogy a negatív üzenet ragadt meg belőle. Lehet, hogy vannak, akik szeretnek a különcségedért, de komoly ára van, ha szembe mész az árral.
Azért mégis érdemes megnézni, mert egy példaértékű tanárt mutat be. Meg a cselekmény is nagyon jó, izgalmas. A világ életbölcsessége benne van, kiváltképp Walt Whitmané. Meg a filmtörténet egyik legjobb lezárása van benne szerintem. „Ó kapitány, kapitányom!”

Nem is tudom mit írhatnék azon kívül, hogy remekmű!
„Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s én mutatok egy boldog embert. Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökre így marad.”

Ez a film megváltoztatta az életem. Tudom, nagy szavak, de ez az igazság. Amikor minden egyes nap azzal keltem, hogy utáltam mindent, de legfőképp magamat, akkor ez a film olyan volt, mint egy hatalmas hideg zuhany. Sok mindenre ráébresztett, de leginkább arra, hogy szeressem az életet – carpe diem :))
Todd Andersonban magamra ismertem – én is ilyen félénk, hallgatag gyerek voltam a gimiben; csak nekem nem volt olyan tanárom, mint Keating, engem inkább békén hagytak. Pedig nem kellett volna. Ilyen tanárok kellenének, akik a félénkeket is kirángatják a csigaházukból, akik ráébresztenek arra, hogy ne csak magolj, hanem gondolkodj is, legyen saját álláspontod. De nem akarok igazságtalan lenni: a mai, futószalag elven működő tanulmányi rendszerben sajnos nem marad idő sok fontos dologra, mert le kell adni a horribilis mennyiségű tananyagot..
A lezárás pedig egyike a filmtörténet legszebb, legmeghatóbb jeleneteinek.
Nem mellesleg ennek a filmnek köszönhetem azt is, hogy utána a gimi utolsó három évében dicsérettel zártam magyarból (vagyis csak ötöseim voltak). Onnantól kezdve nemcsak olvastam az adott verset, szöveget, hanem próbáltam megérteni és átérezni is. Egy szó, mint száz: minden szempontból hatott rám.

Carpe diem.
Zseniális film, imádtam :)

Egy hatalmas katarzis volt. Nem tudtam a végén szóhoz jutni.

Még sosem láttam ezt a filmet, de nekem nagyon tetszett. Bírom Robin Williamset, és a filmjeit is. Tud egyszerre komoly és vicces is lenni bennük, és szerethetőek a megformált karakterei, mert mind egyedi és utánozhatatlan, ezért is olyan kár, hogy már évek óta nem él. :( Szórakoztató egy pasi, az biztos. Ez a karaktere is zseniális, és a sztori is nagyon érdekes. Szerintem sem rossz, ha valaki különc, és nem követi a csordát, és mer változtatni, még akkor is, ha elsőre nem jön mindig össze, vagy nem sikerül, próbálkozni azért lehet, hogy jobbak legyünk, max újra tervezzük ismét, ahogy mindig. A film mondanivalója nekem tetszett, és néha jókat nevettem rajta, bár nem mindig volt olyan vicces, de mégis kuncogtam egy-egy jeleneten. spoiler Lehet, hogy újranézős lesz majd nekem még párszor. :-)

Azt hiszem erre mondják, hogy zseniális.

Egy nagyon erős gimnáziumban az irodalomtanár gondolkodni tanítja diákjait, amiből gubanc lesz. Megindító film alternatív pedagógiai módszerekről és arról, hogy sokan túlságosan ragaszkodnak a régi szabályokhoz.

Nem számítottam rá hogy ennyire tetszeni fog :D innen is csak köszönöm a magyar tanáromnak az ajánlást :P