Kóristák (2004) 92% 120★

Gyönyörű film. Egyszerűen csak szép. Jót tesz a léleknek.

Hát ez egy nagyon nagy film.
A karakterek megformálása mind a diákok, mind a pedagógusok részéről zseniális. A didaktikai paletta olyan spektrumát kapjuk meg zanzásítva, ami tökéletesen igazolja a gyerekközpontú tehetséggondozás, az élménypedagógia és a frontális sablonokból való kitörés létjogosultságát. A legtöbb kezdő pedagógusnak érdemes lenne alapműként megnéznie, mielőtt a valóságban is gyerekek közelébe megy.
(Igaz, nem tudok elvonatkoztatni tőle, hogy a pedagógia és a pedagógusképzés szele is megcsapott már, de a film előképzettség nélkül is nagyon értékes üzeneteket hordoz.)
Megrázó és hiteles képet kaphatunk a beskatulyázott nevelőintézeti gyerekekről és a „nevelési” (inkább idomítási) stratégiákról.
A jellemek árnyaltak és sokszínűek, fejlődésre képesek, és ez a fejlődés reális mértékű és irányú. Nincs túlpörgetve a történet, nem burkolózik rózsaszín ködbe, teljesen hihető és reális a kezdet, a folyamat és végkifejlet egyaránt.
Mindemellett egy tartalmas, érdekes, elgondolkodtató, néhol kellemesen könnyed, néhol vaskos és emésztendő filmet kapunk. A dramaturgia tartalmában és dinamikájában a helyén van.
És a zene, a zene az valami esssszméletlen jó!!
Imádtam.

Nagyon közel áll hozzám ez a film, ugyanis nem elég, hogy a zeneről szól, még árvák is szerepelnek benne, és tudni kell rólam, hogy ők a gyengepontjaim. Egy gyönyörű történetet hoztak létre a franciák, le a kalappal előttük. Aki szereti a drámákat, annak ezt muszáj megnéznie. Elég szívszorító néhány rész (legalábbis számomra), de attól még nem változik meg a véleményem arról, hogy ez egy fantasztikus film.

Gyomorgörcsös egy film. Az elején azért, mert felrémlik az emberben az a vélekedés/tapasztalat/emlék, hogy az embergyerek a legkegyetlenebb állat a világon. Mert sokszor még nincs önkontrollja. Pláne ha úgy érzi, vesztenivalója sincs.

Aztán ahogy halad előre a történet, a gyomorgörcs fokozódása árán rájövünk, hogy nem a gyerek a legkegyetlenebb… – hanem az a felnőtt, aki a saját nyomorától hajtva szándékosan megnyomorítja. Akit gyerekként talán lelkileg hasonlóan megnyomorított gyerekek és felnőttek gyötörtek. Ördögi kör, avagy áldozatok áldozatai vagyunk.

Van kiút? – teszi fel, és válaszolja meg a kérdést a film, miközben a fiúk a bányában dolgoznak gyönyörűen énekelnek.

Egyszer talán írok valami értelmezhetőbbet is erről. Addig is a film kedvéért felállított fiúkórus koncertje szól minden karácsonykor. Meg úgy általában mindig, mikor kell egy kis fény.

Ilyen egy jó európai filmdráma – semmi fölösleges cukormáz, mindenki számára boldog beteljesülés, szánsájn, „csak” jól eljátszottak a színészek egy jól megírt történetet.
Amit egy kicsit hiányoltam, az egyrészt az, hogy nem néztünk jobban Rachin személyisége mögé; akadt egy-két pillanat, amikor nem volt seggfej, kíváncsi lettem volna, miért vált olyanná, amilyen. A másik Mondain története; vajon számára már nem maradt remény? Viszont ilyen téren realista mű, mert a fiú sorsa a valóságban sem alakult volna jobban.

Gyönyörű zene, egy szép történet. Nem egy világmegváltó film, egyszerűen csak… szép. Bizonyos időközönként jó megnézni. Szívből ajánlom!

Hmm… mit is mondhatnék erről a filmről? Talán csak annyit, hogy egyszerűen jót tesz a léleknek… legalábbis máshogy nem tudom körülírni azt, amit a megnézése után éreztem.
A zenéje pedig egyszerűen gyönyörű <3.

Ez egy nagyon kedves és szép történet. Szeretem a francia filmek természetességét, és a legjobb, hogy ez a természetesség a gyerekszereplőknél is tökéletesen működött, nem idegesítettek halálra. Az éneklésüknél szebbet pedig talán csak a Rossz nevelésben hallottam. Kicsit a Holt költők társasága is eszembe jutott róla, csak itt gazdag kamaszfiúk elitiskolája helyett problémás kisfiúk bentlakásos iskolája van. (És hát még megannyi különbség akad a két történet közt.)
A papírrepülős motívum gyönyörű volt (annál, illetve a focilabdás jelenetnél egy kis emberséget még az igazgató is mutatott) spoiler. Az egész film ehhez hasonlóan egyszerű pillanatokból épül fel, nincs fölösleges dráma, és ezt nagyon jól esik nézni.

Egy nagyon nagy film, ami szívet szorongató és egyben szívet melengető is.

Jó film volt. Nekem az volt kicsit életszerűtlen benne, hogy annál a tanárnál szinte rögtön jók lettek a gyrekek. Nagyon tetszett a tanár lazább, mégis nevelő, és egyben humoros, önirónikus személyisége. Kíváncsi lettem volna még, hogy mi volt azzal a kezelhetetlen fiúval, akit kirugtak, de visszakerült, illetve lehetett volna még egy kis idő, mikor viszatért a tanáőőr, és egy kicsi abból, hogyan lett karmester a fiúból.