Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell Univerzum 1.) (1995) 82% 188★

Ez valami zseniális volt. Másfél órában rengeteget töprengtem, nagyon érdekes, nyomasztó, lehengerlő világba kalauzolt el a film.
Abszolút érezni, hogy hatással volt a Mátrixra, a látványvilág, az üzenet is erős átfedéseket mutat. Zseniális, hogy tulajdonképpen nincs antagonista, mégis végig lebilincsel a történet. Imádtam a töprengéseket arról, mit jelent embernek lenni, mit jelent egyáltalán élni, a bibliai párhuzamok finoman voltak elrejtve, és nagyon jól vették ki magukat.
Nem éppen karakterközpontú film, de akiket megismertünk, azok szerethetőek, Motoko karaktere is intelligens, kompetens, határozott női karakter, remek protagonista. Tetszett, hogy mennyire ki mer lépni a komfortzónából, ha gondolkodni kell, hogy fel mert tenni olyan kérdéseket, amiket a társai szükségszerűen kerültek, mert kényelmetlen volt töprengeni rajtuk. És persze a bábmester, akiről spoiler nélkül nem tudok írni, sokat talán spoileresen sem, mert az általa közvetített üzenet volt a lényeg, és nem ő mint személy.
A látvány megragadott, gyönyörűen megrajzoltak a hátterek, nagyon jól átadja a hangulatot a szürkés, sötét színvilág. Ötletesek a világ technikai megoldásai, és a karakteranimáció is szép. A zenét pedig kiemelem, mert nem mondanám, hogy tetszett. Nem szívesen hallgattam, többször kissé szorongásérzetet is keltett, de pont ez volt a lényeg. Ott éreztem magam a világban ettől a soundtracktől, átadta a nyomasztó légkört, a zajt, a káoszt, de a pillanatnyi csendet, az elmélkedés állapotát is.
Összességében, szerintem fantasztikus anime. Kedvenc lett, azonnal. Aki a Mátrixot, és társait szereti, annak ezt sem szabad kihagyni.

Életem első felnőtt fejjel, tudatosan választott anime nézése.
(Tehát, amit nem gyerekkoromban láttam filmet, sorozatot, mikor még a szót sem ismertem, vagy nem barátnőm random epizód választása aktuális kedvenc sorozatából.)
Amik hirtelen eszembe jutnak a film után: sötét, naturális, igényes rajzolású (mondom én, a laikus), filozofikus, kritikus, elgondolkodtató, nyomasztó.
Nehéz darab. Megül. Csendet hagy.
Önazonosság, emberség, emberiség, mesterséges intelligencia, élet, technika, fejlődés, bukás, tudomány, objektivitás, szubjektivitás, etika.
Csak spoiler nem vagyok kibékülve…

Amennyire látom (külső szemlélőként) a környezetemben élő anime rajongókat, engem most valószínűleg el fognak átkozni, mert nem japánul néztem és még tetszett is a szinkron (az első):
Vass Gábor, Csankó Zoltán, Uri István, Áron László, a felolvasó Bozai József és persze Horváth Lili Motoko-ja.
És most jön a kőzápor: Batou külső megjelenéséről végig Rutger Hauer Őrült Stone-ja jutott eszembe (pedig Batou lélekben teljesen más, szerethető karakter ).

És most kedvem támadt Mátrixot nézni.

Szeretem amikor egy rajzfilmnek van stílusa. Nagyon teszett a látvány, főleg a háttér, a zene és az atmoszféra is. Viszont nekem nagyon kevésnek tűnt a sztori. Valahogy többet vártam etéren. A maga korában talán még nem volt annyira tucat a történet gondolom, de én így eléggé unalmasnak éreztem.

Az ember a téma alapján azt várná, hogy akciófilm, de nem az. Ilyen lassú tempójú akciót legalábbis nem láttam még. Talán ez tetszett a legjobban: hogy adná magát, hogy ezt a történetet pörgősen kell elmesélni, erre kapjuk ezeket a hosszú átkötő jeleneteket, visszafogott párbeszédeket, még a lövöldözés is ráérős. Szokatlan, egyedi, zseniális megoldás.

Aztán a rajzolása gyönyörű, kidolgozott, hangulatos. Animékben a háttereket, tájképeket, városképeket nagyon tudom szeretni, hát itt fantasztikus volt a város ábrázolása. De az emberi testek, arcok is jól sikerültek. Meg a perspektívák, a hangulatok, az atmoszféra! A zene!

És a párbeszédek, amikhez rengeteget hozzátesz a seiyuu-k munkája. Annyi érzelem és árnyalat van Batou és Kusanagi hangjában, hogy a kettejük közti kapcsolatot önmagában a hanghordozásból meg lehet érteni.

Nem is árt, ha figyelünk minden részletre, mert információkkal és magyarázatokkal nem igazán vagyunk elkényeztetve. Ez talán az egyetlen negatívum: ha valamennyire érteni akarja az ember, akkor vagy elolvassa előtte a mangát, vagy utána kiguglizza a hátteret. Én az utóbbit tettem, de szerintem jön majd a manga is. Meg a többi film és sorozat. Ez meg újranézős lesz.

Tényleg alapfilm, mestermunka, és tökéletesen értem, hogy sokan beleszeretnek.

Összességében, a 95'-ös Ghost in the Shell film nem hiába lépett anno kultstátuszba. Mind technikailag, mind mondanivaló szempontjából rendben van. Igényeltem volna egy mélyebb karakterizálást és kicsit bonyolultabb történetet, de talán a folytatásokban ezt is megkaphatom. Mindenesetre jól esett végre egy komoly animét látni.

Bővebben: http://anti-gane.blogspot.hu/2016/08/pancelba-zart-szel…

Meg fogom nézni a filmet is majd, ha végre realizálódik, de ezt addig is és azután is többször újrázom.

Kultanime, biztosan, de tegnap este 11-kor ez nagyon kevés volt. Talán csak a borzalmas amerikai szinkron ölte meg, vagy a sorozatos állóképek és az animáció majdnem teljes hiánya, de most nem sikerült összebarátkoznunk. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy ebben az időben egy Ghibli Stúdió már milyen látványos filmeket tett le az asztalra (és itt most szigorúan vizualizációra gondolok, a történeteket eszem ágában sincs összevetni, mivel teljesen más pályákon mozognak).

Úgy ültem neki a filmnek, hogy a sorozatból már láttam 10 részt és nem igazán keltette fel az érdeklődésemet. A film maga egy kicsit más. Jobban fókuszál Mokotóra, és az emberség kérdésére, viszont nekem nagyon lassú volt. Tudom, hogy ez egy több mint 20 éves japán film, de akkor is. A végkifejlet nagyon japán, és a grafika is jó. Itt már még sikerült kapcsolatot teremteni a szereplők és a néző között. Kíváncsian várom az amerikai változatot.

Igazi iskolapéldája a cyberpunknak, szuper megvalósítással és érdekes történettel. Noha nekem az egyetlen probléma pont az volt, hogy a cselekmény némileg eltörpül a lenyűgöző rajzok és világ mellett, de mégis elő tud adni egy igazi cyberpunk kalandot. A film stílusos, az amúgy is gyönyörű világát elég különleges módon árnyalja, teszi még egyedibbé, a karakterei érdekesek, és az is egy jó húzás, hogy a rejtélye mögött spoiler. Nem véletlenül mondják alapműnek, és a később mögé kerülő multiverzumot is kiválóan megalapozta.

Hibátlan és kötelező anime. Elképesztő a látvány és ritka ötletes a történet.
Azonban a 2.0-s verzió nekem csalódás volt. Ezek a 3D-s betétek szerintem szétcincálták a filmet. A 3D-vel készült animéket egyáltalán nem szeretem, de az még rosszabb, ha 2D és 3D váltakozik. Az eredeti kifogástalan volt. Nagyobb ökörség volt ezt így felspécizni, mint a klasszikus Star Wars trilógiát a 90-es években.