Mindenki (2016) 497

Sing
25' · magyar · dráma, rövidfilm 6

2 díj · 0 jelölés

1991-et írunk, a 10 éves Zsófi új iskolába kerül. Az új helyen sok minden idegen és furcsa, de van remény: Zsófi bekerül az iskola híres kórusába, és összebarátkozik Lizával, aki a legnépszerűbb lány az osztályban. Még nem is sejti, hogy hamarosan Lizával együtt kell szembeszállniuk a… [tovább]

Képek 10

Szereposztás

Szamosi ZsófiaErika néni
Gáspárfalvi DorkaZsófi
Hais DorottyaLiza
Karádi BorbálaZsófi anyukája
Garami MónikaJutka néni
Hirdetés

Kedvencelte 64

Várólistára tette 94


Kiemelt értékelések

Theana 

Egyszerű, mégis zseniális. Gyönyörű. Megrázó. Fantasztikus. Tökéletes. Milyen jó, hogy ilyenkor ki tudjuk fejezni magunkat magyarul.

lipotdorka 

Ez egyszerűen csodálatos volt. Néha napján akad egy olyan film, amit szívesen néznék tovább, akár órákig. Na, itt most ez történt. Zseniális.

/Megj.: Ennek a sikerének azért jobban örülnék, mint a tavalyi Saul fiának./

5 hozzászólás
LukeSkywalker 

Igazi kis remekmű a Mindenki.
Huszonöt percbe belesűríteni valami mély, komoly mondanivalót rendkívül nehéz.
Deák Kristófnak és stábjának mégis sikerült.
A két főszereplő kislány egyszerűen lenyűgöző. Valódi őstehetségek. Ha Amerikába születtek volna, már dollárszázezreket keresnének és elhalmoznák őket filmes és tv-s ajánlatokkal. De talán jobb is, hogy itthon élnek. Nemcsak azért, mert így egy magyar produkció ékkövei lehetnek, hanem mert talán így esélyük lesz egy normális gyermekkorra, normálisan felnőni. Bár ki tudja, ha a film valóban bekerül az Oscar-jelöltek legjobb öt filmje közé, és ha… akkor kissé felborul majd az életük. De szerencsére minden csoda három napig tart, és ez a két tehetséges leány még olyan de olyan fiatal…
És persze meg kell említenünk Szamosi Zsófiát, aki tökéletesen alakítja a manipulatív, sikerorientált, gusztustalan tanárnőt. Nem túl hálás szerep, mert annyira jól játszik, hogy nehéz nem azonosítani szerepével. De éppen azért utáljuk, mert annyira hiteles a sikerért saját diákjai lelkét is feláldozó tanár bőrében.

Deák pontos és rendkívül gazdaságos kis filmje valami fontosról szól. Arról, hogy mindenki számít, hogy nem csak a legjobbak, a legszebbek és a legokosabbak léteznek. És hogy a gyermeki lélek tisztasága és eredendő erkölcsi érzéke legyőzheti a felnőttek simulékony aljasságát. Hogy együtt, összefogva le lehet győzni a hatalmas, megkérdőjelezhetetlennek hitt igazságtalanságot.

Bevallom őszintén, még jócskán tovább néztem volna a filmet. Éppen, amikor kezdett igazán magába szippantani a történet, már vége is volt. Mondhatni, elrepült ez a huszonöt perc. Ki tudja, talán egyszer elkészül ugyanez a téma hosszabban, egy egészestés nagyjátékfilm keretein belül is. Csak hát abban már nem ez a két kis tünemény lesz… Mert hát felnövünk. Mindenki.

(Frissítés, 2017 február 26.: Oscar-díjat nyert.)

2 hozzászólás
ptagi

Ugyan nem csupán zenei-zenetanári szemszögből lehet megközelíteni magát a témát, de ha már az alkotók erre fűzték fel, akkor én is hadd ragaszkodjak ehhez.
Szóval: ezt a kisfilmet minden zenét tanító embernek meg kellene néznie, és aztán újra és újra megnéznie, mielőtt tanításba kezd. Minden egyes napon. Hogy ne csak tanárok legyenek, hanem pedagógusok.
Hogy soha ne feledjék el: nem professzionális zenészek elit klubjának kinevelésére van szükség, hanem zenélni szerető gyerekek és felnőttek százait, ezreit, millióit kell(ene…) ontania magából Kodály-országa iskoláinak. Mert a zenélni szeretés nagy kincs! Aki „beszéli” a zene nyelvét, megannyi érzést tud „kizenélni” magából, még több élményt tud megélni „szinténzenészekkel”, akár szólóban, akár közösségben. És ezt kigyomlálni egy rosszul sikerült félmondattal, egy félreértelmezett minőségi elitizmussal, teljesítménykényszerrel, irreális elvárásokkal: BŰN. Igen, így nagybetűvel.

Emberek, énekeljetek, zenéljetek!
MINDENKI!

Lili98 

Énekkaros voltam egész általános iskolás éveim alatt, amit egyszerre imádtam és utáltam.
Imádtam, mert a mai napig imádok énekelni, és utáltam mert gyakran előfordult,hogy az énektanárunk,aki egy idős hölgy volt túl komolyan vette az egészet. + sosem olyan dalokat énekeltünk,amiket egy mai gyerek szívesen énekelne…Hanem egyházi énekeket (katolikus suliba jártam/járok) szóval ez alap volt. Csak akkor nem olyanokat énekeltünk,amikor Március. 15-re vagy a Karácsonyi műsorra gyakoroltunk… Szóval TUDOM milyen ez, tudom milyen ilyen tanárt kapni..Nem jó élmény…

Őszintén szólva tegnapig nem tudtam ennek a filmnek a létezéséről..Magyarán amikor kijöttek az Oscarra való nevezések akkor vettem észre,hogy „jééé ismét egy magyar film”.:)
Ráadásul rövid film,az simán belefér egy esti programba.
Rövid,de annyira jó! A dalok, a gyerekek és a végeee!
Imádtam minden percét.:) Nagyon de nagyon tetszett!
A végén szószerint leesett az állam, ez azért bátor egy tett ennyi gyerektől. Liza és Zsófi barátsága hihetetlenül szép és kedves.
Nagyon remélem,hogy megnyeri az Oscart, mert szerintem hihetetlen egy alkotás. Igaz,hogy rövid – mondjuk még szívesen néztem volna tovább is… – de annyira megéri rászánni ezt a kevéske időd és megnézni!
Ja és a végén a Bodzavirág című dal felcsendül, ami különösen kedves nekem,ugyanis volt,hogy ezt is énekeltünk énekkaron és ez volt a legkedvencebb dalom,amit a mai napig kívülről fújok.:)
Megérdemli az Oscart!

1 hozzászólás
Röfipingvin

Határozottan érdekes. Pedagógusként meg pláne.

krlany 

Erős a film, erős a cím, erős az üzenet…
Magadba fojtani az éneklést felér egy öncsonkítással. Egyszer régen hat évig nem énekeltem. Arra kérni egy gyerkőcöt, hogy ne énekeljen, és a közjó(?) érdekében érezze rosszul magát, semmilyen szempontból nem etikus, még akkor sem, ha nyakunkon a teljesítménykényszer… és bár 1991-ben játszódik, ma is nagyon aktuális… és a megoldás is… az összefogás… a sok kicsi, disznót győz… hát hajrá!

vvn_e 

Tökéletes.
Igaz, én egy tízessel később voltam általános iskolás de itt megállt az idő, de annyira jól megtudta ragadni az iskolai közeget, pedig én nem is voltam énekkaros.

Mindkét kislány annyira szépen volt egyszerű és természetes a kamera előtt, olyan igazi volt, ettől a film. Csak két kislány.
Szamosi Zsófia, pedig lenyűgöző volt, egy pillanat alatt tudott spoiler Ettől volt nagyon frusztráló, tökéletesen visszaadta az ilyen típusú tanárokat.
Ahogy a gyerekek mennek ki a csokival a szembesítés után, abban a jelenetben annyi minden volt. Én bontottam volna tovább azt mikor a gyerekek rábeszélik egymást a dologra, de 25 percbe ennyi fért és így is rendben volt.
Technikailag pedig az iskolaudvaros rész tetszett nagyon, 4-szer néztem vissza.
Igazából, én egy nagyjátékfilmet is megnéznék ebből, 90 percet is elbírna a történet simán.

3 hozzászólás
Charityy 

Úgy néztem volna tovább is, tényleg nagyon jó lett. A két kislány valami hihetetlenül tehetséges.
Gyönyörűek a dalok, a történet, a mondanivaló. Fontos az egyenlőség, az élmény és nem az, hogy mit nyerünk vagy milyen díjat kapunk. Sokkal fontosabb a részvétel és a becsületesség.
Az udvari jelenet volt a kedvencem, amikor a gyerekek játszottak, énekeltek és ezt összemosták a tapssal. Nagyon szép hangzása lett :)
Nekem is olyan karkötőm van mint a kislánynak és ugyanazt mondta rá apukám. Olyan mint a telefondrót. Mondom kösz :D Csak én hajguminak használom.

2 hozzászólás
Lady_Hope

Azt hiszem értem hogy édesanya drámacsoportja miért nem nyer soha első díjat.
Mert ott mindenki egyenlő.
Csodálatos, hogy milyen okos, és tiszta a gyerekszív.


Népszerű idézetek

Lione

Minden bú, minden baj,
Minden bánat messze tűnjön!


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján