All Too Well: The Short Film (2021) 91% 82★

Nagyon találó az idézet az elején Nerudától. “A szerelem olyan rövid, a felejtés pedig olyan hosszú.” And I remember it all too well. Minden benne van.

All too well egy gyönyörű szám, nagyon szeretem Taylor számait és persze ez is kiemelkedő! Még csak most jutottam ide hogy megnézem a hozzá készült rövidfilmet, és annyira sokat hozzá tesz a dalhoz, nagyon is megérintett! ^^
Sadie Sink és Dylan O'Brien pedig le a kalappal, csodálatosak voltak, és milyen jó kémiájuk is van! ^^

jake gynaecologist u better hide rn

I'm crying.
Biztos nem a legjobb, ha kb minden részletével néha napján azonosulni tudok teljes mértékben.
spoiler

Nagyon sok idő eltelt, mire készen álltam megnézni ezt a kisfilmet (spoiler), és végül most került erre sor.
Csodálatos, gyönyörű maga a dal, a két színész, az egésznek a hangulata. Ahw, Taylor, köszönjük! ❤

Nem voltam Taylor rajongó, mikor először kijött a Red album, viszont örülök, hogy most újra átélhetem az albumot, mintha nem maradtam volna ki. Örömmel hallgatom és vetem bele magam a dalokba és azok hátterébe is, főleg úgy, hogy végre újra Taylor tulajdonában van az egész. Ismertem már korábban az All too well-t, de a háttértörténetet nem nagyon, egészen eddig. Hihetetlen, hogy egy 15 perces kisfilmbe és egy 10 perces dalba mennyi érzelmet sikerült belesűríteni. Abszolút tökéletesen vezetett végig ezen a kapcsolaton, minden egyes pillanatán, a boldogságon és a fájdalmon keresztül. Dylan és Sadie tökéletes választás volt a rövidfilmhez, főleg Sadie játéka lepett meg, minden egyes érzelmet átadott úgy, mintha ez nem is csak film lenne. Biztosan nem utoljára láttam, és a dal is sokszor elő fog majd még kerülni, a teljes 10 perces verzióban is.

they say all's well that ends well
but I'm in a new hell every time
you double-cross my miiiiiiind

She's got a point, she's an icon, she's a legend and she is the moment.

Nekem az All Too Well korábbi verziója nem volt akkora kedvencem, mint sok Taylor Swift-rajongónak, sőt igazából a komplett Red album se szerepelt nálam előkelő helyen, ezen azonban sokat változtatott az újrakiadás, az ismert dalok kisebb vagy nagyobb mértékű áthangszerelése, valamint az eddig nem hallott meglepetés-dalok, köztük a fentebb említett szívfacsaró ballada tízpercesre bővített változata, ami sokkal komplexebb képet ad a benne elmesélt párkapcsolat minden szép és szomorú pillanatáról. A hozzá forgatott rövidfilm tulajdonképpen magát a dalt öntötte vizuális formába, hogy gyönyörűen fényképezett és jó érzékkel megírt/megrendezett jeleneteken keresztül kalauzoljon végig minket egy szerelem boldog létrejöttén, majd fájó elmúlásán. Azt kifejezetten ötletes megoldásnak tartottam, hogy kevés szöveg volt, inkább az aláfestő dal, a képi világ és a színészi játék beszédessége dominált, ugyanakkor a feliratokat feleslegesnek éreztem; gondolom, a történet fejezetekre osztására szolgált, ettől függetlenül nekem kissé zavaró és megakasztó volt, ezek nélkül is értettem volna, hogy az ábrázolt kapcsolat épp melyik fázisánál jár. Maga a töréspont és az utána következő részek szerintem nem sikerültek annyira drámaira és hatásosra, ellenben a befejezés és a benne rejlő mondanivaló az írás gyógyító erejéről, valamint általa a fájdalmakon való túllépésről nagyon tetszett. Habár a pár életének bemutatásában elsősorban a lány szemszöge, az ő érzései, élményei kapták a nagyobb hangsúlyt, okosan elhelyezett, apró utalások és a sokatmondó zárójelenet mentén a fiú oldalát is megismerhettük, karaktereiket pedig két csodálatos tehetség, Sadie Sink és Dylan O’Brien keltette életre. Nagy sorozatrajongóként ismerem és imádom mindkettejüket, s most sem okoztak csalódást, remek volt köztük a kémia, de egyéni szinten is fantasztikusak voltak, s természetesen ki ne felejtsem Taylor Swiftet, aki az írás/rendezés/zeneszerzés mellett szerepet is vállalt saját rövidfilmjében, és legyen elég annyi, konkrétan libabőrös lettem, amikor megjelent: pusztán egy mozdulattal, egy nézéssel rengeteget mondott el arról, milyen erős, önálló, komoly nővé vált az egykor naiv, szerelmes, elhagyott fiatal lány.
Összefoglalva a tényeket: az All Too Well tízperces verziója az egyik kedvenc dalommá vált, a hozzá készült rövidfilm azonban nem tudott ugyanolyan mértékben lenyűgözni, mindazonáltal még jobban meggyőzött arról, hogy Taylor Swiftért érdemes rajonganom, mert egy sokoldalú, kreatív női alkotó, aki követendő példa lehet mindenki számára.

„ ’Cause in this city’s barren cold / I still remember the first fall of snow/ And how it glistened as it fell/ I remember it all too well.”

Ez egy klipp egy szerelemről és szakításról. Nem éreztem, hogy nagy mondanivalója lenne a filmnek. Legfeljebb mindenki visszaemlékezhet a saját nagy szerelmeire és szakításaira…

Imádtam.