Még mindig hiszek (2020) 72% 82★

Nekem tetszett, szeretem az igaz történeteket, mert mindig van valami tanulság bennük. Szerencsére nem volt annyira gyomorforgatóan nyálas, az alapsztori is jó volt, bár egy kicsit túl toltak egy két dolgot benne, de a mondanivalója tetszett. A szereplők is jók voltak, bár Melissa nyafis hangja kicsit zavaró volt, főleg, ha hisztis kedvében volt, spoiler A zenék is jók voltak, jó volt látni, hogy sosem adták fel a reményt, főleg Jeremy. A csillagos ég látványát imádtam. :-) Az nagyon tetszett, és a helyszínek is jók voltak. Kíváncsi vagyok a könyvre is, bár nem tudom mikor fogom elolvasni, ha egyáltalán valamikor sikerül megszereznem. :-)

Nem hallottam még erről a történetről, de nagyon meghatott. Szép film volt, teljesen magával ragadott és elfelejtkezdtem a mindennapokról.
Értékeljük amink van, addig, ameddig tudjuk. És mindennap mondjuk hálát, hogy akit szeretünk, mellettünk van, és egészséges.

Hatalmas dilemmában vagyok. Az igaz történet címke és a háttérsztori miatt nem akarok egyáltalán bármi rosszat is mondani róla. Meghallgattam pár interjút, nyilatkozatot az igazi Jeremy Camp – től és komolyan megszakadt a szívem.
Viszont a film egy kissé gyengébbre sikerült, néha már – már hatásvadásznak éreztem. Én alapból érzékeny fajta vagyok, de ahelyett, hogy végigbőgtem volna az egészet, csak néha jelent meg egy – két könnycsepp a szememben és ez egy ilyen érzelmes filmnél elég baj.
Lehet, hogy csak rosszkor néztem és egy szomorkásabb hangulatomban elővéve nagyobbat ütött volna, de most jár a 2 csillag levonás.
K. J. Apa és Britt Robertson színészi játéka előtt viszont abszolút kalapot emelek.
Megvolt köztük az összhang, nem éreztem erőltetettnek. Máskor talán újra nézem majd, hátha kiérdemli a 10 csillagot.

Én.. én nem akarok semmi rosszat írni. A rák a világ legszörnyűbb betegsége. Sajnos tudom….

De ilyenkor az ember abba a hibába esik, hogy jogtalanul piedesztára emel valakit. Így történt ez Melissával is. Komolyan. Rajtam kívül mindenki elfelejtette hogy mekkora egy hisztis p*csa is valójában? Titkolni akarja a kapcsolatát, de amikor Jeremy nem a barátnőjeként mutatja be, undorító módon vergődik! Ő elfogadná más pasi randi ajánlatát de amikor Jeremy elfogadja egy haver kabátját akkor jön az „add vissza azonnal” nyávogás…

És sajnálom, de az ember változik mondás ide most nem elég. Igen, változik. Én is látom a 3-20 évvel ezelőtti hibáimat. És látom, mit tennék másképp. De az hogy egyik nap még nyávog hogy ő nem áll készen azt mondani hogy szeretlek de másnap már igent mond a házassági ajánlatra nekem túl gyors és hiteltelen változás. Ráadásul annyira éles váltás történt a személyiségében hogy nekem semmi nem volt igaz amit mondott. Olyan volt mintha csak a rák beszélne belőle. Mintha azért mondott volna mindent mert tudja, hogy pár napja van hátra és úgy sem számít már amit mond vagy tesz… Lényegében megszánta Jeremyt azzal hogy igent mondott neki.
Jó, most lehet mondani, hogy szívtelen vagyok, de nem. Egyszerűen csak tudom, milyen az amikor valakit piedesztára emelünk egy betegség miatt…

Szóval, nem azt mondom, hogy nem sajnálom a csajt, mert rákot a legnagyobb ellenségemnek sem kivánnék (egyrészről mert visszaütne másrészről meg nem vagyok ilyen szívtelen), de a csaj nem volt egy Szent, sose lesz és Jeremy jobbat érdemel. spoiler

Azt hiszem meg sem kell magyaráznom a tíz pontot. Rendesen bőgtem a film alatt, gyönyörű volt

Nekem tetszett, nagyon szép, megható történet volt, csak a túlzott vallásosság zavart, de ezt is megértem, mert akiről szól a film, Jeremy Camp zenéje a vallás és Isten köré épül.
A két színészt külön-külön nagyon szeretem, főleg Brittet, de valahogy nekem együtt nem annyira működtek (már az Egy kutya négy életében sem), kémia nem igazán volt köztük, de ettől függetlenül át tudtam érezni, hogy Jeremy és Melissa mennyire szerették egymást.
A film képi világa sokszor elvarázsolt és a dalok is nagyon szépek voltak.
Nem ismertem eddig Jeremy Camp-et, még a nevét sem hallottam soha, de szép dolog, hogy a zenéjével és a történetével embereken segít és örülök, hogy Adrienne-nel egymásra találtak. :)

A Még mindig hiszek az elmúlt évek romantikus film termésének mélypontja: kémia nélküli főszereplőpáros, a semmibe rohanó cselekmény, vergődő tinédzserek, káros üzenetet kántáló keresztény propaganda, ami ráadásul majdnem két óra. A zenék legalább jóra sikerültek, de csak a legelvakultabb romantikus film rajongóknak ajánlom, ha az imént felsorolt dolgok nem fogják zavarni.

Nekem ez elég közepes volt, nem számítottam rá amúgy sem, hogy igaz történet alapján készült, de emiatt kicsit csalódás. Valahogy nem tetszett ahogy ezt az egészet megcsinálták… nem mondom, szörnyű ami Melissával történt meg amin keresztülment és nyilván fontos volt Jeremy életében, hogy mi történt vele, de egy idő után a film kb. száz százalékban erre koncentrált és emiatt engem már nem is nagyon tudott lekötni. Egynél többször nem hiszem, hogy szívesen megnézném.

Nem vagyok kimondottan vallásos, viszont a keresztény rockot kedvelem, ezért is néztem meg főként a filmet. Tudom, hogy igaz történeten alapul, mégis nekem kicsit sok volt a film közepe táján a „csodákból”. Gondoltam, hogy a végén mégis ki fog hunyni az a bizonyos csillag… Szomorú.
K. J nekem ezzel a szereppel sem tudta levetkőzni Archie karakterét, sőt… Körülbelül a hit, és a hajszín volt csak a különbség.

Az ilyen típusú filmek/történetek mindig megerősítik a hitemet. Mikor befejeztem őket, úgy érzem, Isten mellettem van.
Nem rég én is “csalódtam” az Úrban, és mérges voltam rá, úgy éreztem becsapott. Akár a filmben, azt hittem, mostmár minden jó lesz, az Úr megsegített. Aztán hirtelen minden sokkal rosszabbra változott. A Még mindig hiszek segített elűzni a haragomat az Isten ellen, és újra hinni benne, akár előtte, vagy még jobban.
Azt is hiszem, hogy nem véletlenül került pont ebben az időszakban elém ez a film. Hiszem, hogy az Úr hozta elém, segített, hogy ‘megbocsáthassak’.
Köszönöm Neked, Uram, és Jeremynek, hogy segítettek nekem.
Ámen.