Daisy Jones & The Six (2023–2023) 83% 83★

A könyv után nagyon kíváncsian vártam, milyen lesz a karaktereket megelevenedve látni, hallani a dalokat, és érezni az igazi ’70-80-as évek hangulatát.
Összességében mindezt megkaptam, nagyon szerettem nézni minden egyes részt. A színészválasztásokkal abszolút elégedett vagyok, szerintem tökre működtek a vásznon, tetszettek.
Egyedül azért vontam le egy csillagot, mert volt, amit hiányoltam a sorozatból, és fontos lett volna jobban kiemelni.

Összetört a szívem, de imádtam minden percét.

Egy éve hallgattam meg hangoskönyvben, így már kellően elfelejtettem a részleteket ahhoz, hogy ne zavarjanak az apróbb változtatások. Örülök, hogy végre hallhattam az említett dalokat, hiszen én épp ezt hiányoltam a könyvből. Összességében jó élmény volt, szerettem.

Nagyon-nagyon-nagyon vártam a sorozatot és szerencsére nem csalódtam. Egy-két dolgot hiányoltam, összehúztam a szemöldököm párszor, de imádtam.
Fantasztikusan összehozták. Nem számolom már mennyiszer végighallgattam az albumot.
Hálás vagyok, hogy ezt az adaptációt ilyen gondossággal készítették el. Érződött belőle, mennyi munkát fektettek bele nemcsak a készítők, hanem a színészek is. Tényleg egy családnak érződtek.
Sok kedvenc jelenetem lett. Tuti többször újranézem majd.

Amit hiányoltam/furcsa volt:
♫ spoiler
♫ spoiler
♫ Daisy spoiler
♫ Camila spoiler
♫ Billy spoiler
♫ Van a könyvben egy jelenet spoiler
♫ spoiler

Oh, won't you let me down, let me down
Let me down easy if you're gonna let me down?

Sajnos nem tetszett annyira, mint vártam, de azért végignéztem. Egy-két részt feleslegesnek éreztem, szerintem sok volt 10 epizód ahhoz képest, hogy mit akart elmesélni a történet. Egyébként még élveztem is volna, mert például a dalok tetszettek benne, de a karakterek borzasztóan idegesítőek voltak és senkit sem igazán tudtam megkedvelni. A felvázolt problémák klisések voltak, ugyanakkor azt akarták érzékeltetni mintha egy hullámvasúton lennénk érzelmek tekintetében, de nekem csak üres próbálkozás maradt az egész.

Már nem emlékszem, hogy keveredtem ide, de örülök, hogy rátaláltam. Mondanám, hogy egyszerűen zseniális, de kicsit sem egyszerű. A karakterek, az élethelyzetek, a történet, mind-mind összetettek, bonyolultak. Az egész sorozat egy érzelmi hullámvasút, egy kis zenével, és nem is akármilyen zenével megfűszerezve. Olyan, mint a Julie and the Phantoms, csak más a célközönség, így hiányzik a rózsaszín tinirománc és fantasy, és egy sokkal reálisabb képet mutat a zeneiparról, vagy legalábbis a 70-es évekről.

A könyv nekem nem lett kedvencem, viszont a sorozatot annál jobban szerettem, pedig ez a zenei stílus nem igazán az én világom. (Én leszek az a csodabogár, akinek a theme songon kívül semmi nem tetszett, azt viszont azóta is rongyosra hallgatta… az egyetlent, aminek nincs köze a valódi történethez, hát tipikus. X"D) A hangulat abszolút átjött, a színészek pedig zseniálisak, úgyhogy hiába nem tetszik a konkrét zene, tőlem így is jár a 10 csillag. Én nem bántam a változtatásokat, de valószínűleg csak azért, mert nem voltunk felhőtlen kapcsolatban a könyvvel.

Anno egyszer megláttam a könyv borítóját. Megfogott.
Elolvastam a fülszöveget. Tetszett.
Kivégeztem a könyvet. Szerelembe estem.
Tudnom kellett, készül-e adaptáció. És lám, bár várnia kellett rá a világnak, íme, kész van.
Amikor legelőször felcsendült a főcímzene, már tudtam, hogy ez egy felejthetetlen sorozat lesz.
És tudjátok, mit? Nem is tévedtem! Aki hisz, aki nem, ez mindenkitől megérdemel egy esélyt – mert több nem is kell.

Még mindig… olyan szinten a hatása alatt vagyok a történet minden formájának, hogy az hihetetlen.

A könyvet is szerettem, és szerencsére a sorozatot sem rontották el. A színészek jól játszottak, és az egésznek a hangulata is valahogy nagyon jó. A zenék is tetszettek. Volt pár unalmasabb jelenet, de alapvetően magával ragadott.

Olvastam, hogy Stevie Nicks és a Fleetwood Mac története adta az alapot a sorozatnak.
Még az elején vagyok, de tetszik a hangulat.
Befejezés után: szubjektív csillagozás, és a színészek méltatása.