Hannah huszonnégy éves, két éve fejezte be a főiskolát. A biztonságosnak hitt élete azonban egyik pillanatról a másikra a feje tetejére áll, miután a szülei bejelentik, hogy a továbbiakban már nem támogatják anyagilag. A barátnői életében ugyancsak nagy változások várhatók, melynek hatására… [tovább]
Csajok (2012–2017) 72★
Képek 18
Szereposztás
Kedvencelte 35
Várólistára tette 148
Kiemelt értékelések
„I think that I may be The Voice of My Generation… or at least a voice of a generation,”
Ha valaki nekem pár hónapja azt mondja, hogy én szeretni fogom ezt a sorozatot, vagy hogy többet adhat annál a „szex és meztelenség központúságnál”, amivel gyakran hirdetik és azonosítják, akkor nagy valószínűséggel körberöhögöm. Pedig már az első epizód alatt kiderült, hogy hibás a megítélése, és annak ellenére, hogy valóban nagyon naturalista, nem öncélú, van üzenete. A meztelenkedés, a néha idegesítő és néha nem idegesítő szereplők nem botránykeltés céljából vannak jelen, hanem okkal. Szerintem nincs még egy olyan sorozat, ami ilyen jól és nem szájbarágósan közvetíti azokat az üzeneteket, hogy a másikat és magunkat úgy kell elfogadni, ahogy vagyunk és mégha beledöglünk, akkor is vannak olyan dolgok, amiket se magunkon, se a másikon nem tudunk megváltoztatni. Lehet Lena Dunhamet utálni, de az tagadhatatlan, hogy írni tud: a hatodik évad elején van egy rész a zaklatásról, ami mindössze két szereplő beszélgetéséből áll és mégis mesterien dolgozza fel a témát.
Nem mondom, hogy mindenkinek való ez a sorozat, időnként megbotránkoztató, a szereplőket hol utálod, hol imádod, de a végén az egészből lejön egy nagyon jó üzenet, amiért nagyon hálás vagyok.
Összességében nagyon tetszett a sorozat. A karakterek érdekesek, abszolút lehet azonosulni velük. A problémáik teljesen valósak és reálisak, a küzdelmeik emberiek. Leginkább Hannahval és Shoshsal tudtam azonosulni, bár néha mindkettejük sok volt, de alapvetően őket szerettem meg a leginkább. A fiúk közül pedig Adamet.
Sajnos azonban amennyi potenciál van a sorozat karaktereiben, annyira nem lettek kiaknázva. Vannak benne karakterfejlődések, pl Ray, Hannah egyértelműen, na meg Shosh is, Adam is, de valahogy mégis maradt a legvégén hiányérzetem. Plusz nem varrták el rendesen a szálakat, kíváncsi lettem volna, hogy kivel mi történik, nemcsak Hannahra. Nem teljesen értettem ezt a lezárást és döntést a részéről. Amúgy sem nyilvánult meg a hat évad során egyszer sem arról, hogy egyáltalán vágyna egy spoiler, szóval ez így meglepett rendesen. Az utolsó jelenetük Adammel nagyon megható volt és annyira fájdalmas, nézni alig bírtam (mert én nem így döntöttem volna).
De amúgy nagyon eteti magát a sorozat, nagyon megszerettem.
Hú, ez az első olyan HBO-s sorozat, amivel kapcsolatban elég ambivalensek az érzéseim. Az mindenképpen dicsérendő, hogy új szemlélettel közelíti meg az életet, no meg jó HBO- produkcióhoz híven tele van füvezéssel meg szexszel. Viszont maga a főszereplő nagyon idegesítő. Alapból fura nekem, hogy Lena Dunham írt magának egy szerepet, de azt abszolút nagyon önző módon tette. Ha szabad egy kis szójátékkal élnem, a cím, Girls öt betűből áll, ebből a girl, mint egyes szám, négy betű. Nagyjából így oszlik meg az arány a főszereplők között. Hannah karakterére kb. 80 százalékban fókuszál a sorozat, a maradék 20-on osztozik a további három szereplő. Ami azért is baj, mert Hannah annyira irritáló személyiség, hogy az összes többi érdekesebbnek tűnik. Hannah egy önző, egoista nő, aki elvárja, hogy mások úgy ugráljanak, ahogy ő kívánja, plusz nem törődik senki más érzelmeivel. Ja, meg a munka is büdös neki. A többi csaj érdekes lehetne, ha nagyobb teret kapnának, de sajnos az ő száljuk annyira háttérbe szorul, hogy időnként biodíszletnek tűnnek csupán. A sorozatzáró epizóddal meg nem tudok mit kezdeni, csak annyi, hogy felháborító, ahogy szinte az összes szereplőt kihagyták, így az ő száluk abszolút lezáratlan maradt. A 10/7 a reális nekem, lehetett volna sokkal rosszabb is ez a sorozat, de lehetett volna sokkal jobb is.
Vegyesek az érzéseim ezzel a sorozattal kapcsolatban. Először is egy remek időtöltés volt nézni, főleg az elejét. Valahogy engem megfogott ez a majdnem Szex és New York modern változat féle hatás, mégis voltak vele bajaim és nem kevés.
Elsőre tisztáznám, hogy a cselekménnyel semmi bajom nem volt, nem untattak egyik évadban sem. spoiler HANEM a nagy bajom azok a szereplők voltak. Szó szerint egy kedvenc karaktert sem tudnék mondani, na persze itt lehetne mondani, hogy senki nem teljesen fehér vagy fekete, de az hogy minden szereplő az őrületig tudott idegesíteni, az felért egy kínzással. Könnyebb lenne mondani egy olyan szereplőt akit nem kedveltem. Sőt tudok is mondani egy kiemelkedőt. Marnie. Juj de ki nem bírtam azt a libát állni. Számomra rosszabb és idegesítőbb karakter volt mint Hannah pedig hozzá is kellett ideg.
Pasiként is lehet csípni ezt a sorozatot, eredeti, őszinte; bár Hannah ripacskodásai néha kicsit már túl voltak tolva.
Tegnap délután unatkoztam, végignéztem a félbehagyott sorozataim listáját, és egyiket sem volt kedvem folytatni. Úgyhogy végignéztem a meglévő, már vagy 100 éve a gépemen csak a helyet foglaló sorozatok listáját, és találomra elkezdtem az első részt. Nagyon szórakoztató sorozat, jókat röhögtem főleg az évad második felében. És kifejezetten tetszik, hogy a főszereplő csajok nem azok a tipikusan Hollywoodból kilépett modellalkatú lányok, ugyanez értendő a pasikra is: egyikük sem egy tökéletes álompasi, és pont a hóbortjaik teszik őket szerethető, igazi karakterekké. Kíváncsi vagyok a második évadra is.
Ez az egyik legjobb sorozat, amit valaha is láttam!
Mindegyik karakter a maga módján egyedi, mindenkiben kicsit magára ismer az ember!
Humoros, életszerű. Nem csak a csilli-villi New York-i életet mutatja be, kezdve a sikeres írói karriertől egészed a Brodway színpadig. Megmutatja, hogy az, hogy egyetemet végeztél, nem biztosítja egyben a munkát/állást (ez egy hatalmas plusz pont)!
Szerintem Adam karaktere ment végig a legnagyobb személyiségfejlődésen, amit csak apránként lát meg az ember, mégis zseniális!
Annyira szépen zárul maga a történet. Teljesen jól kikövetkeztethető, hogy melyik karakternek mi lett a sorsa, ami -valljuk be- kevés sorozatnak sikerül tényleg jól kivitelezni!
10/10
Mindennapi problémák eléggé elbagatelizált, túljátszott módon bemutatva, de mégis átadja, amit kell. Én nagyon szerettem.
Az elejen abszolut nem gondoltam, hogy pont Ray lesz a legnormalisabb es legszerethetobb karakter.
Népszerű idézetek
Hannah: No one could ever hate me as much as I hate myself, okay? So any mean thing someone’s gonna think of to say about me, I’ve already said to me, about me, probably in the last half hour.
Marnie: Sometimes being stuck in my own head is so exhausting that it makes me want to cry.
Hannah: I really care about you and I don’t want to anymore because it feels too shitty for me.
Marnie: Do not have any guilt about this because I am okay. I may not seem okay, and I might not be okay now, but I am, like, okay.
(Adam épp kiköltözőben)
Mimi-Rose: You know how I always sleep 15 minutes later than you? I really wake up before you. But I pretend to be totally asleep because I love it when you tuck me in and you kiss me. I'm really coming to depend on that.
Adam: Why didn't you talk to me about it? (az abortuszáról)
Mimi-Rose: 'Cause I knew what I wanted to do.
Adam: Why didn't you want me to come with you? I mean, don't you need me at all? 'Cause it freaks me out. You never tell me what you're working on. You don't mind if I don't make it to whatever fucking party. You don't ask me how you look or whatever. You just look in the mirror and go. You're like those jellyfish who only need to fuck once to have generations of kids. Sometimes I just can't tell what I'm even here for at all.
Mimi-Rose: See, that's what I love about you. You know the weirdest stuff. Your brain does not process information in a normal way at all. Truly, Adam, I care about you so much.
Adam: I care about my butcher. I need my butcher. I can't butcher meats. I need my butcher more than you need me.
Mimi-Rose: No, I don't need you. But I love coming home and knowing you're behind the door. And I love watching you bend down and pick something up 'cause you use your body in a really strange way. And wanting you like this, that's better than needing you because it's pure.
Kiadó: Olyan vagy, mint Mindy Kaling találkozása…
Mo: Joan Didionnal.
Kiadó: Nem, Mo.
Hannah: Imádom Mindy Kalinget, szerintem lenyűgöző.
Kiadó: De visszafogja magát. Úgy értem, belefog, de nem megy el a végletekig. Érted, amit mondok?
Hannah: Persze, sosem megy el odáig…
Kiadó: Te viszont igen, sőt, még annál is tovább mész, én meg csak nézek ki a fejemből: „hogy a p.csába jutottunk el idáig?”
Marnie: Hannah mondta, hogy gyűjtést szerveztetek belvárosi iskoláknak.
Ray: Ez így nem igaz, tipikus Hannah-féle túlzás. Csak kiraktam egy üveget a pult mellé az adományok számára. Nem vagyok egy Soros György.