A Fantasztikus 4-es: Első lépések (Marvel 37.) (2025) 74% 14★

Ezek még valóban csak az első lépések voltak, azoknak viszont nagyon is ígéretesek :33 A színészek hozták, amit kellett, a poénok is rendben voltak (nem mellesleg, nem erőltették a viccelődést a kínosság határáig, inkább random dobtak be humoros pillanatokat, ami sosem árt).
Miután pedig imádom a hatvanas éveket – divat, zene, stb. –, az csak plusz pontot jelentett, hogy akkor játszódik a sztori – iszonyú hangulatos volt szerintem :33 Mindent összevetve, korrekt, élvezetes kis film lett, ami megadta a hősöknek, ami kijárt nekik.

Miután a Mennydörgők legutóbb szinte minden téren célba talált nálam, bátran mertem remélni, hogy Marvel-től egy ideig ismét frissnek érződő, minőségi szórakoztatást nyújtó filmeket kapunk majd, mint többnyire az első 3 fázisban. Ezzel szemben sajnos az új Fantasztikus 4-est egyenesen csalódásként éltem meg…
Miért? Semmi újat nem mutatott. Ez konkrétan a 2007-es Ezüst Utazó képregényekhez RÉSZBEN hűbb remake-je, Doom mentes kiadásban, Wandavíziós dísz-retróba mártva. Jó, emellett az esküvői balhét pl. itt lecserélték babavárásra, (Erre később bővebben visszatérek…) de két fontosabb fordulatot is pofátlanul megismételt belőle. Az egyik az spoiler Ha a extra elemekkel együtt nézzük is, szinte soványabb volt a sztorija, mint a 2007-esnek, mégis tovább lett húzva egy bő 20 perccel, és a tálalás is jóval unalmasabb / lassabb a kelleténél. Ha ezzel akarták megmutatni, hogy tudnak még komolyabb hangvételű darabokat letenni az asztalra, akkor ezt most túltolták. Nem mondom, hogy kifejezetten rossz, hisz több dolog is adott volt egy tökéletes adaptációhoz, kezdve a csodálatosan megformált Galactus-szal és Bennel (Utóbbi mondjuk furcsán kevés szerephez jutott.), a kevésbé topmodell jellegű Sue-val, plusz a színes, szagos jelmezekkel, de mit ér mindez, ha a magja szétesik a központi karakterekkel kapcsolatos katasztrofális döntések sorozatával? Oké, lendüljünk túl a külsőségeken és a tényen, hogy Pedro kicsit sem hasonlít a Reed ábrázolások 99%-ára. Ő egy speciális kiállással bíró, lökött, szétszórt lángelme, aki ugyanakkor zseniális vezéregyéniség is egyben, itt viszont csak egy újabb „Din Joel Djarin”, aki ezúttal Mr. Fantastic képességeivel felturbózva hozza ugyanazt az aggódó apafigurát, mint eddig, csak most a Marvel Univerzumban. Még mindig ott volt Ioan Gruffudd, mint opció, aki csupán EGYETLEN évvel idősebb, mint Pascal, így ezzel a castinggal nem is nyertek semmit. Jó, ő bejáratott, jelenleg sokkal népszerűbb név, de közben eldobták az anno Stan Lee által is tökéletesnek tartott Reed-et. Megérte? Frászkarikát! Emellett miért kellett kapásból gyereket passzírozni közéjük? Máshogy nem tudták „összetettebbé”, vagy érdekessé tenni a sztorit? Franklin érkezése előtt is volt kismillió legendás F4 történet, amiből ötletet meríthettek volna, akkor miért kellett egyből ezzel indítani? Gyerek nélkül már nem lehetnek család? Tán az írókat egy bizonyos politikusunk idejét múlt ideái ihlették, vagy mi a szösz? Ez az új csapat egyébként sem érdemelte még ki, hogy egy ilyet lépjen. 2-3 jól sikerült film után már TALÁN oké, addig viszont semmi baba. (Lásd. pl. Tony. Mekkora bukta lett volna, ha már az első Vasember végén összehoznak egyet Pepper-rel és onnantól minden filmben jelen lett volna, mint mellék szál…) Engem átkozottul irritált, hogy a cselekmény legalább 70%-a akörül pörgött. Én nem a „4 cosplayer és egy bébire” vettem jegyet. (Amúgy az első stáblistás jelenet választ adott nagyjából arra, hogy miért hozták be, de azzal együtt meg szimpla „sequel bait” elem, nem több.) Reed-en és a csemetéjén kívül sajnos a többiekkel is volt problémám. Egy csöppet átírt Üvegtigris 3. idézettel élnék:
„- Itt mindenki zseni?!
– Itt? Mindenki.”
Azt még valahogy le tudom nyelni, hogy ezúttal a csapat minden tagja tudós, illetve azt is, hogy Johnny csajozógép mivoltából visszább vettek picit, de az mi, hogy konkrétan ő nagyobb zseninek tűnt itt, mint maga Reed?! Oké… kitalálta, hogyan spoiler. Ilyen szempontból talán túl optimista is volt a film, illetve Moleman karakterét konkrétan csak egy eszköznek használták az írók, hogy spoiler? Meh…
Galactus logikájával is akadtak problémák. Annyi kütyüje volt, meg olyan hatalmas ereje, neki mégis spoiler? Sue-t meg értem, vajúdó nő, majd szétveti az ideg, de az az spoiler váltásnál is csak pislogtam.
Hogy valami pozitívumot is írjak. Tetszett az új Ezüst Utazó. Ugyan a figura jóval kevesebb szerepet kapott szerintem, mint a korábbi adaptációban, mégis jobban sikerült átadniuk az erejének mértékét, illetve eleinte fenyegetőbbnek is érződött, mint a férfi verzió, ami részben a fejlettebb CGI-nak is köszönhető. Ha már fejlettebb CGI… Sajnos voltak itt is eléggé kilógó jelenetek, főleg a kis Franklin-nel, de Galactus sem festett mindig a legfényesebben, mikor a várost zúzta. A látvány azért többnyire rendben volt, helyenként pedig még egy kis Star Trek vibe is megcsapott, amit Giacchino mester dallamai csak fokoztak, szóval a film zenéje pl. kifogástalan.
Sajnos ezúttal a stáblistás jelenetek miatt sem tudok lelkesedni. Az első konkrétan várható volt valamelyest, meg kacsingattak is a felbukkanására az üres spoiler, de maga a jelenet egy nagy nulla volt, míg a teljesen végén lévőt egyáltalán nem érte meg megvárni. Ja, meg ha azt várnád, hogy választ kapsz a Mennydörgők stáblistás jelenete kapcsán felmerült kérdéseidre, akkor van egy rossz hírem…
Őszintén szólva, menőbb bolygófaló ide, vagy oda, továbbra is jobban szeretem az első kettő F4 mozit és ezzel simán megvárhattam volna a streaming megjelenést. (Talán max. a látvány miatt bántam volna, ha kihagyom.) A legjobb „adaptációnak” még mindig a Hihetetlen Családot mondanám. Annál jobban semmi nem tudta megragadni, hogy miben is rejlik a franchise bája.

ui.: spoiler XD A korábbi adaptációban kb. semmit sem láttunk belőle, de ott legalább tényleg egy érinthetetlen, szinte isteni lény volt.

Jóval lassabbra és laposabbra számítottam, de egész. . . kellemes lett. Fura ezt a jelzőt használni egy ilyen jellegű filmre, de az elején ezt éreztem, köszönhető mindez a családias hangulatnak, a – általam kedvelt – hatvanas évek atmoszférájának, amibe beletettek néhány gyermeki szuperhősködést, de hiányoltam a nagyobb tétet. Végül elérkezett, még ha a főellenséget már láttuk is korábban, de további elemekben is hasonlított a második részre, a spoiler szál viszont érdekessé tette számomra, továbbá díjaztam a Star Trek-re emlékeztető jeleneteket is.
Még 3 apróság:
– Hála a magasságosnak, mentes volt a tipik egybites Marvel „humortól”, és voltak valóban poénosabb párbeszédek.
– Johnnyt itt jobban bírtam, mint a korábbi adaptációkban.
– Utalás volt e vagy sem a jelenlegi valós problémákra, tetszett, hogy a fenyegető veszély elleni egyik fellépés a kollektív áramlekapcsolás volt. Sok pazarló példát vehetne róla. . .

U.i.: A show-t Herby lopta, de Franklin is sokat adott hozzá.

Hiába a sztárparádé, hiába a retrofuturisztikus dizájn, hiába a család-centrikus vonal, talán a szinkron hibája is, ha elvett belőle (nem tudom), de összességében ez egy vérszegény és kínosan unalmas film, aminek majdnem az egésze! egy túlnyújtott montázs érzetét adja, amiben a karakterek valahogy nem fejlődnek sehova (na jó, talán egyetlen kirívó kivételtől eltekintve), még csak nem is kelnek életre, mert az őket játszó színészek valahogy nem kapnak teret rendesen kibontakozni, így a karaktereken is leginkább csak őket látni… és ahol még a nagy vége összecsapás is összecsapott és várakozásokon aluli. Az ember azt hinné, hogy ez a franchise már-már el van átkozva a nagyszerű alapanyag ellenére, de persze lesznek elegen akik felsz*pják majd a filmet. Mindesetre eljutottunk oda, hogy bár a DC sem talált fel semmi újat, mégis minőségibb munkát tett le nemrég az asztalra.