Mennydörgők* (Marvel 36.) (2025) 82% 106★

Továbbra is nehéz bővebb értékelőt írnom olyan filmekről, amikbe kevés ponton tudok belekötni, mert annyira tetszettek, de ettől függetlenül ismét megpróbálok valami tartalmasat kihozni belőle…

A Marvel kb. sosem titkolta, hogy anno a Mennydörgőkkel válaszoltak a DC Öngyilkos osztagára, de a képregényeikkel valahogy sosem tudták elérni a konkurencia csapatának népszerűségét. Kevin Feige tehát kemény fába vágta a fejszéjét ezzel a projekttel, hisz a filmadaptációk még a kedveltebb brigád esetében sem sikerültek túl fényesen, így mindenképp kellett valami pluszt bedobniuk, hogy ne legyen akkora csalódás, mint az utóbbi évek MCU termései, vagy akár az első, máig hatalmas buktaként emlegetett SS próbálkozás.
Valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy a kritikus extra hozzávaló pont az ÖNGYILKOS jelző fokozása lehet. Bűnözők és nyakba ültetett bombák helyett, a követett anti-hőseink mindegyike egy összetört, céltalan, magányos, múltban rekedt és erősen suicid hajlamú egyén, akik arra kényszerülnek, hogy a mentális problémáikkal megküzdve összefogjanak „egy” közös ellenséggel szemben. A történet halál egyszerű, ezt kár is lenne tagadni. Egyedül talán az bonyolít(hat)ja egy random nézőnek, hogy ismét minimum 4 különböző MCU projekthez köthető (Hangya és a Darázs, Fekete Özvegy, Sólyom és a Tél Katonája, stb., de tesznek utalást az 4. Amerika Kapitány mozi eseményeire is.) karaktert dobáltak bele, ami megnehezítheti picit azok dolgát, akik a sorozatokat pl. nem követik. Amitől mégis különleges lett ez a film, az a klasszikus, korai daraboktól megszokott „Marvel varázs” visszatérése. Szinte tökéletes összhangban van benne a dráma, a humor és az akció, a szereplők pedig a hibáikkal együtt is mind kedvelhetők, így a sokak által még mindig gyűlölt John Walker is kapott remek pillanatokat. A minőségibb írásnak hála, a szenvedésük átélhető, a poénok pedig természetesebbek, így inkább amolyan kellemes ellensúly, mintsem totális hangulatgyilkos funkciót töltenek be.
Ritkán sikerül mostanában maradandó figurákat bedobniuk ebbe az univerzumba, de Bob formájában ez is sikerült. Ha összegyúrod Superman-t (A szerencsétlen Clark Kent személyiséggel együtt) és James McAvoy karakterét a Split-ből, lényegében megkapod őt. Ha belegondolunk, semmi eredeti nincs benne, eme furcsa mix megvalósítása mégis kreatívnak és újnak hatott. Ugyan nem értettem, hogy a fentebb is említett sorozata után miért kapott ismét ilyen „csövesbánat” (Hosszú haj, borosta) kinézetet, de tetszett Bucky szerepe is a sztoriban. Egy veterán, 90 éve depiző szuperkatonaként szinte adta magát, hogy ő legyen eme társaság mentora. (Pszichológusa?)
A színészi játékok egytől-egyig kifogástalanok, Florence Pugh a „badass hercegnő”, de közben kb. végig meg akarná ölelni őt az ember, olyan átélhetően hozza ezt a teljesen összetört Yelenát, David Harbour még mindig egy lökött mackó, Wyatt Russell Walker-je továbbra is egy vérbeli szürke zónás figura, így egyszerre lehet őt utálni és szeretni, Lewis Pullman pedig Russell-hez hasonlóan talán még nagyobb karrier elé néz, mint az apja, ha így folytatja. Tetszettek még a zenéi, a főgonoszunk egyszerű, de mégis hatásos design-ja, illetve a nem épp hétköznapinak mondható ereje, továbbá a pörgősen és látványosan koreografált akciójelenetei is. (Az egykori Stark toronyban látott alázáson kb. tátva maradt a szám.) Ezúttal a stáblistás jeleneteket külön díjaztam, amikre még visszatérek.
Túl sokat áradoztam már róla, szóval szánnék pár szót a negatívumokra is, ahol már erősen belemegyek spoilerekbe is. A csillagozásomból látható, hogy ezek tényleg csak apróságok, de legyen meg az egyensúly. Már a trailerekből kikövetkeztette MINDENKI, hogy egy karakter bizony gyorsan fűbe fog harapni, ami spoiler. Azzal a jelenetsorral kapcsolatos a következő problémám is. Valentina a Bolondos Dallamok Préri Farkasával állíttatta azt a csapdát?! spoiler Szintén Valentina-val kapcsolatos, hogy pont az egykori CIA-s nem ellenőrzi a sofőrjeit? Ja… és megint ő: spoiler. Aztán ott a Felleg… Borzalmas ez a fordítás. Mikor meghallottam, konkrétan az arcomra csaptam. Nehéz egy szóba belesűríteni a Void-ot, mert ez nálunk szerintem inkább egy fogalom: „A mindent elnyelő sötétség”, ami általában egy misztikus, sokszor űrbéli dolgot takar, de jobb híján még az „Üresség”, vagy szimplán a „Sötétség” is jobb lett volna rá, bár ezek meg klisésen hangzanak. A Fellegről viszont én inkább szimpla felhőkre, vagy a fellegvár szóra asszociálok. Na mindegy. Ez igazából csak a szinkron esetében probléma, viszont volt egy gondom eme entitás képességével is. Yelena első küldetésén láthattunk a laborban spoiler. Azt is bántam még a nagy finálé kapcsán, hogy csupán Yelena és Bob spoiler.
Asszem nagyjából ennyi volt nálam a negatív elemek halmaza. Ahogy néztem, sokan fölvetették azt a kérdést is: „Hol volt a többi New York-i hős, vagy pl. Sam, ha már Bucky is belekeveredett a dologba?” Erre nekem egy teljesen egyszerű válaszom van: Maga a káosz, ami már az épületen kívül zajlott kb. 15-20 perc volt, így reagálni sem volt idejük, nemhogy odaérni egy ekkora városban. Aztán ugye jött a spoiler.
Rátérve a stáblistás jelenetekre. Az első csak a szokásos vicces szösszenet, amit így is imádtam, míg a másik egy Russo testvérek által rendezett fölvezetés a spoiler. Sajnos a csapat végleges nevét meg konkrétan a hivatalos oldalak lőtték le mindenkinek már 1-2 nappal a premier után, szóval ebből meg a marketing ölte ki a meglepit mindazoknak, akik nem vettek jegyet már az első este… (Azt mondjuk díjaztam, hogy a Bosszúállók közösségi média felületein megjelent egy © szimbólum, ami arra utalt, hogy spoiler.)
Összességében nekem nagyon bejött tehát ez a film, hisz tényleg a korábbi, kategóriákkal színvonalasabb Marvel filmek szintjét hozta, ezáltal pedig a MCU-s ranglistám TOP 5 helyezettje közé is sikeresen befurakodta magát, amit még a tetszetős trailerek alapján sem gondoltam volna. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki csalódott mostanában a stúdió terméseiben, mert végre jó az irány, ha képesek tartani a továbbiakban is.
Ugyan így is kisregény lett ebből, de zárásként beszúrnék egy saját, SPOILERES kis agymenést a filmből hiányzó hősökről / karakterekről:

Wilson Fisk: Hol volt Pókember, mikor New York elesett?!
Peter: Ne már, haver… Most komolyan azt az ősrégi filmet idézed? [Valóság: Épp Ben bácsi halálát élte át újra, meg újra.]
Wilson Fisk: És a másik maszkos igazságosztó, a Fenegyerek merre járt?
Matt: B*szd meg, Fisk! Mit kezdtem volna abban a sötétben…?! Oh, wait. [Valóság: Épp az apja és Foggy halálát élte át újra, meg újra.]
Wilson Fisk: Na meg az az állat, a Megtorló…
Frank: Fegyverekkel lövöldözöm, a pasas meg konkrétan golyóálló. Mégis mit csináltam volna vele? spoiler? [Valóság: Épp a családja halálát élte át újra, meg újra.]
Mennydörgők együtt: *Szemeiket forgatva* Nekünk bejött!
Frank: Kussoljatok…

Sokkal jobb volt, mint az elmúlt évek Marvel termése. (Már amennyit láttam, mert eléggé kiábrándultam belőlük…)

A történet nem váltja meg a világot, a cselekmény is faék egyszerűségű, viszont bejött a humora és hogy ezeket a kiégett karaktereket eresztették össze.
Éééééés HATALMAS PACSI jár a mondanivalója, valamint a „főellenfél” és Bob miatt. B.sszus! spoiler Meg a legvége is milyen jó már. :D spoiler

Nagyon kellemes meglepetés volt.
(Van a stáblista legvégén bónusz jelenet, ki ne hagyjátok!)

Visszatért a Marvel – vagy legalábbis, ha csak ezt a filmet nézem, akkor egy kis darab visszatért véleményem szerint. Nem véletlenül adtam meg a 10 csillagot, bár gondolkodtam a 9-en, de volt egy pont a filmben, ami eldöntette velem, hogy megérdemli a maximumos értékelést, amit majd lentebb kifejtek. Összességében annak örültem a legjobban, hogy a történet nem csak jó volt, hanem következetes is és a magam részéről nem éreztem benne semmilyen logikai hibát. A történetnek volt eleje, vége és közepe, amit szépen meg tudott tartani, nem voltak kitérők feleslegesen. Én megmondom őszintén most úgy éreztem, hogy a felesleges poénkodásból is visszavettek kicsit, nyilván volt azért 1-2 egysoros, de komolyabb próbált maradni a film, amit én nagyra értékelek spoiler
Nekem megvolt benne a klasszikus Marvel érzés, amire nem számítottam, de nagyon jó érzés volt ismét áténi ezt. Ha esetleg valaki eddig nem kedvelte ezeket a karaktereket, akkor most itt volt az ideje egy kicsit megkedvelni őket spoiler Na és akkor nem hagyhatom ki Bob-ot spoiler
Mindezek mellett persze, hogy örültem, hogy Bucky visszatért és próbált egyfajta mentorként helytállni, miközben nyilván ő is még mindig küzd a saját démonaival spoiler
Szóval szerintem, akik eddig csalódottságot éreztek a Marvel stratégiáját illetően emiatt a film miatt egy kicsit fellélegezhetnek, mert tényleg jó lett és nagyon fontos témákat jár körbe. Részemről alig várom, hogy ismételhessem spoiler

Akármennyire is szeretem az antihősök főszereplésével készült történeteket, nekem ez a feléig nem tetszett, leszámítva a magány és a depresszió köré épülő mélyebb témákat, gondolatokat, ami a DC-komorságát idézte (ezért is szeretem jobban azt a kiadót), majd ahogy bonyolódtak a szálak Bobbal, úgy már jobban érdekelt. Ezen kívül mondhatni klisés, de legalább értelmes mondanivalója van: mit eredményezhet, ha elnyomod magadban a negatív érzéseket, felül kell kerekedni a belső démonokon, amit csakis te tudsz megtenni, másra nem számíthatsz, de persze sokat segít, ha vannak melletted, akik támogatnak (csak általában nincsenek). Továbbá, hogy a mentálisan legyengült, traumatizált embereket a legkönnyebb irányítani. Lényegében a pszichológiára épít a film, mind a szimbólumok, mind a megvalósítás terén, és ez szintén pozitívum, főleg a Marveltől.
Egyértelmű az új irány, üdvözlendő is, de jobbra számítottam.

Ami még tetszett:
– több gondolata betalált
– jófajta humor, nem a tipik kínos Marvel aranyköpések
– a Marvel/Disneytől megszokott családbarát megoldásoktól eltérően bevállalósabb jelenetek

Nem gondoltam, hogy ennyire magam alatt leszek egy Marvel-film után, de a Mennydörgők* depressziót és magányt boncolgató témája után a sok humor ellenére is nehéz szélesen vigyorogni.

Instán is posztoltam róla, megköszönöm, ha dobsz egy lájkot és kommentelsz valami okosat:
https://www.instagram.com/p/DJPd1tcOyVF

Ez már nagyon kellett!! Az utóbbi időben a Marvel alkotások nem kicsit okoztak csalódást. A 2022-es Doctor Strange-en és a Holdlovagon (♥♥) kívül még a tavalyi Deadpool&Rozsomákot és a Mindvégig Agatha-t tudnám kiemelni, a többit hagyjuk. Szóval nem kicsit vágytam végre egy igazi Marvel élményre és nem kicsit tartottam ettől a filmtől. Nem mondom, hogy ez levegőbe csapós érzést adott, mert valami icipici dolog még hiányzott nekem, DE a poénok rendben voltak, a szedett-vetett kis csapat remekül helyt állt (Vörös Őr ♥ :D), a főgonosz legyőzése pedig inkább érdekesre sikeredett, mint izgalmasra, de legalább további meglepiket tartogathat. Mindent összevetve remek szórakozást nyújtott, nem bántam meg a mozit. :)
Viszont kénytelen leszek megnézni A Tél katonája sorit és az új Amerika kapitány filmet (neeeee), mert kellenek onnan az infók.

Az eredmény egy kifejezetten jó Marvel-film. A régi, életképes, jól bevált és működő képleteket használja fel, a hosszú évek know-how-jával és stábjának szakértelmével alkotva egy filmet, ami – végre – működik. Nem akar újítani, de közben inkább sérült, sebezhető karaktereiből verbuvál egy meglepően életképes és izgalmas csapatot. A Mennydörgők* így nemcsak ezeknek a harcosoknak ad reményt, hanem az MCU rajongóknak is. Hátha már a minőségi hullámvölgy emelkedő fázisába léptünk, ahol – persze a profit mellett – nem a nyakatekert lore-ismeretek, hanem a kerek történet, a jól megformált karakterek és a szórakoztató moziélmény kerülnek a fókuszba. Ha ez a brigád nem is akkora mennydörgéssel durran be, mint anno a Bosszúállók, a potenciál még megvan bennük.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/05/07/mennydorgok-film-kritika/

Én nagyon éltem, szerintem ez lett a kedvenc Marvel-filmem. És szinte biztos vagyok benne, hogy az összes hardcore fan nem fogja szeretni. Nagyon relatable.

…csak Sebastian Stan miatt :')