Született gyilkosok (1994) 78% 212★

Mickey és Mellory története örökre kedvencem lett. A történet kiválóan van felépítve, a karaktereket remekül kibontották. Az események annyira sodornak magukkal, hogy észre sem veszed, hogy egy filmet nézel. S emellé társul még minden idők legjobb soundtrack-je. Ebben a filmben minden jó. Még a plakátja is (évekig a szobám falán volt, a videótékából könyörögtem el :))

Szuper alapsztori. Szörnyű feldolgozás.
Nem óhajtok erről többet mondani.
Nem is tudok.

Tudom, hogy kultfilm, meg minden, de ilyen szar rendezést én még nem láttam!

Hát nem értem az értékeléseket, de mindenkinek más az ízlése nyilván. Szerintem borzasztó volt, nem nagyon tudok mást mondani róla.

Mintha egy pszichopata fejébe látnánk bele. Hátborzongatóan hatnak az erőszakos jelenetek lassú zenei aláfestéssel. Na meg azok a színeffektusok! Imádtam. Egészen a legvégéig… de most komolyan, egy tömeggyilkos párosnak nem az a boldog vég, hogy lesz egy rakat gyerekük és együtt öregszenek meg. Mallory meg is mondta a filmben. Szembe kell menniük a golyózáporral és együtt szabadon meghalni. Ezt leszámítva király volt.

Hogy miért ez az egyik kedvenc filmem?
Mert nagyon szeretem a szimbólumrendszerét, amivel operál.
Mert, azt hiszem, számomra avad szabadságot jelképezi a film. Vad, mert ez a féle szabadság már nem tartható kordában, és túlcsordul önmagán.
Mert ezt a féle őrült-szabadságot is csak egy másik ember szeretete/szerelme tudja igazán táplálni.
És mert nagyon illenek hozzá a jobbnál-jobb Leonard Cohen dalok.

Keresem az állam, de nem találom. Ez a film szó szerint brutális. A zene remekül betalál, és azt hiszem, hogy a Nine Inch Nails – Something I Can Never Have örökre összeforr nálam a film végével. Nem is tudom, hogy mi mocskosabb. Mickey és Mallory ámokfutása, vagy Wayne közvetítése, hogy egy show-t és ezzel együtt sztárt csinált a két gyilkosból. Komolyan mondom sokkban vagyok. Woody Harrelson és Juliette Lewis eszméletlen páros, remekül működik köztük a kémia, és ők tényleg mindenben és mindenhova követik egymást. Én megadom a 10/10-et a filmnek.

Azta… Mindig is imádtam a Bonnie és Clyde jellegű sztorikat, ez pedig csak hab a tortán.
Képtelen vagyok jelenleg egy értelmes, összefüggő véleményt alkotni, de csak egyetlen dolog: Robertnek jól áll az a kis szőke a hajában… :3

Nagy kedvencem a film, de valamiért rég láttam már. Minap adta a tv és lecsaptam rá és nem csodálkoztam, hogy az egyik kedvencem. Hihetetlenül erős film, briliáns rendezői megoldásokkal, zseniális alakításokkal és nagyon mély társadalomkritikával. Itt még Stone bátrabban csinált filmet. Azért én megnéznék egy Tarantino féle változatot is.

Mintha bele látnánk két pszichopata fejébe.