Quentin Tarantino amerikai

Istenverte zseni a szememben. Ez az igazság…

Sokkal tehetségesebb rendezők filmjeit másolja, lopkodja. Mindezt stílusosan teszi, de sokszor unalmasan és üresen, nem tölti meg tartalommal, élettel. És sajnos, mivel idejekorán kikiáltották “zseninek”, ami már önmagában is sértés az igazi zsenikre nézve, akiket Tarantino kopíroz, mostanra már ő maga is elhitte magáról, ezért osztja az észt, mint a legnagyobb filmguru, miközben sok tekintetben a tudása egy videotékás szintjén van. Dialógust írni és feszültséget teremteni viszont kétségtelenül tud. De közel sem akkora formátumú rendező, mint a köré épített legendárium láttatni szeretné.

Ez az ember nem normális – de pont ezért imádom. A filmjei úgy egyediek, hogy összevissza „lopkod” mindenhonnan, de mégis van bennük valami.
Egyébként rejtett „Kenny-szindrómája” van spoiler

Igazi példaképem! Valódi film őrült, és ő az a rendező, aki nem csak a pénzért készíti a filmeket, hanem mert tényleg szeretetből filmezik. Kiválóan kezeli a párbeszédeket, a színészeket, és fantasztikus forgatókönyveket ír! Mindegyik filmje külön-külön igazi moziélmény! :D

Nagyon nagyon örülök neki, hogy végül rendezőnek adta a fejét mert amúgy teljesen biztos vagyok abban, hogy sorozatgyilkos lenne. XD XD

A férjem ismertette meg velem a filmjeit. A Ponyvaregény a mai napig nagy kedvencem. Valahogyan hiába taszító, hogy sok vér folyik, már-már tocsog a filmjeiben, mégis kiváló érzékkel csavarint a történetein. Mindegyik egyedi és utánozhatatlan, nem tudom nem szeretni!

Örök és legnagyobb kedvenc. :)

Nagyon nem az én stílusom, sajnálom…