Aljas nyolcas (2015) 80% 485★

Az első megtekintés után egy picit csalódottan hagytam el a mozit. Persze tetszett a film, nagyon is, de túl soknak éreztem a három órát, és valami aprócska hiányzott belőle, amit Tarantino korábbi filmjeiben felleltem, és ami miatt az egyik kedvenc rendezőmmé vált. Kicsit szomorkás voltam, de hát ez van. Nem lehet minden tökéletes. Azért megjegyeztem magamban, hogy talán várnom kéne az értékeléssel az újranézésig, hátha megváltozik valami. És változott is. Oh boy, de még mennyire!

Teljesen szerelmes vagyok az Aljas nyolcasba. Annyira beleestem, hogy az már nevetséges.

Először is, ez a profi forgatókönyvírás és a rendezés magasiskolája. Quentin Tarantino egy zseni, pont, téma lezárva. Másodszorra sikerült feliratosan megnéznem, és a cselekmény, a dialógusok, a karakterívek.. fantasztikus.

Ha már a karaktereknél tartunk, (Oswaldo Mobray kivételével sajnos) mindenki eredeti, és egytől-egyik kulcsfontosságúak, jó az egyensúly köztük. Különösen lenyűgözött néhány szereplő fejlődése és ennek kihatása a szerethetőségükre – itt senki sem jófiú, de a legtöbbjüknek olyan a személyisége, és olyan párbeszédeket kapnak, amitől nem lehet nem rajongani értük. Ez számomra leginkább Chris Mannix, a sheriff karakterénél volt legszembetűnőbb, aki eleinte kissé oda nem illőnek tűnt, nem izgatott különösebben, mi történik vele – aztán a film végére abszolút kedvencemmé vált. Szinte mindenki annyira jól kigondolt és felépített, hogy túllépnek a vásznon, és többek lesznek, mint filmes karakterek.

A színészek terén egy fontos kérdésem van: ki az a Walton Goggins, és miért nem hallottam róla eddig?! Ő az említett sheriff szerepét játszotta el, és meglepetésemre a Django-ban is szerepelt. Szégyellem is magam, hogy eddig nem ismertem, itt egyszerűen imádtam. Samuel L. Jackson pedig valószínűleg pályája egyik legszínvonalasabb és legérdekesebb alakítását hozta. Leginkább őket emelném ki, bár az ilyen szereplőgárdából nehéz kiragadni néhány nevet. Kurt Russell, Jennifer Jason Leigh, Michael Madsen, Tim Roth, Bruce Dern, és Channing Tatum is remek volt. Bár utóbbi nem kapott túl sok időt, jó látni, hogy ilyen filmekben is megmutatja magát.

És igen, néhány ponton igen lassú a történet, mégis izgalmas és különleges. Ezt, és a mesterien megírt karaktereket öleli fel a tökéletes környezet, amit segít megteremteni Robert Richardson operatőr munkája (bárcsak lenne lehetőségem megnézni „glorious” 70mm-ben!), Ennio Morricone zenéje, ami természetesen zseniális, a korhű, gyönyörű set design és az időjárás, amitől engem is teljesen átjárt a hideg.

Szóval… újra fogom-e még nézni rengetegszer az Aljas nyolcast? Igen.
Tudom-e, hogy ezen a pontos gyakorlatilag egy elviselhetetlen Tarantino fangirl vagyok? Igen.
De nem baj, mert végtelenül boldog vagyok, hogy ennyire beleszerelmesedtem a filmbe, és hogy ezzel még inkább szívembe zárhattam a rendezőt. Lehet kissé túlságosan elragad néha a hév, és talán túlzónak tűnhet az értékelésemet, ki tudja, lehet, hogy egy kis idő múlva én is máshogy fogok a filmre tekinteni. De pillanatnyilag úgy érzem, új tagja van az „abszolút kedvenc filmjeim” listának.

Minden negatív kritika ellenére tetszett a film, remek a zenéje, jók a színészek, de egy kicsit sokallom a 3 órát, ami ilyen párbeszédekkel ment el:

– Lincoln?
– Lincoln.
– Lincoln?
– Lincoln.
– Az elnök?
– Az elnök.
Anno Hofi Géza így parodizálta a Rózsa Sándor filmet…

A másik, ami nekem kicsit fájt, hogy csalódtam Tim Rothban. Alapjáraton imádom, de itt Christoph Waltz karakterét másolta a Django elszabadulból.
* @The_General elgondolkozatott, szerinte nem a színész a bűnös egy ilyen esetben, hanem az író/rendező. És ez valószínűleg így van, ami örvendetes hír, mert Tim Rothot rossz szájíz nélkül imádhatom tovább!:)

Samuel L. Jackson szokásosan zseniális, Kurt Russel filmeket nem nagyon néztem eddig, de itt annyira jót alakít, hogy ezen változtatni fogok!
A film humora eszméletlen, igazán jól szórakoztam!

Hát ez nagyon jó lett. Tetszettek a színészek nagyon jól alakították a szerepüket, a zenék is jók voltak. Bár én nem igazán szeretem a western filmeket, de ez nagyon bejött. Tetszett a csavar a történtben és, hogy nem lehetett első blikkre megtudni ki kivel van, és miért van ott. Nagyon jól ki lett dolgozva minden kis részlet. Az eleje még nem volt annyira érdekes és kezdtem unni, de aztán beindult a bulizni. Nekem tetszett, hogy ennyire vérengzős lett. Bírtam Samuel L. Jacksont, és persze Channing Tatum-ot is. Kár, hogy az elején még nem volt benne. Már kerestem mikor bukkan fel a filmben.

Fantasztikus. A látvány, színészi játék, Tarantino, zene, minden. 3 óra ide vagy oda, már az első 20 percben tudtam, hogy ezt nekem újra kell néznem, annyira jó lett. A korszak amúgy is az egyik kedvencem, meg ugye Tarantino, szóval kis elfogultságom azért volt. :D
Sajátos nyomasztó film, és ugyanakkor laza fíling'-gel, sok vérrel, beteg jelentekkel. Mindenképpen többszörnézős.
Kellett már egy ilyen jó film. Az Időhurok óta nem éreztem ilyet.

Kurt Russell egy marék emberrel bizalmatlankodik, miközben egy hóvihar szigeteli el őket a külvilágtól… Igen, ez akár [[https://snitt.hu/filmek/a-dolog-a-valami-1982|A dolog]] ismertetője is lehetne, mégis remekül összefoglalja ezt a sztorit is. Ennek ellenére mégis inkább olyan művekhez hasonlítanám, mint a Tőrbe Ejtve, vagy a Gyilkosság az Orient Expresszen. Ez lényegében egy Tarantino által tálalt Agatha Christie mű, ami eleinte szépen álcázta magát, hisz gyilkosságnak nyoma sem volt. Később persze minden eleme megjelent, amin részemről még dobott is a rendező nyers és kissé őrült stílusa, ami vicces módon számomra az egyik legjobb művévé emelte az Aljas Nyolcast. Zseniális szereposztás, korhű jelmezek, feszültség, zene, velős szövegek, nem beszélve a Becstelen Brigantyk-nál is kiemelt kíméletlen fordulatokról. Lehet, hogy csupán a nagy „BLM láz” mondatja velem, de az n-betűs szó használatából talán kicsit visszavehettek volna, a történelmi időszak és a karakterek múltja azonban indokolta a szórását, így ezt bőven megbocsáthatjuk neki, plusz Tarantino sosem fukarkodott a szavakkal, így jelen esetben sem várhattunk tőle mást.
Eleinte sokalltam a film hosszát is, viszont a végére már úgy éreztem, hogy én se tudtam volna ezt rövidebbre vágni, hisz kevés benne az úgymond lényegtelennek érződő momentum. Érdekesnek és izgalmasnak találtam, szóval ezt csak ajánlani tudom mindazoknak, akiknek van gyomra egy brutálisabb stílusban előadott Agatha Christie sztorihoz.

Elgondolkodtató, ha egy rendező azzal próbálja feldobni a filmjét, hogy extra széles szélesvászonra forgatja. Mert ugye nem ettől lenne jó egy film. Hanem a jó párbeszédektől, ha már egy ilyen kamaradarabot kell 160 percben végignézni, de QT-t cserbenhagyta ezúttal a dumagép, mert a legtöbb párbeszéd semmitmondó, lapos. Érezhette ezt QT is, mert Jackson szopatós beszédénél meg akarta fogni a nézők tökeit, de itt meg túllőtt a célon.
Szépen fotografált film, de a sztori nem éppen hatlövetű, és a párbeszédek közül sem lesz semmi szállóige.

Tarantino az egyik kedvenc rendezőm, igazi mágus, aki bezár egy semmitmondó helyiségbe nyolc gazembert, a néző pedig szájtátva figyeli végig a színjátékot, még akkor is, ha nagy meglepetések nem érik a történet kimenetelét illetően. Mindig kivételes érzékkel válogatja össze a zenéket és a szereplőgárdát, most sem volt ez másként. Kedvenc karakterem Daisy, Jennifer Jason Leigh szenzációsan játszotta a banditinát, szórakoztatónak találtam azt is, ahogy spoiler, és nem éreztem hosszúnak a játékidőt. Kíváncsi vagyok, mivel áll elő legközelebb Tarantino, akinek ritka beteg a fantáziája és a humora, a kinézete is egy pszichopatára hajaz, valójában egy végtelenül tehetséges, átlagon felüli intelligenciával bíró pasas, akit átlagon felül imádok. :D

Jól van, QT, megbocsátom a Grindhouse-t. Bár az idővel szarul gazdálkodsz, mesélni még mindig tudsz. Csak azért nem kapsz 10 csillagot, mert ez mégsem volt egy Reservoir Dogs és erősen hiányoltam, hogy felcsendüljön a Stuck in the Middle With You. Pedig minden adott volt hozzá…

Hihetetlenül megszerettem a filmet.
Igen, 3 órás. Igen, van hogy nagyon lassú. De valami zseniális a rendezés és a karakterek egytől egyig tökéletesen vannak kidolgozva, majdnem az összeset, sőt talán mindet megszerettem pedig egyik se egy pozitív karakter.
A szöveg és a díszlet is zseniális, egyszerűen tökéletes a film, úgy ahogy van.
Új szerelem *-*

Kedvem leltem minden pillanataban. Azt kaptam, amire vartam/vagytam. Hosszu parbeszedek, pisztolyok, kalapok, csizmak, faszantos zene. Plusz, hogy koppanjak, hogy senki sem az, aki..
(raadasul szubjektiv orom: gyerekkorom ota imadom a westerneket, a krimiregenyeket es QT-t. Szoval ez a harom egyutt.. pompas!)