Még egy legendás karakterszínész távozott közülünk. Michael Madsen neve egyet jelentett a karaktereiben megbúvó sötét karizmával. Ő volt az a szimpatikus rosszfiú, akinek minden gesztusában ott volt valami fájdalmasan emberi.
Karrierje során Quentin Tarantino visszatérő alkotótársa volt, Mr. Blondeként a Kutyaszorítóban c. filmben örökre bevéste magát az emlékezetünkbe. De nem csak a vér és cigarettafüst világában mozgott otthonosan. Madsen karcos és nyers orgánuma, tekintetének fenyegető, őszinte fájdalommal átitatott kettőssége és szikár jelenléte szinte minden szerepét felejthetetlenné tette, legyen szó thrillerről, westernről vagy épp költészetről, amit maga is művelt.
Nem volt tündöklő hollywoodi csillag, inkább afféle klasszikus eleganciába öltözött, csendes, füstbe burkolt legenda, aki sosem játszott a szabályok szerint és mindig kívül maradt a reflektorokon, de mélyen a nézők emlékezetében. Ezek mind mind velünk maradnak és felidézhetőek a szerepeiben.
Aki teheti, nézzen meg tőle egy filmet eredeti nyelven, sodródjon a jelenetekkel, szövődjön össze a karaktereivel, és engedje, hogy átjárja az a különös melankólia, amit csak ő tudott hozni. Mert amíg emlékezünk rá, addig egy kicsit mindig itt marad velünk.
Nyugodj békében, Mr. Madsen. A magad módján a hősöm voltál. Valahol mindig ott ülsz majd egy félhomályos sarokban, némán, mosolyogva figyelsz minket…és ott is tudni fogod mi lesz a sztori vége.