Volt egyszer egy… Hollywood (2019) 75% 594★

Adja a fílinget.

Kicsit bővebben, mert megérdemli:
Úgy vélem, ez egy erősen rétegfilm lesz. Akik nem ismerik ennek a korszaknak a filmes miliőjét, nem a brúszli filmeken, spagettiwesterneken, Steve McQueen filmeken nőttek fel, talán nem igazán fogják érteni, miről is szólt ez a film, ahogy azt a moziból kifelé jövet elcsípett beszélgetések alá is támasztották.
És valóban, ennek a filmnek nincs is lényegi története, semmi más nem akar elmesélni csak a fílinget, és valami mást, de erről később.
A két legkedvencebb színészem játszik benne egymás mellett és igazi jutalomjáték ez nekik. Egyre öregebbek már, de mintha a ráncaikkal a karizmájuk is mélyülne. Öröm nézni őket, minden mozdulatukat. Affene, senki nem tud úgy cigire gyújtani, mint Brad vagy Leo egy Tarantino filmben. Talán csak Steve McQueen. Szinte ki akartam menni a teremből, hogy rágyújtsak, kifaroljak a kocsival és meg se álljak az első bárig egy gintonicra. Fíling, b@sszameg.
Ha pedig valaki tudja, ki volt Sharon Tate, kik voltak a Manson család, és hogy volt az a „disznóölés”, annak a film már az elején felvesz egy baljós atmoszférát, eleinte csak mellékesen sejtetve, majd egyre inkább fokozva a feszültséget, ahogy közeledik az esemény, amit Tarantino, a saját karcos stílusában, de egy gyönyörű gesztussal old fel, amiről spoilerek nélkül nem is lehet beszélni.
Tarantino eddigi legérettebb filmje.

A Volt egyszer egy… Hollywood egyben szerelmes levél és a rendező személyes vallomása, egy óda a hanyatló aranykornak, amit egy Cadillac hátsó üléséről végignézve ugyanolyan hatalmas élményt tudna nyújtani. Hibái ellenére egy olyan utazásra invitál minket Tarantino, amivel nem találkozhatunk bármikor. A megrögzött rajongóinak pedig teljesen mindegy, hogy mi pattan ki a mester fejéből és kezei közül, mert úgyis imádni fogják minden egyes pillanatát. Részletesebben az oldalunkon olvashatjátok a teljes beszámolót. : http://filmdoboz.hol.es/…

A film megnézése előtt én ajánlom ennek a cikknek az elolvasását!
https://www.buzzfeed.com/daniellaemanuel/manson-murder-facts

A cikkel nem spoilerezek le nagyjából semmit, csak szerintem hasznos infók a film megnézése előtt!

Nekem nem minden volt tiszta a filmben, mert nem tudtam ezekről a dolgokról. Keresztanyukám világosított fel, hogy most ki kicsoda meg hasonlók.
Mivel már tudom ezeket az információkat így már nagyon tetszett a film!
És ahogy Leo mondta, ez valóban egy szerelmes levél Hollywoodnak!

Már nem is számoltam hányszor álltam neki ennek a filmnek, de azért tetszett. Többször is elkezdtem nézni, de vagy bealudtam rajta vagy félbe kellett hagynom, mert nem tudtam rá odafigyelni rendesen, de most végre végig néztem. Voltak benne jó jelenetek, és poénok, a szereplők is eléggé jók voltak. De nekem jobban tetszett Leonardo DiCaprio karaktere, mint Brad Pitté. Bár a kutyája nagyon cuki volt, de a pasit nem bírom. :-D

Nincs valami összetett története filmnek, de egy QT-munkában nem is ez a fontos. A mester egyszerűen megalkot néhány fantasztikus karaktert (akiket akkor is szívesen követek a vásznon, ha nem csinálnak nagyon semmit, csak tépnek és koktélt kevernek), majd engedi őket összevissza kolbászolni, tenni-venni, téblábolni, seggeket szétrúgni, meg ilyenek. Elég ez közel 160 percen keresztül? Nagyonis.

De azért mondanivaló is van itt. spoiler Imádtam QT ezen húzását.

A rendező folyamatosan emlékeztet arra, hogy ez az egész fikció. spoiler

2019 filmes terméséből az egyik kedvencem eddig.

Samuel motherf*ckin' Jackson hiányzott a filmből, de más kifogásom nincs.

Nem tudom, most úgy csinálnék egy vájdling margaritát.

Ez a film számomra borzalmas volt,alig vártam,hogy vége legyen….de sajnos elég hosszú is.
A színészi játékok egyébként nem voltak rosszak,habár kétlem,hogy ők maguk el tudták volna mondani teljes egészében a film lényegét,vagy hogy merre haladt a karakterük…vegyük pl Margot Robbie szerepét
…mosolygott meg mozizott.. azta :O semmi értelme nem volt az egésznek,egy nagy kuszaság… a 4 pont Brad Pittnek és DiCaprionak jár…

Avagy, csupán az év filmje, és minden idők egyik legőszintébb szerelmi vallomása egy – már letűnt, de rendkívül magával ragadó – korszakról és filmvilágról. 10/10

Erre most nem értem, hogy minek kellett ennyi idő. Azt sem, hogy mire akart kilyukadni a film. Mi volt itt a lényeg, a sztori? Olyan, mintha egy életrajzi film egy szakaszát nyújtották volna majd 3 órásra. Oké, Rick és Cliff karaktere remekül ki lett dolgozva, a Bruce Lee-s jelenet aranyat ért, illetve a váratlan felpörgés a végén valamelyest megmentette, de pl. Margot Robbie szálának mi értelme volt az egészet nézve? Tetszettek a visszautalások Tarantino korábbi filmjeire, és viszonylag ritkák a Hollywood-ban játszódó sztorik, mégis mint azt írtam, valahogy céltalannak éreztem a dolgot és ez számomra sokat levont az értékéből. Majdnem a Django pontozása alá csúszott, de Rick, Cliff, Bruce Lee és az őrült összecsapás a végén sikeresen megvédte azt a 7. csillagot.

Nem volt olyan könnyű végignézni, mint korábban gondoltam. Itt is volt „töredezettség”, ami a Ponyvaregényből már ismerős volt. A rendező filmjeit többnyire szeretem, de továbbra is a Ponyvaregény és a Django elszabadul marad számomra a legjobb. Szerintem az Aljas nyolcas pedig egyszerűen rossz lett, nem sikerült, a Kill Bill filmek nem jöttek be nekem, nem szerettem. A Kutyaszorítóban c. opus nem kedvenc, bár nagyot ütött a maga idejében, talán újra kéne néznem.
A Hollywood hangulatát érdekesnek találtam, ugyanakkor nem hiszem, hogy igazán korhű akart lenni Tarantino. Ez az ő alternatív világa, ahol ironizál az ismert és tipikus figurákkal, remek színészeket toborozva még a legkisebb szerepekre is. A befejezés miatt érzem leginkább az alternatív megjelenítésre való törekvést, de lehet tévedek ebben.
Aki valamennyire is kedveli a rendezőt, ezt a filmet se hagyja ki!