Szabadítsátok ki Willyt! (Szabadítsátok ki Willyt! 1.) (1993) 79% 147★

Egy újabb gyerekkori kedvencem, amit kívülről tudok, hogy mi történik benne, és bár most így felnőtt fejjel már annyira nem kötött le, Jesse is inkább idegesített, de ettől független még mindig egy nagyon jó kis film, és jó volt újra nézni ezt is.

Soha nem rajongtam ezért a filmért. Nem tudom miért, de nekem nem a kedvencem. Aranyos meg minden, de nem tetszik.

Az egyik legkedvesebb gyerekkori filmem. Számtalanszor láttam már, és még mindig ugyanannyira lenyűgöz az a kapocs, ami Jesse és Willy között kialakult. Egyszer, amikor táboroztam általános iskolás koromban, amikor még rendes telefonos fülkék voltak, és nem volt mobil, akkor felhívtam a szüleimet és meghagytam nekik, hogy vegyék fel nekem videóra, hogy meglegyen és bármikor újra tudjam nézni. :) Hát igen, vannak ilyen örök filmek az ember életében.

Mindig és mindenhol! Imádom! Amúgy is kardszárnyú mániás vagyok, ez a film pedig totális szerelem <3

Hogy én mindig sírok a végén :'(
Gyermekkorom nagy kedvence, amit azóta is kívülről fújok. Willy és Jesse barátsága annyira gyönyörű.

Gyermekkorom nagy kedvence. Nagyon sokszor láttam. Beleégett az agyamba.:) De még ma is élvezettel nézem.

Emlékszem, annak idején moziban láttam először és tetszett. Aztán lett HBO-nk, leadták, és felvetettem kazettára és sokáig meg is volt. Aztán volt egy hatalmas szünet és egyszer szembe jött valahol, és… már közel sem voltam tőle úgy oda, mint kicsiként.
Megint eltelt egy huzamosabb idő, és azóta sem láttam és nem tudom, hogy most hogyan állnék hozzá. Szóval, a megkopott emlékek és a nosztalgia hatására adok most rá 7 „pontyot”…
Egyébként ennek a filmnek köszönhettem egy rövidebb kardszárnyú delfines korszakot, avagy konkrétan megesett velem, hogy amint grafitceruza került a kezem ügyébe, én menetrendszerűen gyilkosbálnákat gyártottam vele „minden létező felületre”… :-)
(Hasonló agymenés előfordult még Simbával [Oroszlánkirály] és Lola nyuszival [Space Jam] is. :D)

Van úgy, hogy az ember gyermeke nagyon kötődik egy cicához, egy kutyához, vagy akár, mint Jesse, egy gyilkos bálnához.
Nem tudom mennyiszer láttam ezt a filmet, azt viszont tudom, hogy sohasem fogok kiszeretni Willy és Jesse különös barátságának történetéből, ahogy a kardszárnyú delfinekből sem.

Aranyos, szép és a mai napig megható. Gyerekkorom egyik meghatározó filmje, ami után magam is gyilkosbálnákkal és megmentésükkel akartam foglalkozni… Hmm, ez csak egy tökéletesen álcázott Greenpeace propaganda lett volna?

Sokszor láttam, gyerekként nagyon szerettem. Persze, akkor még nem figyeltem fel arra a „bájára”, hogy a készítők úgy készítettek egy olyan filmet, aminek a központi témája az állatvédelem, hogy a „főszereplő” is pontosan ugyanabban a cipőben járt (úszott). Keiko története legalább jobbAN végződött.
Ha ezektől eltekintünk, akkor szerethető film.