Négy dinó New Yorkban (1993) 75% 26★

Gyerekkorom egyik sokat visszatérő alkotása volt a film. Már az alapszituáció is tökéletes, elvégre ki ne szerette volna a dínókat, és talán sokunk érezte úgy magát, mint Louie vagy Cecilia, szóval az alapötlet kiváló. És szépen meg is valósítja, a rövidsége ellenére jól bemutatja a karaktereit, ad elég cselekményt. Aztán a film vége felé megjelenik Rút Szem professzor cirkusza, és hirtelen vesz egy nagyon ijesztő irányt a film, az említett professzor pedig alighanem óvodás korom legpszichopatább főgonosza, már csak azért is, mert nem a megszokott megalomán elem, hanem tényleg egy közveszélyes őrült, nagyszabású, de nem épp értelmes tervvel. Épp ezért egyébként elég szélsőséges a hangulat, mert az elején a jófej dínók, a színes nagyváros, a kedves professzor és az Agynövesztő gabonapehely áll szemben a sötét cirkusszal, a tényleg rémisztő képekkel. Nem tudom, ma mit szólnék hozzá, de az biztos, hogy sokat láttam és akkoriban nagyon tetszett.

Gyerekkorom egyik kedvence, a dínómániás korszakomban rengetegszer megnéztem. Nagyon jópofa mese! Kár, hogy a valóságban nem létezik az „agynövesztő gabonapehely”! :D

Hű, ezt nagyon szerettem, de volt benne egy nagyon félelmetes rész is, bár az nem rontott rajta, hanem még izgalmasabbá tette.

Nagyon zagyvának találtam. Gyerekként biztosan nagyon izgalmas és érdekes, sajnálom, hogy csak most bukkantam rá. A gonosz cirkuszi résznél nagyon tetszett, ahogy feloldják egy-egy apró jelenettel a „gonosz szörnyeket”.
Kicsit hosszabb játékidővel jobban ki lehetett volna bontani minden katyvaszt, mert így elég felemás lett. Miért léghajó? Mi az a zöld fura lény? Miért apatoszaurusz az egyik, holott nem az? Meg egy csomó kérdés. Ez talán kukacoskodás, de a mai mesék már ennél körültekintőbbek…
Szóval felnőtt fejjel nem kiemelkedő (max 5 csillag). Gyerekeknek viszont biztosan nagyon-nagyon élménydús és lenyűgöző (legalább 9 csillag). Így adódik össze a 7 csillag.